Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

^§4 304. országos ülés mind a becsár, mind pedig a feltételek megállapításának jogát. Bátor vagyok, t. ház, az előterjesztésből néhány sort felolvasni. Az előterjesztésben a következők foglaltatnak: „Az eladások keresztülvitelét nagy mértékben könnyítendi azon eljárás, ha az eladandó állami jószágokra jelzálogkölcsönök köttetnek s az egyes birtokrészek ezen kölcsönökkel együtt bocsáttatnak át a vevőnek, ki a vételár egy részét egyszerre, vagy nebány évi részletben lefizetvén, a vételár többi részére fizeti a kölcsön után járó évjáradékokat 5 azon esetre, ha a vevő a vételár felét befizetni képes, ily jelzálogkölcsönt bármely hitelintézetné] ő maga is köthet, oly esetekben azonban, midőn községek vesznek egy határuk közelében fekvő birtokot s azt a községi lakosok közti apró részletekben felosztják, sok esetben előnyösebb leend, ha ezen jelzálogkölcsönt maga az állam veszi fel, mert a kölcsönfelvétel az egész birtokra könnyebben létesíthető." Méltóztatik látni, t. ház, hogy a felolvasott sorok is bizonyíték arra, hogy itt az eladás körül a feltételekre nézve semmi előre meghatározott zsinórmérték és egyformaság nincsen. A feltételeket egyes esetekben a szerint szabja meg a minister, a mint neki tetszik. Nem akarom azt állítani, hogy a minister ur erre nézve indul ki, cur telle est notre plaisir és hogy a zsinórmérték itt egyedül az ő akarata; és megengedem továbbá, hogy a minister ur az állam érdekeit szem előtt tartja; hanem a kormányok változnak. Itt nem arról van szó, hogy Szapáry Gyula gr. pénzügyminíster miképpen adja el az államjavakat, hanem arról, hogy legyen pénzügyminíster bárki,megszabandók előre a feltételek, hogy az ällarojavak csak bizonyos előre meghatározott móés feltételek szerint s bizonyos ezélra az állam érdekében adassanak el. (Helyeslés a szélső halóidalon.) A dolog az eddig hallottak után most egészen ugy áll, hogy az állámjavak eladása nem egyéb, mint hatalmi kérdés, felvetve a kormány érdekében. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek előadása után berekesztem előadásomat és legvégül azon meggyőződésemnek adok kifejezést, (Halljuk! Halljuk!) hogy ott, a hol a törvényhozás lemond a maga hivatásáról és teendőiről a végrehajtó hatalom érdekében és azt erre bizza és ruházza át, összezavarodnak az államhatalmak és megrendittetik az alkotmány. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A valódi alkotmányosság az államhatalom megosztásának elvén nyugszik és a hol ez megsértetik, megrendittetik az alkotmányosság. (Ugy van! szélső balfeWl.) Ezen okoknál fogva ujolag kijelentem, hogy a Helfy képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon) november 23. 1880. Korizmics László: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam most kifejtett álláspontját nem fogadhatom el, mert gyakorlatiatlan és nem hiszem, hogy azon az állami jószágok értékesítése eszközölhető lenne. Mert ha azt praetendáljuk, a mit a t. képviselő éppen most kifejezett, akkor nem csak előleges számításokba kellene belebocsátkozni az egész háznak, talán egy bizottság által, de kérdés, hogy akkor ezen bizottság irányában is meg lenne-e a kellő bizalom? vagy pedig minden esetet, a mely elő fog fordulni idő folytán, a t. háznak kellene bírálat alá venni és mint Vidliczkay képviselő ur méltóztatott mondani, esetről esetre elhatározni, vájjon azon szerződés, mely szóba kerül, elfogadandó-e, vagy nem. Ezen felfogás szerintem gyakorlatiatlan, ki nem vihető és helytelen. Elvi és álláspontjából értem nyilatkozatát, az bizalom kérdése. 0 nincs bizalommal a kormány iránt, tehát felteszi, hogy talán nem csinált egész helyes számításokat, mert hiszen azok a számadások a jószágok több évi jövedelmének atlagán alapulnak, úgynevezett becsértékén és csak azon alapon bocsáttatnak azután eladásra. Én részemről bizalommal vagyok a kormány iránt és tudom, hogy a tényleges jövedelmeknél egyebet alapul elfogadni nem fog. De miután azon a módon, a mit méltóztatott kifejezni, a kérdés meg nem oldható, természetesen én, ki — mint mondám — meg vagyok győződve, hogy a kormány a becsértéket helyesen számította ki, elfogadom azon értékesítést, melyet a kormány tervez. Ennélfogva én a mellett vagyok, hogy a meghatalmazás ezen birtokok eladására nézve adassék meg a kormánynak azon elvek nyomán, melyek az előterjesztésben be vannak téve. Hisz ez már magában megkötött kéz; a ház sanctionálja ezen elveket, a kormány nem tehet máskép, ugy kell cselekednie, mint a hogy itt meg van határozva. Történtek azonban más részről más irányú nézetnyilvánítások is, melyek nemcsak politikai szempontból kívánják a meghatalmazást megtagadni, hanem közgazdasági szempontból is. Nevezetesen tegnap többest nyilatkoztak, kik nem politikai szempontból feszegették a kérdést, hanem közgazdasági momentumok szemmeltartásával. Nevezetesen azt mondták, ha a kormány a jószágokat eladásra fogja hozni most, midőn a pénzügyi állapotok nem kedvezők, oly nagy concurreníiát fog csinálni a magánbirtokkal szemben, hogy ennek értéke csökkenni fog. Igen, ha arról volna szó, hogy az államjavak eladassanak, ugy a mint lehet, becsáron alul is, eladassanak tumultualiter, rövid idő alatt, akkor volna ezen érvelésnek súlya; de hisz ezen előterjesztés nyomán távol van a kormánytól