Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-283
269 S82- országos ülés juiim 12. 1880. véderőbizottsághoz volna utasítandó. (Helyeslés.) Oda utasittatik. Bemutatom Mudrony Soma, Debreezen város III. választó kerületében megválasztott képviselő megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Bemutatom a közmunka- és közlekedésügyi minister urnak egy átiratát, melyben tudatja, hogy Szeged, Tápé és Algyő kérésére Kende Kauud országgyűlési képviselő urat a szegedpercsorai j társulat kormánybiztosává kinevezte. Ezzel kapcsolatban bemutatom Kende Kanut képviselő ur levelét, melyben a távozási engedélyt a háztól megadatni kéri. Méltóztassék e tekintetben a t. ház határozni. Kérdést intézek a t. házhoz: méítóztatik-e az illető képviselő urnak a távozási engedélyt megadni. Azok, a kik megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megadja. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Helfy Ignácz: T. ház i Azt hiszem, hogy mikor az ülésszak végnapjaiban vagyunk, sem a házra, sem az illető képviselőre nézve nem alkalmas, hogy ha bizonyos dologban feszólalni kötelességének tartja, ezt interpellatió alakjában tegye meg. Alig van idő rá, hogy a rendes szabályok szerint tárgyaltassék a kérdés, én ennélfogva azt hiszem, hogy a t. ház kegyes lesz engedélyt adni arra, hogy ne interpellatió alakjában, hanem egyszerűen kérdést, vagy inkább kérést intézzek a ministerelnök úrhoz, mint belli gyministerhez. Az ország különböző vidékéről az utóbbi napokban értesülést nyertem, hogy a választási összeírásoknál Elnök: Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de miután oly eset forog fenn, a melyre vonatkozólag a házszabályok nem intézkednek, kötelességemnek tartom a t. házat megkérdezni az iránt, méltóztatik-e megengedni, hogy Helfy képviselő ur ezen kérdését megtehesse ? Éles Henrik: Én nem ellenzem ugyan, hogy a képviselő ur a kérdést megtegye, de miután e kérdés interpellatiót helyettesít, én azt volnék bátor indítványozni, hogy e kérdés annak idejében, vagyis az ülés végén tétessék meg. Csernatony Lajos: Éu, t. ház, egészen más észrevételt szándékozom tenni. Én sem ellenzem azt, hogy Helfy képviselő ur kérdését akár most, akár az ülés végén megtegye, hanem az ily kérdésekre nézve én azt tartom, hogy azoknak megtétele attól függesztendő fel, hogy az illető képviselő, tartozzék az bármely párthoz, hogy a kérdések tárgya előre közöltessék az illető ministerrel, mert éppen azért módosíttattak a házszabályoknak az interpellatióra vonatkozó részei, hogy a képviselők és az illető ministerek arról előre tudomással bírjanak. Ha tehát a t. képviselő ur, vagy akárki más az ülésszak utolsó napján kivan valami sürgős tárgyban kérdést intézni a minister úrhoz, a melyet nem akar interpellatió alakjában a ház elé hozni, rendén lévő dolognak tartom, hogy az illető minister urat előre értesíti. Ezen észrevételt teszem azon incidens folytán, a nélkül, hogy Helfy képviselő ur kérdését akadályozni akarnám, akár most, akár később, Elnök: A kérdés, a mely interpellatió helyett tétetik, talajdonkép interpellatiót helyettesít. Azzal tehát, hogy a ház megengedte azt, hogy a képviselő ur a kírdést megtegye, még nem mondotta ki azt, hogy a minister köteles arra válaszolni. A minister úrtól függ tehát, hogy most, vagy pedig később válaszoljon a kérdésre. Azt hiszem, hogy a t. ház beleegyezik abba, hogy Helfy kéyviselő ur a kérdést most tegye meg. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Én azt hiszem, hogy Helfy képviselő ur azért akarja most megtenni a kérdést, hogy a minister ur időt nyerjen arra, hogy a tárgy felett gondolkozzék és felelhessen. Helfy Ignácz: Igen sajnálom, t. ház, hogy e kis vitát előidéztem. Hogy mi birt engem arra, hogy a rendes formától eltérjek, nyíltan megmondtam. Én ugyanis kötelességemnek tartottam, hogy tekintettel arra, hogy mindenki óhajtja, hogy az ülésszak mielőbb bezárassék, oly formában előhozni a kérdést, a mely bizonyos tekintetben megkönnyíti az eljárást. Természetes, hogy a minister ur tetszésétől függ a kérdésre válaszolni, vagy nem válaszolni. A tárgy, melyben felszólalni óhajtok a következő. Az ország különböző vidékéről értesítést nyertem, hogy a választók összeírása körül nem mondom visszaélés, hanem a különböző értelmezés folytán oly eljárás követtetik, a melynek következtében több választói jogosultsággal bíró polgár fenyegetve van azzal, hogy ezen jogától alaptalanul eíüttetik. Egyáltalán az a panasz, hogy sok jogosult választó minden alapos ok nélkül az összeirási lajstromból kimaradt, annyira, hogy mihelyt jelentkezett, újból el lett rendelve, hogy felvétessék, azt hiszem, ez már magában nagy baj. Mert a mikor az új választási törvényünk meg lett hozva, az egyetlen előny, melyet abban a ház mindegyik tagja elismert, az volt, hogy a választók lajstroma hivatalból állíttassák össze. Ha most az illető polgár abban a hiszemben, hogy neki nem kell arról gondoskodnia, gondoskodik arról maga a törvény, nem járván utána, utólag felfedezi, hogy ki lett hagyva, ez már magában véve komoly baj, melynek elejét kell venni. Mihelyt a törvény kimondja, hogy a
