Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-282
282. országos ülés jnnins 12. 1880. 259 gyalás alapjául sem fogadom el. (Általános élénk éljenzés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, szó illeti az előadót. De minthogy az előadó ur eláll a szótól, kérdem a t. házat, méltóztátik-e elfogadni a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elfogadjuk!) Kérem azon urakat, kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző' (olvassa a törvényjavaslatot szakaszonkin'; az egyes szakaszok észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: É szerint a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyalva lévén, annak harmadszori felvolvasása a hétfői ülés napirendjére tűzetik. Következik a kérvények tárgyalása. (Felkiáltások halfelöl! Hétfőn.) Vécsey Tamás előadó: Méltóztassanak megengedni, hogy előterjesszem a kérvényeket, vannak közttük olyanok, melyeket bizottsághoz, vagy a kormányhoz kell utasítani és kár lenne, hogy az irodában heverjenek. (Halljuk!) (Olvassa a kérvényt bizottság véleményét a 37-ik sorjegyzék 1—13. számú kérvényei iránt, mely észrevétel nélkül elfogadtatik • olvassa továbbá : Tiszócz, Klenócz, Kokäva, Fürész, Hacsava, Rimabrezó és Likér gömörmegyei községek kérvényét, melyben a veszélyesen elszaporodott ragadozó vadak kipusziíthatása végett, a vadászatról szóló 1872: VI. t.-czikk némely szakaszainak módosításáért esedeznek). Erre vonatkozólag a kérvényi bizottság véleménye a következő: „Határozati javaslat. A folyamodók vagyonára nézve veszélyesen elszaporodott ragadozó vadak kipusztítása végett szükséges közigazgatási és közbiztonsági intézkedések elrendelése végett jelen kérvény áttételik a belügyniinisterhez." Csider Károly: Tisztelt ház ! Engedje meg a t. ház, hogy az általam bemutatott kérvény felett felolvasott határozati javaslat iránt, tekintve a tárgy figyelemre méltó voltát, egypár szóval nyilatkozzam. (Halljuk!) A folyamodó községek azt panaszolják, hogy az 1872-ki évi vadászati törvény életbe léptetése óta vidékükön, határukban, melynek terjedelme körülbelül 6 négyszög mfld., a vadsertések annyira elszaporodtak, hogy ezen erdők szomszédságában lévő földjeiket és rétjeiket szerfelett pusztítják és a kártételt megakadályozni azért nem lehet, mert e vadak üldözés elől, a nagy erdőterületekre vonulnak vissza, melyek az erdőtulajdonosok vadászterületét képezik, a hova a kárt vallott mezei gazdáknak a vadászati törvény értelmében behatalniok nem lehet. Ha most az erdőbirtokosok ezen vadakat a vadászati kényelem tekintetéből tűrik, ezen községek azon vélekedésben vannak, hogy e bajra nézve orvoslást a kormánytól és törvényhozástól méltán joggal kérhetnek és várhatnak, másrészről azt hisszik, hogy ezen a bajon közigazgatási utou segíteni nem lehet. A 72-ki vadásztörvénynek oly értelmében való módosításait kérik tehát, a melynél fogva engedtessék meg nekik a kártékony vadállatokat idegen vadász területen üldözőbe venni. Én, t. ház, rnéltánylom, hogy a kérvényi bizottság azért véleményezi a belügyministeriurnhoz átteendőnek, hogy az elszaporodott ragadozó vadak pusztításai miatt szükséges intézkedéseket a közönség érdekében megtegye. Ugy látszik, t. ház, hogy ezen határozat kielégítő arra, hogy ezen a bajon segítve legyen. Én azonban abban a nézetben vagyok, hogy az által aligha elérhető lesz a kivánt czél, ha csak a t. belügyminister ur a vadászati törvény ide vonatkozó §§-ainak a folyamodók felfogásától eltérő magyarázatot nem tulajdonít. A vadászati törvény ide vonatkozó §-a ugyanis azt mondja, hogy a fővad: szarvas, vaddisznó s más vadak által okozott károkért azon birtokos, haszonbérlő tartozik kárpótlással, a kinek vadászati területén az említett fővad tenyész. Azután a 9. §. azt mondja, hogy a ragadozó, vagy kártékony állatok által okozott károk, amelyek a 15. §-ban soraltattak elő, a birtokos azokat bármikor elpusztíthatván, meg nem téríttetnek. A 15. §. a vadsertéseket is ide sorozza s jogot ad mindenkinek, saját birtokán ezen kártékony vadakat üldözni, de más vadászterületre azokat tovább üldözni nem lehet. Ha valaki kártérítést követel, pedig a kár értéke sokszor felér az évi földadó összegével, azzal az ellenvetéssel találkozik, hogy mi a vadakat nem tenyésztjük s azok mint átmenő kóborló vadak tartózkodnak területünkön ; minthogy ezen területeken meg nem engedtetik a mezőgazdáknak az üldözés, igy csakugyan annak vannak kitéve, hogy a vadsertések nappal az erdőben menedéket találván, este a mezőkön turkálnak és nagy károkat okoznak. Arra pedig az illető gazdákat utalni nem lehet, hogy fegyverrel védelmezzék meg terményeiket, mert elvégre is az állam a vagyonbiztonság őre és azt saját közegei által megvédeni tartozik. Én mindamellett nem kívánok az irányban, hogy a törvény módosittassék, külön indítványt beterjeszteni, mert én ugy fogom fel a hozandó határozat értelmét, hogy midőn constatálja azt, hogy e panasz jogos, hogy a bajon segíteni kell és e részben a ministeriurnot intézkedésekre utasírja, ugyanakkor implicite alatta értetik az is, hogy ha közigazgatási utón segíteni nem lehet, akkor intézkedjék a kormány, hogy törvényhozási utón legyen a baj orvosolva. Ily értelemben fogván fel a határozati javaslatot, elfogadom 33*
