Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-297
297. országos ülés november 15. 1880. 353 / még adótárgyakat és fejlődést is biztosít: Szeged s a töltések épületével vagy a forgalmi politika érdekében követett hasznos beruházás, mely versenyképességünket s igy adóképességünket biztosítja. íme tehát az első esoportban 9 1 !*, itt 5 S /* millió, vagyis együtt 157* millió oly tehernövekedés a végeredményképen feltüntetett 147* millió kiadási többlettel szemben, mely nem fond perdu, hanem részben közvetlenül, részben közvetve használó beruházásból, vagy előlegezésből ered s igy, ha a mérleg végén 23 millió deficittel találkozunk, ne felejtsük el azt, hogy új forgalmi értékek, beruházások, előlegezések állanak azzal szemben, melyek nem ä nemzet erejének csökkenésével, de sokszoros fokozásával állanak kapcsolatban. És pedig nem is olyan kezdetleges, későn gyümölcsöző beruházások, vagy előlegek, üzleti kiadások ezek, hanem intézetek befejezésére, üzletek hasznosabbá tételére, a forgalmi politika azonnal való javítására vannak befolyással, ugy, hogy az évek óta meddőknek ismert beruházások, pl. a keleti vasút, a déli államvasutak, a fiumei kikötő ezéljaira költött másfél száz millió csak a legutóbbi intézkedések következtében, a keleti csatlakozás, a tiszavidéki vasút, a déli vasút megvétele, a fiumei hajózási társulat létesítése által kezdenek közgazdaságilag s részben pénzügyileg jövedelmezni. Midőn tehát ezeket s a kifejtett intézeteket mutatjuk fel a deficittel szemben, akkor nem ennek meddőségét és azok bizonytalan jövőjét, hanem ezeknek a deficitre rövid utón és időn való hathatós befolyását tárjuk fel. A ki tiz év előtt számított gazdasági intézeteink, ménes gazdaságaink, vasutaink hasznára, az még korán számított; a ki most számít: már a közeljövőt számítolja le. És ez nagy különbség a két időszak deficitje és annak megítélése, sőt fedezete tekintetéből is. Ugy, hogy bár tagadhatatlan az, hogy 25 millió deficit nagy és aggasztó aránytalanságot jelent költekezéseink és jövedelmi képességünk köztt, de ezzel szemben tény az, hogy bevételeink természetes expansivitása már eddig is hatalmasan érezhető volt; mert ha az 1869. és 1881. köztti rendes bevételeket összehasonlítjuk ; 109 millió emelkedést találunk ; és ebből az összes egyenes és fogyasztási adók emelkedése, hol a mesterséges foltozásnak tulajdonítható ez, csak egy harmadot képeznek, ugy, hogy a ki a többi bevételeinknek évenkint 6 millióval való emelkedését látja, az nem lát fatalizmust, sem gondatlanságot abban, főleg a legújabb concentráltabb fejlődés és tevékenység mellett; ha a fedezet tekintetében erre a fejlődésre a jövőre is számítás történik. Annyival kevésbbé, mert ha ez a fejlődés a beruházások KÉPV1I. NAPLÓ 1S78—81. XIY. KÖTET. meddő korszakában tartott, számíthatunk arra a termékenyebbnek Ígérkező jövőben is. És nem csak ezt a szempontot ajánlom a t. képviselőház figyelmébe. Minden eredményt a helyzethez és viszonyokhoz kell mérni. Még a legegyszerűbb háztartásba is folytonosan bejátszik a véletlen. És azok, kik csak az eredményre mutatnak és csak abból Ítélik meg a politikát, sőt az erőt és akaratot is: nagyon egyoldalúan ítélnek. Igy vagyunk államháztartásunkkal is. Milyen egészen más tényezőkkel kell annak küzdenie most, mint milyenekre 5—6 év előtt számítani lehete. Hisz akkor állandó szárazságra, kis mértékben befolyásoló nemzetközi versenyre, békés vasúti politikára, jó évekre, a 153 milliós kölcsön kedvező conversiójára, kelet nyugalmára számítánk, vagy ha nem is számítánk, de mind ennek ellenkezőjét bizonyára nem vettük pénzügyi kibontakozásunkra nézve számításba. Akkor csak kedvencz jelszó, de nem phisikai kényszerítés volt a vasutak államosítása, akkor a mezőgazdasági, ipari fejlődéssel szemben csaknem a laissez fairé politikájára hajlánk. Milyen egészen más kép tárul fel előttünk, ha a küzdelmes évekre visszapillantunk. Három nagy árvízzel kellett megküzdenünk, egy nagy város felépítéséről gondoskodnunk; a legkedvezőtlenebb és bizony nem általunk felidézett nemzetközi conjecturák köztt a kikerülhetetlen függő adósságot, 2 millió kamatveszteséggel convertálnunk; a vasutak megvételével az új amerikai verseny és a német tariffa-reactió ellenében sietnünk; gazdasági fejlesztésre és ipari szakoktatásra most kellene nagyobb mértékben gondolnunk és a megrázkódott kelettel szemben, nemzetközi állásunkat és határainkat egyaránt biztosítanunk. Bizony lehet utólagosan is sokféleképen megoldani e kérdéseket; de a mit tagadni aligha fog valaki; ez az, hogy az érintett mozzanatok pénzügyi hatását semmiféle politika el nem enyésztethette volna. íme a kép pozitív oldala. Egyfelől ; intézeteink, forgalmi eszközeink, üzemeink és beruházásaink fejlődésében; és másfelől negatív oldala : azon nehézségekben, melyeket leküzdve értünk el ehhez a fejlődéshez, ehhez a deficithez. Ha igy fogjuk fői a helyzetet, azt hiszem, igazságosan ítéljük meg ugy az eredményt, mint annak természetét. És ez alapon a nagy deficitet époly természetesnek, kikerülhetlennek, mint kompenzálva fogjuk találni, mint a mely nem sorvasztó, de termékenyítő kiadások eredménye. De ez csak arra jogosít föl, hogy a deficit nagyságától el ne rémüljünk, hogy annak részben való fedezetét a fejlődéstől várjuk; de nem arra, hogy egészen arra bizzuk. Kiadásaink apasztására aligha gondolhatunk; beíkormányzati és culturáhs kiadásainkat 46
