Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

282 országos ülés juiinis 12. 18S6, 235 hogy mi tényleg sokkal több adót fizetünk" — mondja. „Ezzel nemcsak a mi surányi gyárunkat értem, hanem általában a magyar gyárakat s collegáim e tekintetben bizonyára egy véleményen vannak." A mint csakugyan vele e tekintetben egy véleményen voltak. így tehát kifogásaim alaposságát arra nézve, hogy a magyarországi czukorgyártás az 1878. törvényben foglalt megadóztatási mód alapján prosperálni nem lesz képes s hogy az az ausztriai hatalmas megizmosodott czukorgyártással szemben hátrányos helyzetben lesz, ma, két év múlva teljesen bebizonyultnák látjuk. Bebizonyítva látjuk a ministerium indokolásában és a gyárosoknak előttünk fekvő nyilatkozataiban. De állították, t. ház, ugyanakkor azt is, hogy a czukoradó összegének az általányozási rendszer fenntartása mellett az 1878-iki törvényben foglalt contingentalás rendszere a bajon nem fog segíteni, hogy a túltermelés nem fog csökkenni, hogy a restitutió a határon kivitt czukor után emelkedni fog; és hogy ennek folytán nagy pótadók kivetésére lesz szükség, a mi, ha bekövetkezik, a magyarországi czukorgyárak helyzete még rosszabbá fog válni. Csak egynéhány passust idézek akkori beszédemből, a melyben mindaz a legvilágosabban van —- véleményem szerint —- kifejtve. Mondtam akkor azt, hogy „a t. kormány azt hiszi, hogy ha a ezukorgyárakat inkább bevonja a megadóztatás keretébe, mint eddig, a túltermelés csökkenni fog és ez által csökkenni fog a kivitel és a restituálandó adó összege. Én ellenben azt hiszem, hogy a magas megadóztatás a túltermelést még fokozni fogja. Ha igaz az, a mi igaz, hogy az utolsó évben a czukorgyárak tulaj donkép adót nem is fizettek, mert a határon kivitt czukor után restituált adóösszeg absorbeálta a monarchia összes czukoradó - bevételét és ha most egyszerre a 6 millió forintot kell adóba fizetniök a czukorgyáraknak: természetes, hogy ezen összeget valahonnan ki kell teremteniök; ki fogják teremteni még fokozottabb termelés által, igyekezni fognak minél rövidebb idő alatt, minél olcsóbb anyagból, minél többet termelni. És, hogy az adóemelés a túltermelést nem akadályozza meg, ezt maga a t. kormány is elismerte, midőn hivatkozott indokolásában arra, hogy daczára annak, hogy 1874-ben például az ázíatási rendszerrel dolgozó gyárak termelőképessége 66 százalékra lett felemelve, 1876-ban a czukorkivítel még is oly nagymérvű volt, hogy a restitutió összege nemcsak absorbeálta az egész adóbevételt, de még tetemes deficit mutatkozott. Ha ez a körülmény beállhatott 1876-ban az 1874-iki adófelemelés folytán, igen könnyen beállhat most is. A megizmosodott és megerősödött osztrák gyárak a magasabb megadóztatás által versenyre izgattatván, igyekezni fognak a gyártási időnek kizsákmányolása, a gyártási eszközök minél magasabb tökélyesbítése által még többet termelni s el fogják özönleni, ugy a belföldi, mint a külföldi piaczot és mert az osztrák gyárak a hatalmasabbak és versenyképesebbek, előrelátható, hogy nemcsak a magyarországi piaczokról fogják leszorítani a magyarországi gyárakat, de a kiviteli is kizárólag a maguk kezébe fogják ragadni." A nélkül, hogy magamnak valami prophetai ihlettséget akarnék tulajdonítani, de ezek szerint az, a mit akkor bátor voltam mondani, nagyjában mind bekövetkezett, azon egy kivétellel, hogy mindeddig még nem sikerült az ausztriai gyáraknak az, hogy egészen kizárólag a külföldi kivitelt is a magok kezébe ragadják; a mi azonban nem zárja ki azt, hogy a mi nem sikerült eddig, 10 év múlva be ne következzék. Hát, t. képviselőház, ezen állításaim is igen fényesen és igen sikerülten meg lettek akkor czáfolva. Hivatkozás történt különösen Hegedűs Sándor igen t. barátom részéről, hogy valószínűleg túltermelés nem lesz; mert kiemelte, hogy a magyar szakértők, valamint az európai szakirodalom állítják, hogy a készlet, mely a túltermelés folytán ezen speculatio által előidéztetett, most ki van merítve, hogy tehát a termelés rendes medrébe fog visszaszorittatui egészségesebb alapokon, kevesebb koczkázattal, sőt biztos eredménynyel. Es hivatkozás történt a kormány részéről arra nézve is, hogy „ha a contingentirozás behozatik,ezen correctivum mellett azon pótadó, melyet utána kellene fizetni a törvényjavaslat alapján, valószínűleg nem is fog elkövetkezni, mert a czukoripárost azon kényszerűség, hogy utólag kell pótadót fizetnie, arra fogja kényszeríteni, hogy midőn a pénzű gyminister vele az iránt értekezni fog, hogy minden esztendőben minő mértéket állítson a pauschalirozásra, meg fogja mondani: tényleges termelési viszonyaim ilyenek, ezek után kivetheted reám pénzügyminister az adót. Miért fogja ezt megmondani? Mert tudja, hogy ha nem való, a miket mond, akkor utólag pótadót kellend fizetnie." No hát bizony nem mondotta meg, mint a gyakorlat bizonyítja; mert az 1879 — 80 iki idényben nem csak az egész contingentirozott öszszeget kellett pótadó alakjában kivetni, hanem annál 300 ezer írttal többet. Es hivatkozhatom e tekintetben Stummernek, a nagyszombati és nagysurányi gyárak tulajdonosának egy nyilatkozatára, a melyben azt mondja, hogy: „az 1878-iki czukoradó-törvény következménye az volt, miszerint a gyárak ez által arra az ösvényre szoríttattak, hogy a?, áztatási tér foly30*