Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-290
290. országos ülés obtcbcr 2. ISSO. 807 volna arra nézve, hogy az árvapénzek kezelésére vonatkozólag alapos tudomást szerezzen. Ilyen irat a belügyministerium irattárában nincsen és mindaddig, míg különösen ezt komolyan meg nem kísérletté, addig sejtelmem sem lehet arról, hogy az árvapénzek kezelése mily állapotban van. A másik nagy baj, a melyre a t. beiügyminister urat figyelmeztetni akarom, az, a mely magában az organismusban rejlik. Van annyi száz meg száz árvapénztár az országban, a mely egészen kivonta magát az ellenőrzés alól. A törvénynek azon intézkedése, a mely szerint bizonyos községek fetjogosiitatnak arra, hogy árvapénzeket kezeljenek, a Iegczélszerűtleuebb intézkedés. Ezek semmiféle organicus összefüggésben nincsenek a közigazgatás többi orgánumaival; ezekre nézve tökéletesen hiányzik a szigorú ellenőrködés és az illető községek azt cselekszik, a mi nekik tetszik. Hiszen mutatják ezt a példák* Volt eset reá, a hol egy községben az árvapénzek teljesen eltűntek. A bajok az organismus nagy hibáira vezethetők vissza és ha a t. belügymiuister ur azt a fáradságot veszi magának, hogy megtekintse, hogy mikép működék ez organismus, arra a meggyőződésre fog jutni, hogy az egyedüli mód ennek javítására, ooncentrálni az árvapénzek kezelését a megyei árvapénztárakba és meg nem engedni azt, hogy kis községek árvapénzeket kezeljenek, mert ezek teljesen kivonják magukat az ellenőrködés alól és valóban a lehetetlenségek közé tartozik az, hogy ily körülmények között a törvényhatóságok sikeres ellenőrködést gyakoroljanak. De az árvák vagyonára vonatkozólag nincs is meg a törvénybeu a kellő biztosíték, különösen akkor, mikor egyénenkénti kezelés alatt levő árvavagyon rovására történnek sikkasztások. Ha törvényeink intézkedését e szempontból összecombinálja, meg fog győződni a t. beiügyminister ur arról, hogy abban az esetben, ha az árvavagyon az egyénenkénti kezelés mellett elsikkasztatik, megtörténhetik az, hogy az tökéletesen elvész az árvára nézve. Már pedig, t. ház, egy rendezett államban nem képzelhető eset, hogy, ha egy árvának pénze hatósági közegek által kezeltetik, abból egy krajczár is elvesszen. Az államnak e téren kezeskedni kell az árvavagyon teljes integritásáért s ne mondja senki azt az ellenvetést, hogy az árvapénzek kezelése a törvényhatósági ségi közigazgatás körébe tartozik; mert hiszen az árvapénzek kezelése csakugyan az állami közigazgatás legfontosabb, legszebb feladata. Hogy az állam azután mily közegekre bízza ezen pénzek kezelését, az természetesen az államtól függ, de a kezességet érettok okvetlenül el kell vállalnia; mert vagy megérdemlik e közegek a bizalmat és ez esetben ép úgy, mint a postai KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. XIV. KÖTET. vagy vasúti kezelésnél, vagy a birói letéteknél kezességet vállal az állam a közegekért, vagy nem érdemlik meg a bizalmat, ez esetben nem marad egyéb hátra, minthogy saját kezelése alá vegye az árvapénzeket. Továbbá nagy baj az, hogy a kormány valóban nem gyakorolja a felügyeletet és ellenőrzést. En nem akarom azt állítani, hogy mindazon előfordult esetek, a melyek a közönséget allarmirozták, épen a t. ministerelnök ur kormányzása alatt történtek; de méltóztassanak megengedni, hogy ha valaki öt-hat évig vezeti a kormányzatot, akkor mégis csak alkalma volt arra, hogy ily visszaélések tudomására jussanak és ezekre nézve törvényes intézkedések tétessenek. De ez nem történt és a beiügyminister ur nyilatkozata világosan bizonyítja, hogy a ministerelnök ur úgy a mostani organismussal, mint annak functiójával meg van elégedve. Ennélfogva, t. ház, engem a beiügyminister ur nyilatkozata meg nem nyugtat. Nem követelek én tőle nagy államférfiúi coneeptiókat, azt hiszem, hogy nincs oly naiv ember, a ki a kormánytól ily nagy coneeptiókat várna, (Derültség a baloldalon) hanem a mire okvetlenül szüksége van az országnak, az a rend az állam igazgatásában. Ez oly nagy fontossággal bir reánk nézve, hogy az állam consolidatiója, a magyar nemzet tekintélye fentartása attól függ, vájjon képesek vagyunk-e ebben az országban a rendet meghonosítani ? Minthogy a ministerelnök ur nyilatkozatából azt látom, hogy ezeket az intézkedéseket élefbeléptettd nem szándékozik; hogy meg van elégedve a jelen állapottal: válaszát tudomásul nem vehetem. A kormánytól a bajok orvoslását nem várhatom és nem marad egyéb hátra, minthogy a ház regje kezébe ezen fontos ügy intézését és kérem a t. házai, méltóztassék e fontos kérdést tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Igen röviden pár szót kivánok szólani, nem reflectálva arra, hogy vájjon komolyan gondolkozom-e ezen ügyekről, vagy hogy érett megfontolás után nyilatkoztam-e vagy sem. Ez felfogás dolga. Egyébiránt, hogy komolyan gondolkoztam ez ügyekről, mutatja az, hogy éppen azon öt év óta, mióta én vagyok szeres icsés magyar beiügyminister lehetni, készült a gyámügyekre vonatkozó törvényjavaslat, adattak ki az általános szabályozó rendeletek, melyek, ha nem eléggé szerencsések is a t. képviselő ur helyeslését megnyerni, de azt, hogy ez ügyekkel saját csekély tehetségemhez képest komolyan foglalkoztam, mégis tán bebizonyítni képesek. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kívánom jegyezni először is azt, hogy nem arról beszéltem és beszélek, a mi a publi39
