Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

SÍ 273. országos Blés jnnius 2. 1880. még kevésbbé vau értelme anuak, ha a naiskolezdebreczeni szakaszszal meg nem elégedvén, még a debreczen-püspökladáuyit is kívánja, mert igy ezen urak csak újabb és az utóbbi esetben nagyobb bajt vesznek a nyakukra a nélkül, hogy akár másnak, vagy akár legalább maguknak használnának vele. Ezen kivül, ha ez talán figyelmüket véletlenül elkerülte volna, bátor vagyok őket valamire figyelmeztetni, a mi talán érdekelheti őket. Nem tudom, hogy az északkeleti vasút igazgatóságának azon tagjai, kik tagjai egyszersmind ezen háznak is, súlyt fektetnek-e arra, hogy mint a nemzet választott képviselői, a teremben működhessenek; de ha, a mint gondolom és pedig méltán, ez utóbbi minőségüknek nagy erkölcsi értéket tulajdonítanak, akkor attól tartok, hogy azon kellemetlen meglepetés érheti őket, hogy az 1875: I. t. ez. 2. §-ának b) és c) pontjai értelmében, állásuknak a képviselői megbízatással való összeférhetősége kérdésbe fog vétetni. Mert habár a törvény ezen idézett §. szavainak értelmezésénél némi véleménykülönbség nincs is teljesen kizárva, azt hiszem, sokan fognak ugy gondolkozni, hogy az igy felmerülendő esetben az összeférhetlenség kimondását a törvény szelleme határozottan kívánja. Kivánjä pedig annyival inkább, mert a kormánynak fenntartott felmondási jog gyakorolhatása egy vasúti igazgatóra, vagy elnökre nézve, a kinek saját pályája anyagi érdekeit szivén kell viselnie, már pedig ezen pálya után, ha más előnye nem is lesz az északkeleti vasútnak, bizonyos jutalékban mindenesetre fog részesülni, ily körülmények köztt, mondom, a felmondási jog gyakorolhatása oly lefolyás, a minőnek az 1875. évi Összeférhetlenségi törvény alkotói az ország képviselőit kitenni nem akarták, (ügy van ! a balon.) Ezt azonban csak mellékesen említem meg, mert hiszen e dolog ma még a közérdek jelentőségével nem bír. De azt hiszem, a közérdek jellegével és jelentőségével bir, ha az előadaítakfaól, a mint hiszem, kiderült már az is, hogy a forgalomnak általános érdekei szempontjából ezen átadás nem kívánatos. Nem kívánatos t. ház, a mondottakon kivül ez még azért sem, mert egy hosszas készülődés után valahára megindított fontos operatióuak, a vasúti csoportosítások nagy müvének sikerét legalább részben veszélyeztetni alkalmas. Ezen nagy művelet első feltétele a tiszavidéki vaspálya megszerzése volt. Ezen feltétel most — örömmel eonstatálom — végre teljesült. Várjuk be hát ezen újonnan keletkezett factor hatását; lássuk, minő hatással lesz az a helyes közgazdasági politika érvényének hatályosbítására, mert bármit mondjanak is, t. ház, a legfőbb dolog e részben mégis csak a tapasztalás; és én megvallom, hogy azon nálunk gombamódra szaporodó vasúti combinatióknak jóságáról, melyek a lapokban minduntalan olvashatók, bizonyos mérvű gyakorlati tapasztalatok és a valószínűség alaposabb számítások lehetősége nélkül, én nem sokat tartok. Annyi meggondolatlan terv és létesítés után azt hiszem, itt az ideje, hogy kissé óvatosabban, több körültekintéssel és óvatossággal járjunk el, hogy jobban megfigyeljük a helyzetet. A közlekedési politika terén e részben, ha nem is a főteendő, de mindenesetre fontos dolog a tiszavidéki vasút egész hálózatáuak állami kezelésével megszerezni a megbízható tapasztalatokat, hogy azután a csoportosításokat annál helyesebben vihessük keresztül. És a jelen viszonyok köztt ezen eljárás annál könnyebb, mert kifogástalanul jogos alapon történhetik, senkinek sem árt, sőt mindenkinek csak használhat : nyer vele az állam, mint egy nagy, de nem eléggé jövedelmező vasút tulajdonosa, nyer a legközelebbi érdekelt vidék is, a melynek forgalmára kedvező befolyással lesz, nyernek a forgalmi érdekek általán nemcsak a jövőben, hanem közvetlenül a jelenben is; az északkeleti vaspálya a mai körülmények köztt haszonnal nem biztató experimentumoktól, annak igazgatósága pedig ma még könnyen elkerülhető kellemetlenségek és szükségtelen gyanúsításoktól marad megkímélve. Mindezeknél fogva én a kormány javaslatát a pénzügyi bizottság szövegezésében is mellőzendőnek tartván, a közlekedési bizottság javaslatát pártolom. (Helyeslés balfelÖl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur, a ki éppen most végezte beszédét, előadása végén ez ügy elhalasztásának indokául íizt is felhozta, hogy ennek az a haszna is lesz, hogy az északkeleti vasút igazgatósága megmenekszik a gyanúsítástól. Erre először is azt kívánom megjegyezni, hogy e kérdésben semmiféle gyanúsításnak indoka nincs és nem is lehet, mert nincs és nem volt soha arról szó, hogy az északkeleti vasút igazgatóságának ebből valami, bármely néven nevezendő anyagi előnye lenne; (Ugy van! jobb/elöl) hanem igenis azt látom, hogy most már arra fektetik a súly, hogy egyes javaslatok, melyek a közérdek szempontjából tétetnek, az által bukláttassanak meg, hogy gyanúsítás utján elijesztessenek az illetők azok megtételétől. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez oly eljárás t. ház, mely egyfelől a politikai morállal csakugyan nem fér meg. (Nagy nyugtalanság a bal- és a szélsőbalon. Elénk helyeslés jobboldalon) és másfelől... Ugron Gábor (közbeszól): Hát az incompatibilitás!