Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-283
283. országos ülés juuius 14. 1880. 273 hajtóitól. Azok előbb magának az anyának, azután ennek a vejének ezt megtagadták, azt mondván, ők ezt nem látják olyannak, hogy kiadhassák, hanem utasították a rendes bírói ufra. Ezen t. ur akkor a végrendeleti végrehajtókat megfenyegette, hogy scandalumot fog csinálni, ha a pénzt ki nem adják, de azok kötelességszerűlég megmaradtak a mellett: „tessék folyamodni a rendes birói útra; ha megállapíttatik a követelés, ki fogjuk fizetni". Itt fekszik az oka az egész inferpellatiónak. {Mozgás jobbfelöl.) Helfy Ignácz: Ha a t. ház megengedi, kénytelen vagyok annál is inkább, minthogy személyes becsületről van szó, arra rövid megjegyzést tenni. Hát én előttem ezen tény nem új. Én ezt tudtam. Mellesleg megjegyzem, hogy én nem egyenesen azon egyéntől kaptam informátiómat, a kire a t. ministerelnök ur czéloz. (A minuterélnök ur közbeszól: De igenis.) Igenis én kaptam attól, de követítés utján egy e háznak igen t. tagja utján, a ki nekem kezeskedett az illető jelleméért. Ezt mellesleg megjegyezve tény az, hogy az illető nejének van valami állítólagos követelése 7000 forint erejéig, de én ebbe:! a tényben, a mit én elismerek, nem látom annak akadályát, hogy ezen dolog tisztázíassék. Valaki lehet érdekelve egy ügyben és mégis láthatja ezen ügynek helyes- vagy helytelen voltát. Azért, hogy valaki magánérdekből felszólal, még nem következik absolute síz, hogy maga az ügy, a melyben felszólal, igazságtalan. (Igaz! Ugy van! a szélsb' balon.) A kérdés az, vájjon azon tények a melyek itt fennforognak igazak-e, vagy sem? Fő az, hogy a dolog két éven át úgyszólván semmi haladást nem tett. Ez az egyik tény. A másik tényhez, a mit felhoztam, nem kellett privát informátió, mert nyíltan a hitlapokban felemlítetett, hogy t. i. 360,000 forintnyi érték eladatott 10,000 néhány forintért. Ez tény. Én egyébiránt ismétlem azt, hogy az illető egyénre vonatkozólag, daczára annak, hogy ez áll, ebben nem látok oly valamit, a mi az ő becsületére, vagy jellemére homályt vetne. Az pedig, hogy ő mintegy zsarolásképpen fenyegetődzött volna, hogy botrányt csinál, ha ezen összeget meg nem kapja, azt az én informátióm szerint nem tette. Ennyit kötelességemnek tartottam az igazság kedvéért elmondani. Tisza Kálmán rainisiereinök: T. ház! Az árverés történt 1878. október 26-án, tehát erkölcsi érzéke azon urnák csak másfél évvel később ébredt fel, rnint az állítólagos bűntény elkövettetett. [Élénk derültség jobbfelŐl) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztátik-e KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. tudomásul venni a ministerelnök ur válaszát? (ludomásul vesszük). Azt hiszem, hogy miután az interpelláló ur is tudomásul vette, kijelenthetem, hogy tudomásul vétetik. Következik a ministerelnök ur válasza Hermáim Ottó képviselő ur interpellátiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Hermáim Ottó t. képviselő ur a következő kérdéseket intézte hozzám egy petróleum lámpa felrobbanása folytán történt igen szomorú eset alapján: „1. Léteznek-e rendeletek, a melyek a könynyen robbanó petróleum árulását tiltják? 2. Ha ily rendeletek léteznek, ki van megbízva azoknak végrehajtásával? 3. Minthogy kétségbevonhatatlan tény, hogy a könnyen robbanó petróleum a netán létező rendeletek daczára országszerte forgalomban vau, kire tartozik az okozott szerencsétlenségekért a felelősség? 4. Szándékozik-e a belügymim'ster ur akár törvényhozási, akár rendeleti úton haladéktalanul arról gondoskodni, hogy a könnyen robbanó petróleum által okozható szerencsétlenségeknek eleje vétessék?" Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a rendelet, mely az ásványolaj szállítására, árulására stb. vonatkozik. 1870-ben jelent meg a rendeletek tárában és ott a 210. lapon fellelhető és azután folytatólagosan olvasható. Meg vau ott mondva a petróleum különböző minősége szerint, hogy minő feltételek és óvó rendszabályok mellett, hogy és hol szabad azt árulni. A visszaélések ellenében természetesen az eljárás az illetékes közigazgatási hatóságra tartozik. Es ugy tartottam és ugy tartom, hogy tovább menni, mint ezen rendelet megy, nem lehet. A kevés hőfoknál is meggyúló petróleumokat bizonyos helyiségben árulni tudtomra mindenütt szabad, mert a petróleumot lámpában való égetésen kivül más czélokra is használják, a melyekre éppen olyan minőségű petróleum szükséges. Tehát mondom, a mennyiségre, tartásra és minden tekintetben az 1870-ki rendeletben a, feltételek szabályozva vannak. Minthogy ez szabályozva van, minthogy ezen rendelet tiz év óta köztudomású az országban, ha egyes sajnos szerencsétlenségek történtek, ezért a felelősság éppen ugy nem illethet mást, mint a ki vigyázatlan volt, a mint nem illetheti azért, ha , valaki a konyhában | tüzet rakott és ruhája meggyúlván, elég. Ha az | atyáskodást aunyira akarjuk vinni, hogy az ilyei nek ellen megóvjak az egyeseket, utoljára a I konyhában tüzet rakni, vagy lámpát meggyújtani j sem volna szabad rendőri előleges vizsgálat és I folytonos felügyelet nélkül. j Továbbá, ha történnek visszaélések, ha nem.