Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-303
j[J2 303. országos ülés noyemfcer 22 1SS0. Elnök: Megszavaztat!k. Baross Gábor jegyző (olvassa): Adóbehajtási illetékek 450,000 frt. Elnök : Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Adóhátralékok 2.000,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Főöszszeg 88.796,530 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa); Fogyasztási adók. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 14. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 18—22. ezím. Összes kiadás 223,182 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Szeszadó 7.000,000 frt. Máriánfy Aladár: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) A szeszadótörvény 26. §-a a mezőgazdasági szeszfőzdék részére adókedvezményt engedélyez, melyért a mezőgazdasági szeszfőzdetulajdonosok az illetékes pénzügyi hatóságnál folyamodnak, ha csak a nagyobb adót nem akarják fizetni. De miután az annyi formalitással, költséggel és bajjal jár, mit a törvényből éppen nem lehet kiolvasni, a pénzügyminister urnák körrendeleteiből azonban igen is tapasztalni, kötelességemnek tartom a tisztelt képviselőház engedelmével a t. pénzügyminister ur figyelmét az általa egyetértőleg az osztrák cs. kir. pénzügymini steriummal kibocsátott a mezőgazdasági szeszfőzdékre vonatkozó rendeleteinek terhes voltára és káros kihatásának orvoslására felhívni. (Halljuk!) Habár igénytelen nézetem szerint is helyesebb politikai'és nemzetgazdasági elvekre fektetett kiegyezési törvényekre, ekképpen más, jobb szeszadó-törvényre is lett volna szüksége az országnak, mint a milyen az 1878. évi szeszadóról szóló XXIV: t.-ez., mire számos képviselő ur még 1878-ban utalt és különösen minapában Bittó István képviselő ur is megernlékezett, még nem lehet a törvényből következtetni azt, hogy a mezőgazdasági szeszfőzde-tulajdonosoknak lehetőleg súlyosbítani kell a helyzetüket akkor, mikor a törvény nyújtotta adókedvezményért folyamodnak. Ellenkezőleg. Elég nevezetes gazdasági iparág a szesz termelés, sőt a legnagyobbak közé tartozik, mely azonban mai napság még mindenképpen előmozdításra szorul, leginkább a felföldön, hol zord és hosszú téli éghajlat mellett a szeszfőzdék segélyével válik lehetségessé a gazdasági állatokat könnyebben kitelelni, a földeket jó erőben tartani és jó termést, a mennyire azt emberi hatalom elérni képes, — biztosítani. A szeszfőzde a felvidéki gazdaságnak életkérdése ! nemcsak kiegészítő, hanem befejező része is, — forgalmi központja. Csak nagy áldozatok árán pótolható a szeszfőzde hiánya, ha meg nincsen, előbb-utóbb kimerül a talaj: elpusztul a gazdaság. Körülbelül igy lennének a gazdaságok a felvidéken szeszfőzdék nélkül, mi at a t. pénzügyminister ur pénztárával lenne, melyből, ha mindig ki fog venni és sokra van szüksége és az adózók abba mindu.italán nem fognának tenui, rövid idő multával, az igen tisztelt pénzügyminisier ur is megszűnnék pénzügyminister lenni. Sem az, hogy megszűnjenek a szeszfőzdék, sem az, hogy nyomorogjanak a gazdaságok és ezekkel együtt az állampénztár, akarata nem lehet a pénzügyminister urnák, sőt azt hiszem, el kellene követni minden lehetőt, a mi a szeszfőzdék szaporítását illeti és a fenállóknak existentiáját megkönnyíti. Nem kellene megfeledkeznie a kisebb termelő kisüstjéről sem és a nagyobb szeszfőzdékre nézve egyenlítse ki azon ellenmondásokat is, melyek magábau a törvényben meg vannak, például: a törvény 33. §-a megengedi, hogy az erjürmértéket a szesztermelő megváltoztathatja, de a 27. § 10-ik alineája szerint ez már meg nem engedhető, mert a főzőüst az összes ej redények űrtartalmának csak 110 száztólija erejéig adómente^, ha ennél nagyobb a térfogata és ugy kell annak lennie, ha az üzlet reducáltatik, mire bármikor beállhat a kényszerűség, ha rósz volt a termés, ha drága az anyag, a szesz meg, mint világkereskedelmi czikk a proportione olcsó, — ha egyátalában indikált, hogy kisebb napontai termeléssel — továbbra tartson az idény és viszont megfordítva is, ha az üzlet nagyobbítása és kiterjesztése czéloztatik, — a vállalkozónak vagy drága költséggel szükséges átalakítania a főzőüstöt, vagy pedig kárba nagyobb adót fizetni. — Nehogy ellentmondjon egy szakasz a másikának, emeltessék fel a főzőüstnek 1 10 száztól! adómentessége 200 száztóiira, vagy pedig engedtessék meg a termelőnek, a főzőüstöt tetszés szerinti nagyságban berendezni. Felettébb terjedelmesnek kellene lennem és visszaélnék a t. ház becses türelmével, ha követni akarnám a tisztelt pénzügyminister urnák m. évi 50,250 számú és azt némely határozataiban módosító f. évi 52,147. számú rendeletjeit pontról pontra, — az előbbeni kimeríti feltételeivei áz alphabetumot, az utóbbi rövid ugyan, de abban is megvan ugyanazon intentió, mely a szeszfőzde tulajdonosokra terhes és káros, a kincstárra meg nem előnyös. Elegendő baj az, hogy a rendeletek a hatóságok és egyes felek között külömböző magyarázatokra szolgáltatnak alkalmat.
