Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-303
102 303. országos ülés november 23, 1880. nek eladva, mint a minőt minden körülmenyek köztt megérdemelnek. Második nagy kérdés, az eladás módozata, melyet az imént érintettem, hogy akként történjék, mint eddigelé, hogy a kormány maga árverés utján eladja és akkor is szükséges volna, hogy rendesen kidolgozott terv áliapittassék meg az egész eladandó tömegre nézve, vagy pedig, mint mondám, társulati utón, úgy, hogy nagy pénzügyi művelet tárgyául szolgáljon ez a jószágtest. És fontos továbbá a fizetési módozat, mert ezt sem lehet a kormány önkényére bízni, hogy eladjon egy nagy jószágot, az egyiknek engedje meg, hogy fizesse ki 6 — 8 — 15 esztendő alatt, a másiktól követelje, hogy rögtön fizessen meg. Hisz az nagy befolyással van, mert oly ember nagyon sok van az országban, a ki képes jószágot venni, ha bosszú idei törlesztésre veheti, olyan pedig kevés van, ki egyszerre képes az árát kifizetni. Minderről a törvényhozásnak tájékozva kell lennie. Ezen füzetben továbbá említve van, hogy ezen jószágok egy része most bocsáttatik eladás alá, mert telepítésre nem alkalmasak, ellenben van egy másik rész, mely igenis alkalmas. A telepítési kérdés, t. ház, méltóztatik tudni, Magyarországon rendkívül fontos kérdés; sőt én megvallom, hogyha szívesen járulok hozzá elvben az államjószágok eladásához, teszem ezt különösen azon szempontból, mert a telepítésre igen nagy súlyt fektetek. De akkor szintén szükséges, hogy necsak a t. pénzügyminister ur mondja, hanem magának a törvényhozásn SK. IS alkalma legyen arról meggyőződni, először is, mely részek azok, melyek telepítésre alkalmasak s melyek nem; és hogy a telepítések, ha kimondjuk, milyen föltételek mellett lesznek eszközlendők. Lehetetlen, hogy maga a t. kormány is be ne lássa, hogy ezen kérdés oly rendkívül sok mellékkérdéssel van összefűzve, a melyeket ugy egyszerűen, mintegy mellékesen oda dobva, elütni nem volna méltányos és helyes eljárás. {Igaz! ügy van! szélső baloldalon.) A második pont, a mi ezzel kapcsolatosan előadatik a pénzügyminister által, az italmérési jog. Ez magában involvál egy rendkívül nagy kérdést, melylyel a ház évek során át, ismételve és ismételve foglalkozott. Mindenki tudja, hogy azon regaleviszonyok, melyek nálunk fennállanak, sokáig fenn nem tarthatók. Kell valami megoldási módot találnunk e kérdés végelintézésére. Ezen művelet által, melyet a minister ur proponál, ezen kérdésnek gyökeres megoldása tetemesen megnehezittetik. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) Megnehezittetik két okból; először, mert a mely perezben ezen italmérési jog az állam kezéből magánkézbe megy át, mely magánkézről maga a minister elismeri, hogy sokkal jobban fogja ezen jogot értékesíthetni, ebből következik, hogy ha mi ezen jogot néhány év, vagy akár két évtized múlva meg akarjuk váltani, akkor sokkal drágábban kell megfizetni, mintha jelenleg történnék a megváltás; {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) másodszor maga azon körülmény, hogy ezen idő szerint az összes italraérési jognak több, mint 1 /s-tá része az állam kezében van, mintegy önkényt szolgáltatja ezen kérdés megoldására a kulcsot, mert nagy előny az, hogy a törvényhozás, illetőleg az állam egyik nagy tulajdonosa ezen jognak. Mondom, minthogy oly rendkívül fontosak e körülmények, azt hiszem, méltányos dolgot kívánok, midőn nem ellenezve magát az elvet, a szándékot, mely a kormányt ezen előterjesztésénél vezette, csak annyit vagyok bátor kérni, hogy utasítsa a képviselőház a minister urat, hogy ezen kérdést kellőleg tanulmányozva, kellőleg előterjesztve, jól felszerelve, a részletes tervezetet, mely kiterjed a kérdés minden részletére, egy önálló törvényjavaslat alakjában nyújtsa be a háznak. Én azt hiszem, hogy ez által a kormány nem veszít semmit. Minket e kívánságunkban nem vezérel semmiféle oppositionális viszketeg, hiszen magunk beismerjük, hogy a szándék helyes, annak keresztülvitelét óhajtjuk mi is Azt is méltóztatnak látni az eddigi tárgyalásokból, hogy mi nem kívánjuk a vitát nyújtani, magunk is óhajtjuk, hogy már egyszer vége vettessék a sok indemnitással való kormányzatnak, magunk is örvendeni fogunk, hogy habár ily alakban, de a költségvetés egyszer a kellő időben meg lesz állapítva. De ezen időveszteség nem is lenne olyan nagy, mert ez idő szerint, rögtönözve a kormány csak nem szándékozik ezen jószágokat piaezra dobni, a mit annál kevésbé tehetek fel róla, minthogy még a múlt évről hátramaradt jószágrészletek sincsenek eladva, maga a minister érinti indokolásában, hogy ezek nagy része éppen most az év utolsó hónapjában kerül eladás alá; tehát ugy hiszem, hogy a minister úrról fel kell tételeznem, hogy ezen kérdést kellőleg áttanulmányozta és azt hiszem, hogy rövid idő alatt képes lesz egy önálló, kellőleg felszerelt törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, ugy, hogy mindenkinek alkalma legyen ezen kérdés kellő megítélésében magát tájékozni. Ilyen értelemben vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani: „A pénzügyminister utasittatik, hogy az államjószágok eladása iránt részletesen kidolgozott, ugy a becslés, mint az eladás és fizetés, valamint az ellenőrzés módozataira és a telepítés feltételeire kiterjedő terv alapján külön törvényjavaslatot terjeszszen be."
