Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-304
112 304. országom ülés november 23. 18S0. a budget tárgyalását egy órakor fogjuk félbeszakítani. Következik a napirend első tárgya, Krassóés Szörénymegye egyesítéséről szóló törvényjavaslatnak végszerkezetben való felolvasása. Beöthy Algernon (jegyző olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatatik-e a Törvényjavaslatot végszerkezetében elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott és alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett át fog küldetni a mélt. főrendekhez. Következik a napirend másik tárgya, a pénzUgyministerium költségvetésében az átmeneti kiadások és beruházások és átmeneti bevételek második czíme fölötti tárgyalás folytatása. Vidliczkay József: T. ház! Miután a tanácskozás immár végéhez közeledik, hozzuk tisztába azon eszméket, melyek a tanácskozás folytán felmerültek. Azt hiszem, hogy nincs e házban senki, ki az államjavak eladását elvben ellenezné. Az államnak nem ezélja, nem rendeltetése, hogy gazdálkodjék ; hanem ha van az államnak ingatlan vagyona, azt hiszem, hogy a törvényhozásnak joga, hivatása rgyrészről azon vagyonról az állam czéljához képest intézkedni, másrészről pedig, ha azon javaknak eladása határoztatik el, megszabni az eladás feltételeit, módozatait és — a mi szintén lényeges — megszabni azon legközelebbi és távolabbi czélt, melyet az állam az államjavak eladása által elérni kivan. Ezen felfogásból indulva ki, kijelentem, hogy Helfy Ignácz t. képviselő urnák határozati javaslatát pártolom. (Helyeslés d szélső' baloldalon.) És itt engedje meg a t. ház, hogy ezek után egy igen rövid kitérést tegyek a t. pénzügyminister ur tegnapi előadására. A t. pénzügyminister ur tegnap azt méltóztatott mondani, hogy az államjavak eladásának ezélja: beruházás ; pedig a költségvetés szeriní: az államjavak eladásából befolyó ár 5 millió írt erejéig fedezetül szolgála deficitnek. Ez, uraim, nem beruházás, ez a deficit fedezése.; itt a költségvetés, mint tény, ellene mond a í. pénzügyminister nr előadásának. Ezek után némi megjegyzéseket kell tennem a pénzügyi bizottsági előadó ur tegnapi beszédére. O azt mondja, — beszédében ez egyik fő kiindulási szempont, — hogy az államjavak eladása administrativ kérdés és administrativ feladat. Hozzuk tisztába azon kérdést, hogy milyen functió talajdonkép az államjavak eladása. Mi monarchiában élünk. Monarchia van kétféle: korlátlan, a mely nézetero szerint mellesleg legyen megjegyezve, tényleg fennállhat, de jogilag nem; vagy korlátolt. Korlátlan monarchiában, ha a fejedelemnek ugy tetszik, az államjavak eladása lehet egyedül administrativ feladat, megengedem; hanem alkotmányos monarchiában kié az államjavak? A nemzetéi, {ügy van! a szélső' baloldalon.) Ki disponálhat az államjavakról? Egyedül a nemzet. Alkotmányos monarchiában tehát az államjavak eladása, a dolog természeténél fogva, sohasem lehet a disposiíio jogára nézve administrativ feladat, (ügy van! a szélső' haloldalon.) A nemzetnek, mint ezen javak tulajdonosának — mint már megjegyeztem — áll jogában és hivatásában törvényhozási utón meghatározni először magát az eladást, ha azt czélszerünek tartja, másodszor megszabni az eladásnak feltételeit és módozatait és harmadszor megszabni a czélt. Alkotmányos monarchiában, ha a törvényhozás intézkedett már az államjavak eladásáról, megszabta a czélokat, megszabta az eladás feltételeit és módozatait, a fennálló törvény értelmében végrehajtani az eladást: ez igenis administrativ teendő, administrativ feladat, de csakis ez. Legyen szíves a t. előadó ur ekkép distinguálni. Azt mondja továbbá a t. előadó ur, hogy az eladás feltételeinek közelebbi meghatározása kivihetetlen; azt mondja, kivihetetlen az, hogy az eladás és értékesítésnek elvei, szempontjai, a becslés módozatai, esetleg az árverezési eljárás módozatai törvényben határoztassanak meg. Megvallom, hogy én egészen más nézetben vagyok. Ugyan bátor vagyok kérdezni a t. háztól, a t. előadó úrtól: mi nagyobb feladat, mi szövevényesebb, többoldalú és többágú feladat, vájjon egy polgári törvénykönyvnek megalkotása, vagy pedig az államjavak feltételeinek meghatározása ? Én azt hiszem, hogy a tárgy fontosságánál, szövevényességénél és sokoldalúságánál fogva a kettő nem is hasonlítható egymáshoz. Ha már egy polgári vagy büntető törvénykönyvnek megalkotása, mint feladat nem meríti ki és nem haladja meg egy törvényhozásnak szellemi erejét, bátor vagyok kérdezni, hogy mikép lehet azt állítani, hogy az államjavak feltételeinek meghatározása oly sokoldalú feladat, hogy azt törvényben meghatározni nem lehet. Igenis lehet, csak legyünk tisztában a czéllal, a feltételekkel. De a hol nincsen egy bizonyos és világosan kimondott ezélja az eladásnak és talán a czél más, de csak lappang, ott azután megengedem, hogy az államhatalom, azaz a kormány kerüli, hogy az államjavak eladásának feltételei törvény által meghatároztassanak; de ott, a hol a törvényhozás mind a czélra, mind a feltételekre, mind a módozatokra nézve tisztában van és kell, hogy tisztában legyen, ott ennek előleges meghatározása törvényhozás utján nem lehetetlen; sőt igenis lehetséges és a haza iránt kötelessége a törvényhozásnak, (ügy van! a szélső haloldalon.) Ebbe a kérdésbe belement a pénzügyi bizottság is. Azt mondja a pénzügyi bizottság.
