Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-284

<?79 284. országos ülés juains 15 1SSÖ. könyvben a követkéz.ő bejegyzés foglaltatik: június 15. Irányi DánüiLj^_Jpség Járjjyábaiv, a beliigyminister úrhoz. Irányi Dániel: T. képviselőház! Némely lapokban, fájdalom, egyre olvasunk hireket a Felső-Magyarországon uralkodó ínségről. Különösen Ungmegyéből azt irja egyik lap, hogy ott TjK'gőrlöít kukoricza-csutkából és leforrázott fűből készítenek az emberek eledelt, a melyet kenyérnek neveznek. Tegnap a képviselőház folyosóján egy helybeli napilap munkatársa mutatott valami szürkés barna száraz anyagot, a melyet Beregmegyéből küldtek a szerkesztőséghez s a melyet a nép ott szintén kenyér gyanánt eszik s a melyről a beküldő azt irja, hogy az leforrázott paréj, vegyítve megőrlött kukoricza-esutkákkal. Hogy ez, t. ház, mikép hat az emberek egészségére és erejére, azt nem szükséges fejtegetni. Ki legyen a hibás, ki mulasztotta el kötelességét ezen ínséges állapottal szemben, a községi elöljáróság-e, a megye, vagy annak közegei, vagy pedig a kormány — azt nem tudom; anynyit azonban tudok, hogy a képviselőházat mulasztás terhe nem nyomja. A ház korlátlan felhatalmazást adott a kormánynak, hogy az inség enyhítéséről gondoskodjék. Vájjon azonban ezen hirek igazak-e; vagy sem, azt nem tudom, nem állíthatom, miután gyakran tapasztaltuk, hogy a lapokban téves tudósítások fordultak elő. Ugyanezért bátor vagyok a t. beltigyminister úrhoz azon kéréssel fordulni, hogy a t. képviselőházat a kezei köztt létező jelentések alapján felvilágosítani szíveskedjék az inségiigynek állásáról Felső-Magyarországon és azon intézkedések eredményéről, a melyeket a t. kormány ezen állapot megváltoztatására, a nyomornak enyhítésére tett. T. ház! Ha éveken át száz meg százezer idegen menekültet tudtunk eltartani, — a mi ellen én soha kifogást nem tettem, mert az emberiesség parancsolta, hogy azon szerencsétleneket, a kik hazánkban menhelyet keresnek, el ne hagyjuk, ha tudtunk — mondom — milliókat költeni idegenekre, s ha most közelebb 10, 20, 50 milliót tudtunk megszavazni, szerintem nem éppen múlhatatlanul szükséges vállalatokra, akkor lehetetlen, hogy saját édes testvéreinket is az éhhalál veszélyeinek kitéve hagyjuk. Ugyanazért reménylein, hogy a t. belügyminister ur meg fogja ragadni az alkalmat, hogy még mielőtt a képviselőház elnapol tatnék, felvilágosítást nyújtson ezen ügy állásáról. Én részemről semmit sem óhajtok inkább, mint hogy szavai ne csak engem, hanem az egész házat és az egész országot megnyugtassák, hogy azon tudósítások, a melyeket emlíéettem, általa alaptalanoknak nyilváníttassanak. Az interpellatió, melyet a t. belügyminister úrhoz intézni bátorkodom, igy hangzik: „Hajlandó-e a t. belügyminister ur, a tisztelt képviselőházat annak elaapoltatása előtt, a felső megyékben uralkodó inség mibenlétéről és az annak enyhítésére tett intézkedésekről értesíteni?" Tisza Kálmán minísíerelnök: T. ház! Sajnálom, hogy ezen interpellatió, a minek talán nem az interpelláló ur az oka, valamint én sem vagyok, oly időben tétethetett csak, a midőn már a tegnapelőtti határozat szerint is, a háznak érdemleges tárgyalásai nem lesznek; sajnálom ezt, mert különben igen szívesen teljes részletességgel nyilatkoztam volna ezen ügyről. De most is egész általánosságban bátran merem a t. képviselő urnak mondani, hogy a mi a felvidéki inség enyhítésére emberileg történhetett, az megtörtént. Merek hivatkozni ennek bizonyítékául éppen arra, hogy ma, midőn minden legcsekélyebb dolog nyilvánosságra kerül, midőn sokszor, mint a t. képviselő ur maga is megengedte, egyes dolgok nagyítva hozatnak a nyilvánosság elé, utoljára is az egész tél folyamán egyes elszigetelt esetekben semmi olyan, a mi arra a következtetésre adna okot, hogy az inség enyhítésére minden lehető meg neui történt volna, alig merült fel. A t. háznak módja lesz meggyőződni arról s azt minden félelem nélkül már előzetesen is bejelentem, hogy a kormány annyira érezte kötelességét az inség enyhítése tárgyában, hogy a ház által megszavaztatni kért és megszavazott hitelt túlhágva is segített az ínséges vidéken, azon bizalomtól vezéreltetve, hogy a t. ház, ha ezen túlkiadás kellőleg iudokoltatik, bizonyosan nem fogja éppen ezen tárgynál a kormány ezen eljárását difficultálni. Most június közepén vagyunk és igy általában a munkaidény — azt lehet mondasd —majdnem mindenütt teljes mértékben megkezdődött ; de mégis tekintettel arra, hogy éppen a felsőbb vidékeken sok helyütt, helyben legalább még munkát az illetők nem kaphatnak, éppen azon megyékben és ezekhez Beregh és üng is tartoznak, a segélyezés még mai napig is beszüntetve nincs és a kormány nrig egyfelől kötelességének tartja azt, hogy az államkincstár pénze szükség nélkül ne fordittassék ezen czélra sem: ott a hol az igazán szükséges, bizonyosan nem fogja megszüntetni a segélyezést, egész azon időpontig, m eddig maga a szükség meg nem szűnt. Természetes, hogy gondosan, alaposan igyekszik megtudni, hol van a valódi szükség, mert az meg azaitán nehezen volna czólszerű, hogy a segélyezés és különösen a könyöradományok utján való segélyezés akár a szükségen