Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-304
132 304. országos ülés november 23. 1880. Ha tehát ily kedvező alapon adná is el a pénzügyminister ur ezen államjavakat, még ez is nem azt jelentené, hogy Öt millió, hanem hogy 25 millió áru államvagyont adna el ezen évben. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Méltóztassék hozzátenni a 20 millióhoz — bár ez szerintem a minimum — azon rendkívüli tömeget, mely hivatalos kényszer útján eladatik s azután azon másik részt, mely magánkézből kerül eladásra és lehetetlenség aggodalommal nem nézni azon következmények elé, melyeket ezen intézkedés előidézni fog. (Igaz! Ugy van! a szélső' baloldalon.) Korizmies t. barátom azt moudá, hogy ő ugyan látja ezen aggodalmakat, de azért bizalommal viseltetik a pénzügyminister iránt, hogy ő majd akként fogja vezetni az eladást, hogy a lehetőleg legjobban] legyenek értékesítve ezen jószágok és hogy a magánvagyonra a lehető legkisebb kár háramoljék. Ha arról volna szó, t. ház, hogy ő, vagy én a magunk jószágát bizzuk a pénzügyminister úrra, hogy azzal belátása szerint rendelkezzék s azt adja el: talán semmi különbség sem lenne közttünk. Mint magánember irányában, én is teljesen bizom a t. pénzügyminister ur magán jellemében, lovagiasságában, de itt mi nem állunk mint magánemberek, itt mi, mint törvényhozók állunk, felelősek vagyunk minden lépésért és minden garasért, a mit a nemzet nevében elköltőnk. Hiszen ha ilyen dolgokban bizalomból lehet kiindulni, kérdem t. képviselőtársamat, hát akkor mire szavazza meg a budgettörvényt.; hiszen ő törvény nélkül is bízik a rniiiisterben. akkor is meg volna győződve, hogy a minister helyesen járna el; de azért szükségesnek tartja, hogy minden rovat külön budgettörvényben állapittassék meg. Mikor nyilvános dolgokról van szó, nem szabad bizalommal lenni; a törvény előírja, hogy mi mindent ellenőrizzünk és hogy minden garasról képesek legyünk számot adni a nemzetnek. Fel lett hozva, az imént az előadó ur is említette a beruházások kérdését és zokon vette Mocsáry tisztelt képviselőtársamtól, hogy ő erre semmi súlyt nem helyez, csaknem nevetségessé igyekezett tenni, humbugnak nevezte. Bocsánatot kérek, hát ebben Mocsáry t. barátomnak tökéletesen igaza volt. És ez nem is áj dolog; Európa minden parlamentjében tudják már ma, hogy ezen kifejezések „beruházás*, „átmeneti kiadás" stb., ez mind humbug, ez a második császárság találmánya. Bocsánatot kérek, ez nem létezett Európa egyetlen parlamentjében sem, hanem a második császárság, a melynek feladata éppen az volt, a mi úgy látszik, hogy ez időszerűit a mi kormányunk szemei előtt is lebeg, hogy legyen minél kevesebb alkotmányosság a lényekben és mentől több alkotmányosság a formából. Hogy a kormány eltitkolja a nép szemei elől a rendkívüli nagy költségeket, beosztotta a költségvetést rendszerinti kiadásokra, rendes jövedelmekre és minden áron oda igyekezett hatni, hogy a rendes jövedelmek ezíme alatt előforduló rovat megfeleljen teljesen a rendes kiadásoknak; azután jött a rendkívüli kiadás; ez — természetesen — véletlenség, az előfordulhat a magán ember életében is, hogy koronként vannak rendkívüli költségei: betegség, halál stb., azután jött más rovat ezen a czímen: „beruházások". Bocsánatot kérek, tökéletesen igaza van Mocsáry t. barátomnak, ez mind humbug, a kérdés ez: az államnak szüksége van ennyi és ennyi millió frtra, megfelel-e ezen államnak jövedelme ezen összegnek ? Mert az én t. barátom, az előadó ur olyan időt egy állam életében csak nem lesz képes képzelni, a melyben beruházásokra ne legyen szüksége; hiszen az az állam, a mely a beruházásokról lemond, az lemond jövőjéről, lemond életéről, lemond állásáról. A t előadó ur felhozta a fizetési módozatokra nézve, hogy az sehol sem lett oly szigorúan megállapítva és hivatkozott külföldi példákra. Csakugyan nem tudom, milyen forrásból merítette, de bocsánatot kérek, kettőre határozottan mondhatom, hogy tévesen lett informálva. I Mert például Olaszországban kétféle mód szerint, kétféle eladás történik; az egyik aa egyházi javak eladása, a másik aa államjavak eladása. Ott különböző törvények léteznek erre és két különböző társulat. Az egyiknél a fizetésre 32 esztendő van a törvény által megállapítva, a másiknál pedig, ha nem csalódom, 24 esztendő. Ezt positivé nem tudom, annyit azonban határozottan mondhatok a t. előadó urnak, hopy ez törvénybe van iktatva. Hanem én arra példát nem tudok bármely parlamentben, hogy ilyen nagy eladásra szabadkéz engedtetnék a kormánynak. Hiszen engedelmet kérek, ha meggondoljuk, hogy csak egyes municipiumoknál, mint városoknál, községeknél, úgy nálunk, mint külföldön, régi és modern törvények specialiter megállapítják azon módozatokat, melyek mellett alapvagyont lehessen eladni, nincs az a községi törvény Európa egyetlen államában sem, a melyben különbség ne tétessék, pl. az iránt, hogy miként szavaztassák meg valami, a mi nincs összekötve alapvagyon eladásával, vagy a mi össze "van kötve alapvagyon eladásával De ismétlem, t. képviselőház, hogy arra nézve élesebb és alaposabb érveket, mint a melyeket t. barátaim határozati javaslatom mellett felhoztak, felhozni én bizonyára képes nem volnék. Csak arra figyelmeztetem újból a t. képviselőházat, hogy a felhatalmazás, a melyről itt