Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-273
273, 6r:«ágos ülés JUSJÍHS 2. 1880. 37 tása, a portéka minősége szerint, Debreezenből : Pestre már 6—11 frtig, Nyíregyházától Pestre 7—12 f r tig olcsóbb lesz; a mi bizonyára a közönség és a kereskedelem hasznára lesz. A mit én mondok, azt mind adatokkal vagyok képes bebizonyítani. A harmadik, a mit én ebből az állam részére várok, a következő: Azok, a kik az északkeleti vasút fekvését ismerik, tudják, hogy minda mellett, hogy azon vasút 76 mérföldnyi hosszúságú, éppen azért, mert tulajdonképeu 7 különböző szárnyvonalból áll, annak üzlete igen nagy nehézséggel és aránylag sok költséggel jár, a mit azonban — mint kimutattam volt — leszállítani ezen tehetetlen vasutigazgatóságnak mégis sikerült. Ezen ágas-bogas vasút, a helyett, hogy 4, vagy legfölebb 6 vonattal mindennap képes volna az üzletet fenntartani, mit megtehetne, ha egyenes sorban feküdnék, mint pl. a koros-völgyi, vagy pedig a kassa-oderbergi, 16 sőt 18 vegyes vonatot köteles mindennap ide s tova járatni, mi által az üzleti eszközök, de különösen a személykocsik annyira igénybe vétetnek, hogy azon ecetre, ha nem fog ilyformán segély nyújtatni, a legközelebbi időben kénytelen lesz a személykocsik és a mozdonyok szaporítását és újból beszerzését indítványozni, a mi ismét igen tetemes költségbe fog kerülni — mit nem az igazgatóság fog viselni, hanem fogja indirecte viselni a közönség, azon oknál fogva, mert a forgalmi eszközök a magyar északkeleti vasútnál éppen a forgalom szükségletének megfelőleg jelenleg már 280 vaggoimal többre mentek, mint eredetileg beszerezve voltak ; a műhely-helyiségek jelenleg nem elegendők és azok kibővítése fog szükségessé válni, a minek egy része szintén megtakarítható lesz. Ezek az államra nézve az anyagi előnyök. Az északkeleti vasút igazgatóságának pedig semmi más dolga nem lesz, ha át méltóztatik adni e vasutat, mint több baja és gondja; de ha méltóztatnak átadni, az északkeleti vasútnak ezen szakaszt, ebből a forgalomra nézve azon előny származik, hogy az előttünk fekvő pályának olcsóbb tarifája lesz. És én mondhatom, hogy az északkeleti vasuttársulat, mint olyan, valami rendkívüli tüzzellobbal ezen hozzáadásért nem esedezik, azt nem is kérte. [Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! ürömmel hallottam előttem szólt t. képviselőtársam felszólalásának végszavait, melyek szerint maga az északkeleti vasuttársulat sem lelkesedik nagyon ezen szakasz iránt, mert ezen nyilatkozat után bizton táplálom azon reményt, hogy a közlekedési bizottság indítványa el fog fogadtatni, miszerint ez a §. kihagyassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert most már az ember valóban nem tudja, kinek a kedvééit szerepel ez a törvényjavaslatban. Az illető vidékek nem akarják, mert itt vannak a debreczeni, miskolczi, kassai kereskedelmi kamrák kérvényei, melyekben az ,k kérik a házat, hogy mentse meg őket ezen jótékonyságtól. (Derültség.) Itt van az északkeleti vasuttársulat t. igazgatója képviselői minőségben, a ki határozottan kijelentette, hogy maga ezen társulat sem lelkesedik érte. Alig egy órája hallottuk a közlekedési'államtitkár ur nyilatkozatát, mely ugyanazzal végződik, hogy nem nagy baj, ha az államnál marad is. (Derültség.) Tehát azt hiszem, hogy kár a szót továbbra is vesztegetni, hogy ezen §. megtartassék. Én legalább megtartását indokoltnak nem látom, ugy, hogy tulaj donképen nem is arról van most már szó, hogy indokoljam, mért nem fogadom el a §-t, hanem valóban kívánatos volna, hogy álljon fel valaki e házban és bizonyítsa be, hogy nem lesz abból baj, ha e szakasz benne marad. A belügyminister ur szokott éleslátásával, kikapott egy szót pécskal Gaál Jenő képviselőtársam beszédéből, azt személyeskedésnek magyarázta. Megvallom, én azt nem vettem észre, de a ministerelnök ur azt ügyesen felhasználván, igyekezett kimutatni, hogy az ellenzéknek eljárása az, hogy mikor egy jó intézkedést máskép megbuktatni nem képes, személyeskedéssel áll elo. Tehát maga az intézkedés nagyon helyes. Én ugy vettem észre, hogy a í. ministerelnök ur nagyon örvendett ezen alkalomnak, hogy legalább valamit felhozhat maga mellett. Én ezt az utat nem követem, én igen tárgyilagosan fogok a kérdéshez szólani. (Helyeslés.) Egyet azonban kénytelen vagyok kijelenteni: hogy a t. kormánynak nincs joga azon csodálkozni, ha ilyen törvényjavaslattal szemben némelyek személyeskedéssel, gyanúsítással állanak elő. Mert mikor van gyanúnak helye? Akkor, mikor egyszerű józan észszel a dolgot megérteni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mikor előttünk van egy §., a melylyel már két hét óta foglalkozunk a bizottságokban és itt a házban és megvallom, ma is mintegy kérdőjel áll előttem ugy alakilag, mint érdemileg; megvallom, nem tudom, hogy mikép jutott e §. ide. Miről van itt szó ? Arról, hogy a kormány államivá tegye a tiszai vasutat. Ez jól van; ez, mondhatni, majdnem egyhangúlag el lett fogadva. De mi köze most ezen tiszai vasuüársulatnak ahhoz, hogy mit fogunk csinálni e vasúttal, a mit megveszünk. (Helyeslés a szélső'baloldalon.) Feltéve, hogy ez teljesen correct eljárás, még akkor is nem tartozik c törvényjavaslat keretébe, hanem akkor is önálló módon kell a törvényhozásnak erről intézkedni, annál inkább, mert a lofolyt vita mutatja, hogy ez még sem oly egyszerű kérdés, mint első tekintetre látszik
