Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-303

303. országos ülés novemtoer 22. 1S80 99 hivatásának megfelelő megyei bizottságot. Az indokolás szerint nem képes. Állítás ez, a melyre bajos lenne adatokkal felelni. De egyet ki kell emelnem: különös helyzetben volt eddig Szörény­meaye lakossága e téren az államkormänynyal szemben. A megyebizottság, mely ideiglenesen felállíttatott, mint tudjuk, már évek hosszú során át nem állott másból, mint busz és egynehány végvidéki volt katonából s ha nem esalatkozom, egy, az értelmiséghez tartozó egyénből. Hogy ez a kéj)viseletnek torzalakja volt, nem szüksé­ges mondanom. Az intelligentia teljesen ki volt zárva a bizottságból. Az intelligentia pedig ott is, mint mindenütt a világon, arra van hivatva, hogy a törvényhatásági ügyek tárgyalásában és elintézésében döntő részt vegyen. Nem igaz­ságos tehát a priori azt mondani róla, hogy az intelligentia és egyátalán Szörénymegye lakos­sága nem képes jóravaló bizottságot összeállí­tani saját köréből. Szintoly igazságtalan, mintha a tanár a tanulót nem akarná vizsgára bocsátani, azzal indokolván azt, hogy: hiszen tudja ő előre, hogy a tanuló belebukik majd. Megvannak az én nézetem szerint Szörcnymegyében is a köz­igazgatás rendes menetére kezességet nyújtó elemek ; ha csak azt nem teszszük fel, éppen Szörény megye lakosságáról, hogy csupán idió­tákból áll; hacsak azt a mértékét nem köve­teljük ott. a közigazgatási dolgok és az alkot­mányos élet ismeretének, a melylyel más megyék bizottságainak többsége nem rendel­kezik. Azon esetre, ha keresztülmegy a most beadott törvényjavaslat, ha a szörénymegyei dolgokról lesz szó, ama közös bizottságban Lúgoson, bizonyosan nem mi krassóiak fogunk e részbea szót emelni, hanem elvárjuk a Szörény­megyeiektől, adják elő, mi ott a teendő, milyenek a viszonyok, mely bajok orvoslan­dók. No, ha azt teszszük fel, hogy a szörény­megyei bizottsági tagok Lúgoson elfogják mond­hatni a maguk dolgát, akkor fel kell tennünk, hogy Karánsebesen is elmondhatnák Szörény­megye bizottságában. Azt mondja továbbá az indokolás, hogy Szörénymegye közigazgatási kiadásai, állami adójának nagy részét veszik igénybe. Ez tagadhatlan tény s mindenesetre figyelmet érdemel; de úgy hiszem, hogy e bajon is lehetne segíteni. Ha valamely terü­letnek törvényhatósági jogokkal való felruházá­sát az állam érdeke okvetlenül követeli és ha az a terület nagy megkárosodása nélkül egy­maga nem képes elviselni az e feladatok telje­sítésével együtt járó költségeket, mi termé­szetesebb annál, hogy ily esetben az állam segélyezze bizonyos mértékig a törvényható­ságot. Ez a költség érezhetően nem érintheti az államot és midőn az állam ezt teszi, csak saját érdekében cselekszik. A pénzügyi szem­pont tehát az én nézetem szerint szintén nem állhat útjában az 1873 : XXII. t-ez. végrehajtá­sának, vagyis annak, hogy Szörénymegye önálló törvényhatósággá szerveztessék. Ezeknek szem előtt tartása nélkül, én legalább, nem is képzel­hetem a házipénztár kérdésének sikeres meg­oldását. Nézzük meg most már, t. ház, az éremnek másik oldalát. A jó administratiónak micsoda biztosítékát nyújtja a beadott törvényjavaslat. Az indokolásban kitett statistikai számok Krassónak Szörénynyel való egyesítése ellen szólnak. Krassó kiterjedése és lakossága roppant nagy. Krassómegye a maga 273,872 lakosá­ból, ha ennek szüksége forogna fenn, — bátran átengedhetne egy jókora számot Szörény megyé­nek. Nem a lélekszám teszi az erőt, hanem az, hogy micsoda elemek tartoznak valamely megyé­hez. Krassónak többet használt volna az, ha Fehértemplom nem szalrittatott volna el tőle Ezt, úgy hiszem, nem szükséges indokolni. Krassómegye beéri a maga 273,000 lakójával. Attól tartok, hogy ha még hozzá csatoltatik Szörénymegye 104,000-nyi lakossága és igy 377,000-nyi népességgé duzzad fel, nem lesz képes az administratiót annak rendje szerint vinni. Az nem szolgál vigasztalásomra, hogy más me.g} T ék, pld. Nyitra-, Temes-, Torontálmegye sem kevésbbé népesek az egyesítendő Krassó­Szörénymegyénél. Nem czélom megtámadni e megyék admi­nistratióját; csak annyit jegyzek meg. hogy ily kiterjedés, ily roppant lélekszám mellett, még ha jó tisztikar van is a megyében, a jó, a he­lyes administrátió lehetetlen. így van ez min­denütt, de különösen hazánkban, hol a közleke­dési eszközök hiányossága, a közigazgatási tiszt­viselők, különösen a járási tisztviselők többé kevésbé qualificálatlan volta, a községek tengő élete, nagyon is szükségessé teszi a központból minden irányba kisugárzó g»ndos és hathatós ellenőrzést. Már most kérdem : képes lenne-e az egyesítendő Krassó-Szörénymegye eme 377,000 főnyi lakosságnak a dolgát kellően ellenőrizni? Az én hitem szerint, nem. Attól tartok tehát, hogy a tervben levő egyesítés, az erők egyesü­lése helyett, az eró'k eksibbadását fogja maga után vonni. íme, t. ház, ez okok arra indítanak engem, hogy a szóban forgó törvényjavaslat ellen sza­vazzak. Tisza Kálmán: T. ház! Miután a beadott törvényjavaslat a t. képviselő ur által ellenez­tetett, kötelességemnek tartom egy pár szót szólni igen röviden, mert hisz az indokok, melyek ve­zettek, az indokolásban el vannak mondva. Min­denekelőtt meg kívánom jegyezni azt, hogy egyálta­lában nincs szándékom, — ezt nem is mondom 13*

Next

/
Thumbnails
Contents