Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

ggQ 297- orszíigos ülés november 15. 1880, intézkedést vár, a felzaklatott kedélyek pedig mielőbbi elégtételt teljes joggal követelnek. Kérem ezen interpellátiót az igen t. belügymiuister urnák kiadatni. Elnök: Ha méltóztatnak megengedni, az ktterpellátió, mely igen fontos és a zajban nem igen volt hallható, még egyszer fel fog olvastatni. Beöthy Algernon jegyző: (olvassa az interpellátiót.) Elnök: Az inteipellátió közöltetni fog a belügyfliinister úrral. Szabóvlyevics képviselő ur szerdán kívánja interpellátióját megtenni. László Imre: T. ház! A közös hadseregbeli katonatisztek által Kolozsvárott elkövetett vérengzésre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Meg vagyok győződve, hogy a t. háznak minden tagja át van hatva azon fájdalmas és kebelrázó érzéstől, a melyet én éreztem és érzek ma is ezen esemény következtében. Az egész sajtó, az összes hazai lapok constatálták a tényállást; erre nézve csak egyet vagyok bátor felolvasni a „Hon" távsürgőnyeiből. (Olvas) ,, Vérengzés Kolozsvárott". Ma délben az ,, Ellenzék" szerkesztőjét Bartha Miklóst két közös hadseregbeli tiszt összevagdalta; életbenmaradása kétes. Bartha lapjában azt állította, hogy az önkényteseket a hadnagyok magyar kutyáknak nevezték. A tisztek ezért elégtételt kívántak ; Bartha bebizonyítván állításának igazságát, az elégtételt megtagadta. Ma Rüstow és Dienstl hadnagyok korbácscsal mentek Barthára, ki bottal védvén magát, a tisztek kardot rántottak és összevagdalták Barthát, ki fején, arczán mindkét kezén tátongó sebeket kapott." T. ház! A nép görnyedve bár, de mégis hordozza a reárótt s már-már elviselhetetlen terheket, viseli és hordozza azzal az öntudattal, hogy talán a polgárok életbiztonsága, a házi szentély védve van; de ha ezen biztosítékokban való hit a polgárok lelkében ily hajmeresztő merényletek által megrendittetik, a nép okvetlenül kétségbe fog esni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon). Ez, t. ház, nem az első ilynemű eset, bár a jelenlegi vakmerőségre, a törvény kijátszására nézve alkalmasint egyike a legnagyobb bűn merényleteknek a közös hadseregbeli tiszt urak által elkövetett vérengzések lánczolatában. Ugy látszik, hogy mindez kiszámítva történik, kiszámítva — mondom — hogy ez által bebizonyítsák azt, hogy a katonák és a tiszt urak nem állanak az országban a törvény alatt, hanem a törvény felett. Mert ha megnézzük az ilyen vérengzésekre mért büntetéseket, látjuk, hogy azok nem egyebek, mint vagy merő gúny, vagy először áthelyezés, azután jutalmazás. (Igaz! Ugy van! Mozgás a szélső baloldalon.) Pedig a vérengzéseknek ilynemű büntetése a polgárokban is aláássa a törvény iránti tiszteletet, ellenkezik a nemzet becsületével és sérti a polgárok életbiztonságát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Midőn ezen merénylet constatáltatott, a képviselőháznak lehetetlen hallgatnia; neki nyilatkoznia kell és ezen merényletet kárhoztatni, rosszaim, Kötelessége ezt tenni szerintem a képviselőháznak már azért is, mert ha az ily merényletek büntetlenül maradnak, a polgárok könnyen azon meggyőződésre jutnak, hogy nekik maguknak kell kezükbe venni az elégtétel ügyét s könnyen megeshetik és nem is lesz csoda, ha ők maguk lesznek birái s maguk szolgáltatnak igazságot a vérengző tiszt urak ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a középen és a jobboldalon.) Éppen azért, t. ház, hogy ily hajmeresztő merényletek többé ne történjenek ; éppen azért, hogy a jogosan felzaj dúlt és felzúdult közvélemény mentől hamarább lecsillapittassék és éppen azért, hogy mentől hamarább megtudjuk, vájjon jogállamban, vagy soldatesca államban élünk-e (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és hogy megtudjak, hogy az óriási adóteher mellett vau-e a polgárok életére és lakhelyük védelmére nézve biztosíték ? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) kérem a t. házat, méltóztassék az elkövetett merénylet fölött rosszalását kifejezni, elvárván a kormányelnöktől, hogy megvizsgálván az ügyet, ide minél hamarább jelentést teend. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A tisztelt képviselő ur a napirend előtt kívánván szólani, azt hittem, hogy a napirend tárgyában kivan szót emelni; különben a t. házat kérdeztem volna meg a házszabályok értelmében, vájjon megengedi-e, hogy a tisztelt képviselő ur szólhasson. Ugy vélem, hogy a tisztelt ház a fönnforgó tárgy iránti tekintetből az engedélyt megadta volna s nekem most ezeket azért kellett előadnom, nehogy ez eset praecedenst képezzen a jövőre nézve. (Tetszés.) László Imre : Éppen a napokban volt rá példa, hogy Irányi Dániel tiszt, barátom a napirend előtt nem a napirend tárgyához szólott. Elnök: Az imént mondottam, hogy a tisztelt ház erre megadhatja az engedélyt s csak azt emeltem ki, hogy ezúttal azért nem kérdeztem meg ez iránt a t. házat, mert ugy vélekedtem, hogy a t. képviselő ur a napirendhez kivan szólani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Minthogy a t. ház — ez esetben igen természetszerűleg — megengedte, hogy a rendes időt megelőzőleg interpellátió adassék be, azt hiszem ugyanazon tekintetek, melyek erre birták, arra is fogják a t. házat vezetni, hogy meg fogja