Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-298
382 2!!8 országos ülés november 16. 1SS0 az illető eljáró közegek készültségében és szakavatottságábau látom. Ez a szakavatottság pedig most nincs meg, de hogy ez meglehessen, ennek elérésére sem a múltban sem a jelenben a kormány mitsem tett. Ez a fő hiba, mert azt kimondani, hogy a bíínvizsgálatot vezetik a birák, eshetőleg a jegyzők és arról nem gondoskodni, hogy olyanok vezessék, kik arra kellő készültséggel s kellő hatáskörrel birnak: ez eljárás a sikert egyáltalában nem biztosíthatja. En meg vagyok győződve, hogy az igazságszolgáltatási teendők köztt éppen a bíínnyomozások vezetése kívánja meg a legnagyobb qualifieatiót, a legnagyohb szorgalmat és kit irtást; pedig a törvényeknek foganatosítása akként történik ma — legalább a vidéken mindenütt, — hogy az ilyen ügyekkel foglalkoznak a legkevesebb qualificatióval biró egyének, foglalkoznak sokszor nem is birói tagok, foglalkoznak akként és oly módon, hogy a kormány utasítása szerint eljáró és mintegy közvetlen kormányközegnek tekintendő királyi ügyészeknek távoli felügyelete alatt vannak, mely távoli felügyelét sokszor kártékony is s nem oly befolyással van az ügyekre, mint van a centrális helyeken, hol a kir. ügyészség a kir. bírákkal közvetlenül érintkezik. Kártékony különösen akkor, mikor az illető közegek künn a vidéken nem birnak azon qualificatióval, hogy e tekintetben magukat kellőkép tájékozni tudják. És mi az eredmény? Az, hogy a legtöbb helyen vidéken a legsúlyosabb bűntények vizsgálásánál is kénytelen az eljáró birói közeg forma szerint eleget tenni mindazon követelményeknek, melyeket ő tőle az igazságszolgáltatási törvények értelmében főnöke, vagy bárki kívánhat, de ezen túl menni nem lévén köteles, különös szorgalmat semmi irányban ki nem fejt, sok esetben örül, ha őt semmi irányban nem kárhoztatják, feleletre nem vonják. Általában úgy látszik, hogy az egész év tizeden keresztül a kormány igazságszolgáltatási politikája sokkal nagyobb súlyt fektetett a legcsekélyebb bagatelle ügyekre, mint a legnagyobb fontosságú bűntényekre, mert midőn a kevésbéfontos és a krajczáros peieket is szakértő bizottságokra bizta, ugyanakkor a leglényegesebb bűntények vizsgálatát a legkevesebb qualificatióval hiró egyénekkel végezteti. De ha méltóztatnának is intézkedni az iránt, hogy bízzák ezeket más qualiüeaíiójá egyénekre, azokat az egyéneket nem fogják megtalálni most mindjárt semmi áron, de azon az áron, a mellett a fizetés és hatóság mellett, mely mellett ama legalsó közegek működnek, sohasem ; mert arra, hogy valaki magát alaposan qualificálja és oda törekedjék, hogy megfeleljen minden követelménynek, hosszú előkészület, sok tanulmány s nagy igyekezet szükséges, ez pedig nem áll arányban azon jegyzői vagy aljárásbirói fizetéssel, de nem áll arányban azon méltatással sem, melyben részesülnek, ha e téren valamit felmutatni képesek. Én tehát azt volnék bátor ajánlani a kormánynak és a t. háznak, hogy a nagyon is közérdekű és minden elő haladásnak, minden culturának és anyagi fejlődésnek létalapját képező közbiztonsági ügyre nagyobb gondot méltóztassék fordítani. Minthogy pedig azt hiszem, hogy úgy a rendőrség, mint a bíróság részéről a legtöbb hiány éppen a btínnyomozások körül észlelhetők és minthogy ezt tartom a legnagyobb jelentőségűnek a bűntény kevesbítésére nézve, legelső teendőnek a gondoskodást tartanám arra, hogy oly közegek legyenek, a melyek bűnnyomozások kellő módon való eszközlésére képesítvék. Én tehát választóim nevében, a kik az állam érdekében igen nagy terheket tartoznak elviselni, kötelességszertíleg követelem a kormánytól és kérem a t. képviselő háztól, hogy ezen áldozatok fejében a közbiztonságról gondoskodni méltóztassék. Ha nem azok az eszközök tartatnának erre alkalmatosaknak, melyeket én említettem, ám gondoskodjanak másokról, de a közbiztonságot tartsák fönn. Hogyha állításommal szemben azon ellenvetés tétetnék, hogy nem áll az, hogy a közbiztonság hanyatlik és rossz lábon áll, hivatkozom éppen azon vidékre, a melyet képviselni szerencsém van, hogy ott minduntalan községi és járásbirósági pénztárak raboltatnak el, hogy ott úton-útfélen és pedig egymásután, rövid időközökben rablások követtetnek el; hogy ott egy mérföldnyi területen egy év alatt 4—-5 rablógyilkosság fordul elő. Ez, t. ház, a közbiztonság hanyatlását jelzi, különösen 1870—72-vel szemben, mikor a közbiztonság meglehetős jó volt. A második tárgy, a melylyel a t. ház enge delmébőí röviden foglalkozni kívánok, az adóztatás ügye. Nem foglalkozhatom ezzel hosszasan, mert ezt tehetségeim sem engednék meg, hanem a megadóztatásnak éppen azon oldalát fogom röviden érinteni, a mely a képviselőház előtt legkevésbbé szokott említtetni. Az adókezelés calamitásait elhagyom, mert ezt a kormánypárt, ső't a pénzügyi bizottság részéről is nem egyszer hallottuk hangoztatni, de úgy látszik, hogy ennek mi eredménye sem volt. A kormány, de különösen ezen kormány adópolitikájának fővonása az, hogy a nagy vagyonnak kellő nemzetgazdasági okok nélkül túl sok kedvezményt nyújt. Ezt a politikát követte az igen t. kormány az általános jövedelmi pótadó megállapításánál, ezt a politikát követte a községi s erdőtörvény