Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-298
Ü8&. országos Üli képesek leszünk megfelelni magas feladatunknak. A mely képviselőház ezen feladatnak megfelelni nem képes, az nem képes hivatását betölteni. (Ugy van! Igaz! a szélső balon.) Jól tudom, t. képviselőház, miszerint ezen eszmének megvalósítására bizonyos,^ talán nagy mérvű reformokra lenne szükség, Én részemről kész vagyok ezen reformokra is. Kész vagyok erre azon irányban, hogy ezen reformok által és ezen reformok utján ne legyen az, a mi most van: kormányt parlament, hanem legyen ctZ cl mi most nincs:} parlamenti kormány. A jelen pillanat nehéz volta, a hazának jól átérzett szüksége ösztönzött engem arra, hogy mielőtt a költségvetéshez, mint a tanácskozás tárgyához hozzászoknék, megemlítsem a t. ház előtt ezen eszmét. A mi már most a szőnyegen levő költségvetést illeti, előre is kijelentem, miszerint én ezt ez alkalommal nemzetgazdasági és pénzügyi feladatnak tekintem, bár teljesen elismerem azt, miszerint más szempontok is felmerülnek a költségvetési általános vitánál, de nehogy nagyon hosszas legyek, én a dolognak csak ezen két oldalára (kívánok kiterjeszkedni, t. i. a pénzügyi és politikai oldalára. Minden más kérdést ezúttal érintetlen hagyok. Közeledvén most a tárgyhoz, mindenekelőtt a t. pénzügyi bizottsági előadó ur tegnapi beszédére kiváuok némi megjegyzéseket tenni. (Halljuk!) A t. előadó ur — nézetem szerint súlynélküli — beszédének súlypontja a körül forog, hogy figyelmeztetett bennünket, hogy vegyük csak figyelembe, hogy 1869. és 1870. között rendes bevételeink 109 millió írttal emelkedtek és csakhamar hozzá tette, hogy ha ez igy történt a beruházások meddő korszakában, még sokkal nagyobb eredményeket lehet várni a későbbi időben. Meglehet, hogy voltak a képviselőházban oly képviselők is, kikre ez hatott. Én rám is hatott ezen előadás, hanem egészen más értelemben. Én a t. előadó urnak ezen megjegyzését nagyon egyoldalúnak tartom. Ezen megjegyzés egyoldalúságát megfejtem a következőkben. Mindenekelőtt azt kérdem az előadó úrtól, vájjon azt hiszi-e, hogy a jövedelmek ezen emelkedése talán az átalános materiális jólétnek inditiuma és jele-e; mert ha ez igy volna, mindenesetre nyomatékos letine, de én nem hiszem, sőt kereken tagadom, hogy ebből az átalános jólétre lehessen következtetni és azt mondani, hogy ezen emelkedés bizonyítéka a közjólét emelkedésének. Elismerem, hogy ez részemről egyszerű állítás; s nem vonakodom ezen állításomat bebizonyítani. Mik az inditiumai az átalános jólétnek minden országban? Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a helyes nemzetgazdaságnak nincsenek november 16. 1880. ogg nemzetiségi kiadásai. A helyes nemzetgazdasági tudománynak főelvei azonosak az egéáz világon. Mi a legkétségtelenebb bizonyítéka az anyagi jólét emelkedésének? A tőkék folytonos képződése. A hol ez megvan, ott emelkedik az anyagi jólét. Ha valamely országban folytonosan képződnek a tőkék, ennek két eredménye van: először emelkednek az értékek, másodszor leszáll a kamat. A hol ez megvan, ott nem lehet tagadni, hogy emelkedik az anyagi jólét. Nálunk hiányzik mind a kettő; a tőkék sistematice fogyasztatnak és pazaroltatnak, (Ugy vau! a szélső baloldalon) a kamat alaesonyságáról pedig, legalább a vidéken szó sincs. Azt fogja talán mondani a t. előadó ur, hogy bisz mennyi pénz van fölhalmozva itt-ott a pénzintézeteknél és hogy ez is mutatja a tőkék képződését. Megengedem, hogy itt-ott bizonyos körülmények köztt, talán nagy mennyiségű heverő nagy tőkék találtatnak, de ez a mi viszonyaink köztt nem a tőkék szaporodásának, hanem a személyes hitel megromlásának és az üzlet pangásának jele. (ügy van! a szélsőbalon.) Én tehát határozottan tagadom, hogy jövedelmeink emelkedéséből az anyagi jólét emelkedésére következtetni lehetne. De nagyon egyoldalú a t. előadó ur a tekintetben is, hogy midőn beszél jövedelmeink emelkedéséről, ugyanakkor elhallgatja az államadósságok összegének emelkedését; pedig ha szó van a jövedelmek emelkedéséről, meg uk az államférfiutól, hogy ne hagyja figyelmen kivül az államadósság emelkedését sem. Erről az előadó ur egy szót sem szól beszédében. Már most nézzük, mennyire emelkedtek adósságaink? Valóban elborul a hazafi kedélye, a midőn erre rá gondol. Méltóztassanak kezükbe venni a pénzügyi bizottság általános jelentését. Ezen jelentés végén, ott a hol az általános kimutatás foglaltatik, a hetedik sorban találjuk, hogy államadósságaink kamatai az előirányzat szerint tesznek 103.907,077 irtot, tehát csaknem 104 millió frtot. Már most mennyi volt az államadóssági kamat azon időben, melytől a t. előadó ur a maga számításait kezdi, t. i. 1869-ben? Én nem emlékszem más államadóssági kamatokra azon időből, mint először azon 30 egynehány millióra, mely az osztrák államadósság átvállalásából ered; továbbá a földtehermentesítési adósság kamataira és a vasúti kölcsönre. Ez összevéve nem hiszem, hogy meghaladta volna 1869-ben a 40 milliót. De tegyük fel, hogy valamivel meghaladta. Akkor 1869-ben tettek az államadósság kamatai 40 éá egynehány milliót 1880-ban pedig 104 milliót. Tessék a jövedelmek emelkedése mellett ezt is figyelembe venni. Egyébiránt, t. ház, ezen megjegyzéssel a dolog nézetem szerint rm. : g
