Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-291

291. országos ül tárgyilagosan, minden szépítés és a számok minden mesterséges csoportosítása nélkül előterjeszteni. Azt hiszem, a t. ház minden tagja velem együtt érzi, hogy a helyzet komoly, de azért, úgy mint ezelőtt egy évvel, nem tartom most sem oly aggasztónak, hogy erős akarattal abból kibontakozni ne lehessen. A magyar állam eddig is, sokkal terhesebb körülmények köztt, megfelelt minden kötelezettségének s beváltotta azon nagy adósságait, melyek nyomták és a mint sikerült eddig ezen műveletet keresztül vinni, épp ágy, meg vagyok győződ ve, ezentúl is sikerülni fog, eleget téve minden elvállalt kötelezettségeinknek, pénzügyi helyzetünk javítását előmozdítani. De kénytelen vagyok ezzel összeköttetésben kifejezést adni ezen nézetemnek, hogy tisztán pénzügyi intézkedések és rendszabályok által a helyzeten segíteni nem fogunk. Ha, t. ház, körültekintünk hazánk határán kivül is, azt látjuk, hogy mindenütt nagy mérvű felfegyverkezett seregek állanak, melyek minket is kényszerítenek hadügyi költségeinknek felemelésére ; (Halljuk!) másrészről legközelebb szomszédságunkban oly rendezetlen viszonyok vannak,melyek alkalmasak arra, hogy azokból akár roszakarat, akár véletlen folytán bonyodalmuk álljanak be. Látjuk továbbá saját hazánkban, hogy van egy nagyszabású és nagy költségekkel járó berendezett szervezetünk, melyet anyagi helyzetünkkel arányban hozni, erős akarat és kitartásra van szükség. És végre még egyet. Lát juk, hogy azon párt, mely azon közjogi alapot, melyen állunk, nem ismeri el, folytonosan terjeszkedni igyekszik s ez által azt kivánja elérni, hogy azon alap, melyen állunk raegingattassék. Mindezek, felfogásom szerint eléggé indokolják azt, hogy azon eszmével foglalkozzunk: nem volua-e mód arra, hogy az egy alapon álló, egy czél felé törekvő elemek e bajok könnyítésére és elhárításai a szövetkezzenek. Én, t. ház, nehogy félreértessem, világosan kívánom magamat kifejezni. (Halljuk!) Nincs e tekintetben semmi megbízásom, a magam egyéni nézetemet, véleményemet mondom el. Ezen egy alapon álló, egy czél felé való törekvést, egyesülést és közreműködést én nem ugy gondolom, hogy erre új pártalakulás volna szükséges. Azon többség, mely jelenleg az országgyűlésben a többséget képezi, öntudatos többséget képez, (Nyugtalanság a szélső baloldalon) mely semmikép nem volna hajlandó abdikálni és én azt hiszem, t. ház, igen csalatkoznának mindazok, kik ezen többség apránkénti szétforgácsolására törekednének. (Mozgás a szélső baloldalon.) 319 Nehéz körülmények köztt, nehéz időkben ezen többség nagy dolgokat vitt keresztül és éppen ezen múltjának tudatában és tiszta hazafiságának érzetében, fenn kivan állani továbbra is; és épp ugy, mint ezt hiszem ezen többségről, ugy másrészről meg vagyok győződve, hogy teljes készséggel jobbját fogja nyújtani mindazoknak, kik vele közös czélra működni kivannak és tág működési tért kész engedni azoknak, kik e czélra vele közreműködni kivannak, hogy egyrészről megakadályozzuk a szélsőségek terjedését, másrészről pedig, hogy ezen utolsó ülésszakban is sikerrel megfelelhessünk törvényhozói feladatunknak. Ezekkel, t. ház, befejezvén előterjesztésemet, bátor vagyok az äliamköltségvetésről szóló törvényjavaslatot benyújtani és kérem, méltóztassék azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Éljenzés a középen.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Nem lehet szándékom az igen t. pénzügyminister által az imént előterjesztett költségvetésre bármely megjegyzést tenni. Nagyon jól tudom, hogy ez most nincs napirenden: de igenis bátorságot veszek magamnak, néhány megjegyzést tenni azon előadásra, melylyel a budgetet kisérni szíves volt és egyúttal némely dolgokra nézve kérdést intézni hozzá, miután vagy én nem érkttem jól sebes előadását, vagy ő méltóztatott tévedni. Mindenek előtt, a mi a kérdést illeti, ez abból áll, vájjon én rosszul hallottam-e, avaiy igazán mondotta-e a pénzügyminister ur előadása. folyamán, hogy az adó 10—11 év alatt Magyarországon összesen kerülbelol 12 millióval emelkedett? Én így hallottam. Ha csakugyan igy mondotta a minister ur, akkor bátor vagyok kérni, méltóztassék nekem megmagyarázni, hogy van az, hogy tudomásomra, — e perczben a számok nincsenek előttem, de alig fogja valaki kétségbe vonhatni, — 1873-ban, a mely évre hivatkozott, az összes egyenes adó alig rúgott fel 60 millióra, most már 84 milliót tesz, tehát maga a egyenes adó nem is tiz év alatt, hanem 8 év alatt majdnem 30 millióval fokozódott. Hol van azon többi másnemű adó, a mit most elősorolni képes nem vagyok! Erre vagyok bátor egyszerűen felvilágosítást kérni. Meglepetéssel és sajnálatomra hallottam továbbá a t. pénzügyminister ur előadásából, hogy a jövőbea mutatkozó hiányt ő aként szándékozik födözni, hogy egyrészről az italmérési jogot, másrészről pedig az állami jószágok mezőgazdasági részét fogja eladni. A mi az elsőt illeti, meg vagyok győződve, hogy azt megdöbbenéssel fogja hallani az ország. 10 év óta, — hivatkozom az országgyűlési naplóra, — nem telt el egy ülésszak, hogy hol az egyik, hol a ojásik oldalon nt; történt volna október 4. 1880.