Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-306

174 306. ©rsságos ülés november 25. 1SS®. is mondja, hogy okvetlenül beszámítandó az üzleti tőke kamata az üzlet terhére. Ajánlom tehát a t. minister ur és a t. képviselőház figyelmébe, ne szavazza le ezen javaslatot, mely alapítva van a t- ház által elfogadott elvekre. Hogy ezek keresztül nem vitettek a későbbi években és hogy én is nem szólaltam fel eddigelé, az — bevallom — és valljuk be —- nagy hiba, mert nem vettünk időt, hogy áttanulmányoztuk volna az állami gépgyár berendezését kezdettől fogva máig. Én tehát a képviselőház által elfogadott elvre támaszkodva, kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni határozati javaslatomat, éppen azért, hogy az államban a közönséget ne ámítsuk el, hogy jövedelem van ott, a hol nincs s azért hogy a helyes alapelv, a mely már a zárszámadási bizottságok jelentése alapján elfogadtatott, ismét étetbe lépjen. (Helyeslés balfelöl) A szakerőkre nézve azt méltóztatott mondani a t. minister ur, hogy ezek nem oly könnyen kaphatók, mint a munkások. Én, mert hittem, hogy határozati javaslatom el fog fogadtatni, nem kívántam semmi olyat előhozni, a mi kimutathatná, hogy mennyire háttérbe van szorítva a magyar állami gépgyárban a magyar szakerő. Most azonban már kötelességem egy pár példával kimutatni, hogy mi erre nézve a közvélemény. (Bálijuk!) A legközelebbi nyáron a kassai magyar állami főgépészeti ipartanodában bizonyos egyének a vizsgát letették, közöttük némelyek mind az elméleti, mind a gyakorlati szaktudományokból a legkitűnőbb osztályzatot nyervén, ezek közül néhányan alkalmaztatni óhajtottak a magyar állami gépgyárban. Ezek ide folyamodván, az igazgató őket, kiknek három évi ott tanulása — a mint tudomásomra jutott — körülbelül 1000—1200 frtba került, egyikét egyszerűen elutasította és ez utóbb csakis az ottani egyik tanár közbevetése folytán fogadtatott be fizetéstelén gyakornoknak akkor, a mikor önök idegen munkásokat fogadnak be. A másik kettőt befogadták és a kovácsműhelybe osztották. Jól van; hanem azóta nemcsak elő nem léptettek daczára annak, hogy az elméleti és gyakorlati vizsgát kitűnően állották ki, hanem e mellett még rósz bánásmódban részesülnek s méltóztassék a t. minister urnak megfigyelni, hogy e bánásmódot valószínűleg azért éreztetik velük, hogy kénytelenek elmenni; mert a jobbmódú magyar ember egy pár hónapig kiállja a goromba bánásmódot, de azután elmegy s akkor rámondják, hogy a magyarokban nincs kitartás; pedig elmennek, mert azután, még Bécsben az osztrák társulat vasúti gyárában is — ha hely van — többen alkalmaztatnak közülök. Ajánlom a t. minister ur figyelmébe, hogy igenis sok szakerő van, a ki az állami gépgyárban nem alkalmaztatik. Nem kívánok hivatkozni minden egyes esetekre, higyje el a minister ur, majdnem minden héten én hozzám és pedig csak nagyon csekély befolyású egyéniség vagyok, jönnek asztalosak, kovácsok, lakatosok, géplakatosok, mondván: kérem nincs állásom. Például e napokban jött hozzám hatnak a nevében egyik és azt mondja: Eddig az osztrák állami gépgyárban szolgáltunk, most már szeretnénk átmenni a magyar állami gépgyárba. A bizonyítványaikat megnéztem és azokat igen jóknak találtam, arra kértek fel, hogy járjak közbe, hogy őket vegyék ott fel. Én erre azt feleltem nekik: barátaim, én azt nem tehetem, én ellenzéki vagyok, nem is ajánlom Önöket, hanem tudnak-e németül ? (Derültség a szélső baloldalon.) Hát az egyiknek szerencséjére a neve is német volt és igen jól beszél németül. No látják önök, mondám, ott a főiisztviselők németek, a magyarokat, a kik németül nem tudnak, lélektanilag kötelesek eltaszítani maguktói; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szomorú!) hanem hát ön próbálja meg, de magyarul ne beszéljen, (Derültség) talán majd beveszik. így van ez. Asztalosok, nemcsak legények, hanem kitanult asztalos mesterek is jelentkeztek. Egyike azzal jött hozzám, hogy ő folyamodott szintén és nem őt, hanem egy idegent, osztrákot alkalmaztak. Én azt mondtam, nyugodjék bele, míg ott oly vezetők vannak, a kik nem tudnak magyarul, ez természetes. S most hallgassák meg a t. képviselő urak egy pártjukbeli lapnak, a „Hon"-aak nyilatkozatát, hogy mit mond az a magyar szakértelem alkalmazásáról. A „Hon" igy szól: (Derültség.) „Magyar ember Japánban. Csete Gyula derék hazánkfia, ki többnemű eredeti találmányával a bécsi világkiállítás alkalmával kitüntette magát, mostanában Angliában egyik előkelő jéggyár művezetője, Yokohamából (Japán) augusztus 1-érői keltezve nemrég levelet intézett lapunk egyik barátjához, melyből közöljük a következő érdekes részleteket: Csodálatos nemzet a japáni, ügyes, okos és a haladást rendkívül szereti, bármi újat hozzon az ember az országukba, azt azonnal felkarolják. A gépészetben rendkívül haladnak, itt Yokohamában van egy hajógyár, csak a vezetők európaiak, de a munkások mind japániak." Hát higyje meg a t. minister ur, hogy asztalos-, kovács- és lakatos-legényeket, munkásokat,, napszámosokat már csak mégis találhat a magyar gépgyár igazgatója, ha akar, magyarokat és ha azután ez nem történik és még itt pártolják, hogy ott idegeneket alkalmaznak, ezzel majd-