Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-273
273. országos ülés junins 2 188& Hí azzal indokoltatik, hogy az észak-keleti vasút mai szerkezetében nem felel meg a ezélszerű csoportosítás követelményeinek; ennélfogva ezen vonalat, vagy államosítani szükséges, vagy pedig annak megfelelő kikerekítéséről kell gondoskodni. A kormány, úgy látszik, a kikerekítésnek ad elsőséget az állami kezelés felett és ennek eszközölhetése czéljából felhatalmazást kér arra, hogy a tiszavidéki vaspályának ezen szakaszát az észak-keleti vasútnak kezelés végett adhassa át, hogy egyes, nevezetesebb forgalmi pontok nyújtása által annak jövedelmezőségét elősegíthesse. Ebből, t. ház, világosan csak az következhetik, hogy a kormány hajlandó a tiszavidéki vaspálya forgalmának egy jelentékeny részét átadni az észak keleti vaspályának, mert másként ezen vaspálya anemikus állapotán enyhíteni is alig lehetne. És ezeu szándék kijelentése, t. ház, nagyon különösen veszi ki magát a kormány ugyanazon indokolásában mely a tiszavidéki vaspálya államosítását azért tartja szükségesnek, mert az a forgalmat eddig a fővárostól és az állam költségén épített vasutaktól elterelte. Nagyon különösnek tetszik ez előttem, t. ház, mert csak egyik állhat a kettő közül: vagy komolyan vétetett azon törekvés, hogy a forgalom az állam pályáira tereitessék; és akkor a tiszavidéki vaspálya forgalmának egy nevezetesebb részét az észak-keleti vaspályának átadni nem lehet — de akkor a kérdéses pályaszakasz átadásnak is aztán egyetlen plausibilis indoka elesik; vagy pedig mindennek daczára a forgalom át fog adatni az észak-keleti vaspályának és akkor a tiszai vasút államosításának fennen hirdetett főczélja: a forgalomnak a főváros és az ország vasutai felé leendő terelése nem vétetett eléggé komolyan. Mert miről van itten szó, t. ház. Arról, hogy a 885 kilométert képező pályatestből 180 kilométer, vagyis az egésznek 30%-a kiszakittassék és kezelés végett átadassék e gy °ly vaspályának, a melynek már irányánál fogva nem lehet más érdeke, mint az, hogy a vele érintkezésben lévő vidékek forgalmából minél többet magához ragadván, azt észak felé szállítsa és ott a kassá oderbergi vaspályának adja át. Az én tudomásom szerint, t. ház, azon vidéknek jelentékeny forgalma van, nem olyan jelentékeny, mint a tiszai vasút más vidékeinek, de mindenesetre figyelmet érdemel ez is a magyar állampályák mostani csekély jövedelmezősége mellett. Itt van kezemben a tiszai vasútnak 1879. évről szóló forgalmi kimutatása és itt vannak különösen azon adatok, melyek a szóban lévő pályarész forgalmára vonatkoznak. Ezen adatokból az tűnik ki, hogy ott mindenesetre oly jelentékeny forgalom létezik, a mely ezen pályát, — nem mint az igen t pénzügy mi aister ur említette — locális jellegűnek, nem tisztán helyi érdekűnek tünteti fel. A múlt évi kimutatás értelmében ezen pályának összes bruttó bevételei kerek számban 5.879,000 frtot tettek. Ezen öszszegből az elszakított pályarész 10 állomására 1.461,000 frt, vagyis nagyon kevés hiányával az egész bevételnek 25%-a esik. Ha mármost ezen bevétel alkatrészeit közelebbről vizsgáljuk, az tűnik ki, hogy ezen 1.461,000 frtnyi jövedelembői a személyforgalomé 321,000 frt, a teherforgalom jövedelme pedig 1.144,000 frtot tesz. És ha ezen teherforgalomnak alkatrészeit ismét közelebbről tekintjük, látni fogjuk, hogy a szóban levő vidék kiviteli képességét illetőleg, ezen adatok e tekintetben is meglehetős felvilágosítást adnak. A kivitel alatt én itt természetesen mást nem érthetek, mint az azon vidékről való elszállítást, akár a külföldre, akár az ország más vidékeire történjék is. Erre nézve azon felvilágosítást nyújtják a szemben levő adatok, hogy az 1,144,000 frt bevételből esett a iocaíis forgalomra 140,000 frt, az átmeneti forgalomra 396,000 frt, az idegen pályákkal való forgalomra pedig 607,000 frt. Tehát nem tisztán helyi érdekű ezen forgalom, hanem ha a két előbbi tételt összeszámítjuk, akkor kitűnik, hogy 1 millió bevétel oly árúszállítás után folyt be, a mely bizonyos tekintetben a kivitel jellegévei bir. Ha már azon 607,000 frtnyi jövedelmet vesszük részleteiben figyelembe, az világlik ki, hogy ezen összegbői 428,000 frt elküldött árú után vétetett be, tehát azon vidéknek olyan forgalma után, a melyről nem lehet mondani, hogy az a loealis; megérkezett árúk után ellenben csak 179,000 frt jött be. Világos ebből, t. ház, hogy a szóban lévő vidéken jelentékeny forgalom létezik és hogy ezen forgalomnak igen nevezetes része épp a kivitel jellegével bir. Ezen forgalom ezentúl a magyar állami pályákat illetné, most azonban az észak-keleti vasút kezelése alá adatván a miskolcz-püspökladányi vonal, e forgalmat az észak-keleti vaspálya ragadhatja magához, a mi nézetem szerint sem a magyar államra, sem az illető vidékre nézve nem hasznos, {Ügy van! a baloldalon) az állam ezeu forgalmat elveszíti és az észak-keleti vaspálya, a mint hiszem, hogy előadásom további folyamában be fogom bizonyithatni, lényegileg ezen forgalom által nem nyer semmit sem, a forgalom általános érdekei pedig ezen intézkedés által határozottan veszélyeztetve vannak. Hogy a magyar áilamvaspályáknak ezen forgalomra okvetlenül szükségük van, az az én meggyőződésem szerint kétségtelen; mert azt hiszem, mindnyájunknak óhajtani kell, hogy az államnak vaspályákba fektetett tőkéi — ha nem többet —• legalább annyit jövedelmezzenek, a mennyibe neki eze» tőkék beszerzése és törlesztése