Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

src 282. országos ttlés június 12. JS80 Elnök: E szerint a törvényjavaslat mind általánosságban, mint részleteiben elfogadva lévén, harmadszori felolvasása a hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság jelentése és törvényjavaslat az 1877. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről. Méltóztatnak a jelentést felolvasottnak venni. (Felolvasottnak vesszük!) E szerint a jelentés felolvasottnak tekintetvén, az első szó az előadó urat illeti. Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Az 1877. évi közös háztartásban a zárszámadás bizonysága szerint deficit keletkezett, melynek pótlására 512,787 frt 74 ós fél kr. teher ránk esik. Ezen végleszámolás eredménye a jelen törvéayjavasiat, azért minden további indokolás nélkül ajánlom azt a t. háznak általánosságbau elfogadására. (Helyeslés jobb/elöl.) Orbán Balázs: T. ház! A jelen évi költségvetési vita alkalmával egy számítást tettem, mely szerint a magyar állam a quótában, államadósságok kamataiban, eivillistában, vasúti kamat garantiákbau évente oly roppant összegeket fizet Ausztriának, hogy összes állami bevételeiből belszükségleteinek fedezésére nem marad több 20 millió írtnál. Széll Kálmán, — kinek jártasságát pénzügyeink terén, azt hiszem, senki kétségbe vonni nem fogja — bebizonyította, hogy az én számításom túlengedékeuy volt, mert tulajdonképen nem 20, hanem csak 18 millió marad. De t. ház! Ausztria e roppant zsákmánynyal sem elégszik meg s ama csekély maradványt is sokalja, mert nincsen olyan év, hogy a delegatió által megszavazott és a költségvetésbe beállított közösügyes kiadásokon felül egy s más ürügy alatt egy pár milliócskát utólagosan rajtunk fel ne csikartatna, természetesen az ausztriai kívánalmak iránt mindig készséges kormányunk közbejöttével. Az ily póthiteleket a mi kedves kormányunk mindig az ülésszak végső perczeiben szokta beterjeszteni, mikor a ház figyelme és ébersége ki van fáradva, mikor a hazavágyódás láza az embereket elfogta s ennek tulajdonítható, hogy az ily utósarczolások észrevétlenül szoktak átcsúszni. Pedig t. ház! Bármennyire kifáradtak és túlesigázottak legyünk is, neküak nem szabad figyelmetlenségünkkel a hazának oly érzékeny károkat okoznunk, mert itt nem csekélységről, hanem 3.576,841 írtról van szó, a mi itt három czímen követeltetik tőlünk. E követelések legnagyobbikát 2.911,151 forintot a vámfelesleguek 1879 ik évben mutatkozó kevesebblete czímén kivánják. Valóban lehetetlen, hogy a vér az ember ftrczába ne szökelljen, a midőn éppen a vámjövedelem kevesebbletje czímén akarnak minket megsarczolni akkor, a midőn az önök által a nemzet ellenzése daczára 10 évre megkötött vámszerződés által, arra kényszeríték szegény hazánkat, hogy legalább is 300.000,000 oly jövedelemről mondjon le, a m t a külön vámterület mellett e 10 év alatt biztosan kapott volna. Nem elégeszaek meg, hogy levették rólunk a kabátot, most az alatta volt inget is kivánják. De t. ház! Mi nem azért vagyunk itt, hogy az ily kifosztaíásunknak érzéketlen nézői és vak eszközei legyünk. Hát lehetséges-e, hogy nagy, tekintélyes országnak törvényhozása ilyen indokolásra, a minő itt előttünk fekszik, nem 3 és fél millió frtot meghaladó roppant összeget, hanem csak egy árva krajezárt is megszavazzon? Hisz ez valóban olyan jöttünk-mentüukszerü számadás, a melyben semmi indokolva, semmi bizonyítva, semmi okadatolva nincsen. Két darab papirkára nyomtatott néhány sort elégnek Ítélnek arra, hogy a legkomolyabb, leglelkiismeretesebb ellenőrzésre hivatott népképviselet a fizetési meghagyást kiadja. T. ház! Ily eljárást csak az oly tutor követhet el, a ki kiskorú, árva gyámoltját mindenéből ki akarja forgatni. Mi, t. ház , megbízatásunkat komolynak tartjuk, mi ez ország értékét köielességszerűieg védjük s valamint a rajtunk jogellenesen felcsikart közösügyes költségeket meg nem szavaztak soha, ugy ezen utósarczoláshoz sem járulhatunk szavazatunkkal. Én a tárgyalás alatti törvényjavaslatot hasontársával együtt visszavetem s általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A t. képviselő ur kedves kormányának van egy tulajdonsága, hogy a törvényt szokta ismerni és szokta megtartani; már pedig, ha a törvényt ismeri és azt meg akarja tartani, akkor tudnia kell a kormánynak, de a kötelességét komolyan vevő képviselőnek is, hogy itt oly póthitelekrői van szó, a melyek megszavazása nem a törvényhozások, hanem a delegatió hatáskörébe tartozik és itt csak a fedezet megadása jöhet szóba. Tehát semmi ok azért panaszkodni, hogy ezen dolog az ülésszak végén jelentetett be és hozatott a házba, ámbár bejelentve régen van. Ez folyik fennálló törvényeinkből, melyeket respectálni, azt hiszem, mig törvények, a kötelességét komolyan értő képviselőnek is kötelessége. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobb/elöl.)