Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

2S2 országos ülés jimins 12. 1SS0. ogt) különbség mégis van a dologban. Hogy ha a tiszavidéki vasútnál elfogadtuk volna a kormány javaslatait, hát akkor legalább az, a mi ott kilátásba helyeztetett, magunk között maradt volna, mig azonban itt idegenek javára hozatik javaslatba. (Derültség.) En tehát, t. ház, az előadottak után a törvényjavaslatnak ezen másik intézkedését sem fogadom el és azt hiszem, hogy nem fogadják el még azok sem, a kik a 78-iki kiegyezést elfogadták, abban a hitben léyén, hogy az áldozatok sora az akkor hozott törvényekben be van fejezve. Hát ha akkor elfogadták a czukoradónál a magyar kincstárnak nyilvánvaló megkárosodását, a fogyasztók megterheltetését, ezt legalább indokolhatták azzal, hogy megvan, megtalálták legalább a compensatiót a fináncz-vámoknál, a restituti óknál s egyáltalában talán az összes közgazdasági kiegyezési hercze-hurczának befejezésében. De ma mindezen indokok nem léteznek, ma teljességgel nem áll semmi indok azok előtt sem, hogy az akkor hozott áldozatokat újabbakkal tetézzék. (Ugy van! bafelöl.) Különben is, t. ház, a törvényjavaslatnak ezen általam idézett második intézkedése, t, i. az adóteher felemelése előbbi intézkedés, t. i. a töltésszámolási készülék behozatala köztt nincs semmi logicai, sem dologi összefüggés. (Ugy van! a balon és a bzélső balon.) Az egyik életbeléptethető a másik nélkül, úgy, a mint az adófelemelés elhagyható és a tölíésszámolási készülék és az erre állapított megadóztatás életbelépte foganatosittathatik. így lévén meggyőződve, t. ház, igyekeztem volna nézeteimnek kifejezést adni a részletes tárgyalásnál és annak folytán megtenni módosítványomat, igyekeztem volna érvényesíteni azt. hogy a törvényjavaslatnak általam helytelennek, károsnak tartott intézkedései kihagyassanak. Azonban egy sajátságos körülmény van és ez az, hogy az osztrák birodalmi tanács, mint érintettem, a törvényjavaslatot rövid 2 nap alatt sietett letárgyalni ülése végstádiumában és letárgyalván, szétoszlott, a magyar törvényhozást még a módosítás lehetőségétől is megfosztván. (Egy hang a szélső baloldalon : Szép dolog.\ Én magam részéről, bármi igénytelen is legyen szavazatom, kénytelen vagyok constatálni, bogy az osztrák birodalmi tanácsnak ezen eljárása általában nem loyalis, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balon. Egy hang a szélső baloldalon: Nem is lehel egyebet tőlük várni!) nem loyális, hogy közös érdekű ügyekben a magyar országgyűlést ily kényszerhelyzetbe hozza. Ilyent a magyar országgyűlés soha nem tett és meg vagyok győződve azon méltányosságnál fogva, mely a magyar országgyűlést közös érdekű ügyekben mindig vezette, tenni nem is fog. De egyébiránt nagyon helytelennek tartom, bogy a t. kormány beleegyezett e törvényjavaslatnak ily későn való előterjesztésébe és hogy általában megengedte és nem tett kifogást, hogy a magyar országgyűlésnek szabad elhatározását sértő ezen kényszerhelyzet megteremtessék. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát a tény előttünk van, a kormány ugy állította fel a kérdést, hogy a törvényjavaslatot vagy ugy kell elfogadnunk, a mint előttünk van, ez állíttatott a pénzügyi bizottságban is, vagy pedig el kell vetni, mert azon módosítani nem lehet, különben törvényerőre nem emelkedhetik. Én ugyan azt hiszem, hogy komoly akarat mellett még mindig lehetne módosítással is e törvényjavaslatból érdekeinknek megfelelő törvényt alkotni: de ha igy vettetett fel a kérdés, én kénytelen vagyok azzal számot vetni és teljes objectivitással adom meg a választ e kérdésre. Én ugy állítom fel a kérdést, hogy tehát igy állván a dolog, mi járna kevesebb kárral, esetleg az-e, hogy ha a legrosszabb esetben, egyik, vagy másik ezukorgyárunk egy évig szünetelni lesz kénytelen, — a legrosszabb esetben mondom — míg a kormány és a törvényhozás azon helyzetben lesz, hogy a tárgyalásokat folytathassa és érdekeinknek megfelelő törvény jöhessen létre; vagy pedig az járna nagyobb kárral, hogy ha jelentékeny új teherrel róyjuk meg a magyarországi fogyasztókat az osztrák kincstár kedvéért, még pedig nem egy évre, hanem az évek hosszú sorára. Megkívánom jegyezni, t. ház, hogy koránt sincs arról szó, hogy a törvényjavaslat el nem fogadása esetében ezukorgyáraink tán megbuknának. Méltóztassék elolvasni a pénzügyi bizottság jelentéséhez mellékelt szakértői nyilatkozatokat, azt egyetlen gyáros sem állította; igenis állították, hogy a megadóztatás ezen módja előnyösebb. De feltéve a legrosszabb esetet is, hogy kénytelen lesz egyik, vagy másik gyár 1 évre szünetelni, mig a helyzeten és érdekeinknek megfelelően változtatni lehet, ez sem szokatlan eljárás. Megtörténik az különben is ugy a ezukor, mint a szeszgyáraknál, hogy ha a kiviteli conjecturákat a termelési és kereskedelmi viszonyokat egyik, vagy másik gyár kedvezőnek nem tartja, egy évre ideiglenesen a termelést beszünteti. Igy állván a dolog, én nem habozom kijelenteni azt, hogy teljes meggyőződésem szerint, sokkal csekélyebb kárnak és sokkal csekélyebb veszedelemnek tartom, Int utóvégre a legrosszabb