Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

232 282. országos ülés bolygatják, azon lényeges változtatásokat proponálnak. Az igaz, oly változtatásokat, a melyek hazánkra hátrányosak, terhelők; Ausztriára nézve előnyösek, nyeremény esek; de ez nem változtat azon, hogy az érinthetlennek hirdetett dogmát kikezdik s vita tárgyává teszik. Kern veszik-e észre uraim! hogy kétélű fegyverrel játszanak, a midőn az osztrák [érdekek dédelgetéseért megváltoztatni akarják a 10 évre kötött közösügyes szerződést. Azt hiszik önök, hogy mi annak horderejét felfogni nem tudjuk, logikai következményeit kivonni elmulasztandjuk ? Azt hiszik, hogy nem fogunk a mai példára hivatkozni akkor, a midőn a közös ügyek gyökeres megváltoztatásának kedvező perczét elérkezettnek látandjuk? Azt hiszik, hogy a midőn a reánk erőszakolt elviselhetlen terhek könnyítésének idejét elérkezettnek látjuk, nem fogjuk-e a Quod unius justum alteri equum elvének alapján, azok változtatását, vagy éppen megszüntetését követelni. Igen, mi azt adandó alkalommal tenni fogjuk, mi az Ausztria által inaugurált s önök által ma proponált példa szerint kimondandjuk, hogy a mi kedvünk, érdekünk azt követeli, hogy a közösügyes alkut a mi előnyünkre változtassuk meg; mi a hadsereg felszerelését rosznak, drágának, vezényletét elhibázottnak, szellemét nemzetellenesnek tartjuk s azért többé a quotát nem fogjuk a hadügyminister urnak kezére birni, hanem mi magunk fogjuk haderőnket berendezni honvédrendszer szerint magyar zászló, magyar vezényszó alatt; külképviseletünk rósz, magyarellenes, ezután azon országokba, melyekkel érdekeink érintkeznek, magyar követeket, consulokat küldünk s igy tovább. T. ház! Mint minden rosznak az erkölcsi világban megvan jó oldala is, ugy ezen rósz törvényjavaslatból is azon jó következtetést vonom le, hogy a közös ügyek megváltoztathatók bármikor. Önök adják most arra a példát. Az igaz, hogy ez okulást drágán akarják megfizettetni. T. ház! ha a törvényjavaslat átmenne, az által ismét egy pár millió hasznot biztosítanánk évente Ausztria számára, mert a mig a mi czukor-fogyasztásunk az összfogyasztás 30% teszi, addig mi a fogyasztási adónak csak 10%-ában részesülünk, a mi több millióra menő károsodásunkat vonja maga után; de azért én még ez árt sem tartom túlságos nagynak, mert e törvényjavaslat jövő magnnktartására szolgáland zsinórmértékül s nem fogunk soká késlekedni, hogy a miként az osztrákok a 10 évre kötött szerződést két év múlva felmondták; ugy mi is a közösügyes alkut minél hamarabb felmondjuk s érvényen kivül tegyük. Ezért tartom olyannak ez okulási díjt, a mely ki fogja magát fizetai. jimins 12. 1880. E törvényjavaslat jelentősége nem megszavazásában, hanem beterjesztésében s azon körülményben sarkalik, hogy azok bonták meg a közösügyeket, kik azoknak érinthetlenségét dogmatizálták. Erkölcsi következményét nem gyengíti annak leszavazása sem s igy én levonom logikáját, de azért általánosságban nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. T. ház! Miután előttem felszólalt képviselőtársam,? Helfy és Lukács Béla barátaim e törvényjavaslattal tüzetesen foglalkoztak, annak nyilvános és rejtett hátrányait és árnyoldalait megvilágították és kifejtették: nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni; mindazonáltal a pénzügyi bizottság jelentésére s az előadó ur beszédeire teendő néhány rövid észrevételtől fel nem menthetem magamat. Azt mondja a jelentés, hogy a czukoradó jótékony hatását a létező gyárak fejlődéséből lehet következtetni; de hát hol látja e fejlődést? Én részemről nagyító üveggel sem tudom felfedezni. Hisz ezukorgyáraink nagy része megbukott ; csak Bars- és Nyitramegyékben 8 czukorgyár szüntette be működését. Az országban mindenfelé romokot látunk a melyek felhagyott czukorgyárak bús maradványai s a közös vámterület visszariasztó rémképei. A létező egynéhány gyárosok is csak tengődnek csak azok fejlődnek, melyek osztrák gyárak fiókjai. A jelentés hangsúlyozza, hogy a restitutió fölemészti a ezukoradó-jövedéket; de hiszen mi azt előre megmondottuk akkor, a midőii önök a közös vámterületet megalkották, előre megjósoltuk az 1878-ki XXIII. törvényezikk áterőszakolásakor. Az, hogy restitutió czímén többet adunk vissza a befolyó czukoradónál, onnan ered, mert gyáraink természetellenes állapotra szoríttatnak; onnan ered, mert gyáraink kivitelre dolgoznak és restitutió sakkhuzásaira fektetik nyereményüket s ered főleg onnan, hogy mi leginkább osztrák czukrot fogyasztván, azért roppant öszszegek folynak ki az országból. E roppant összegek benn maradnának országunkban, ha önök az önálló magyar vámterület feladásával, az osztrák áramlat zsilipjeit fel nem nyitják, hogy az iparunkat elsodorja. Ha önök ránk nem szabadítják a példabeszédessé vált kapzsiságot, ha mérsékelt behozatali vámokkal fedezik szép fejlődésnek indult czukoriparunkat, akkor czukorgyáraink nem buktak volna el, hanem számuk sokszorosodott volna s az állam czukoradó czímén oly tekintélyes oszszegeket venne be, a mit a restitutió tacticájával nem tudna Ausztria kezeinkből még szerződésszegéssel is kicsikarni. A jelentés hangsúlyozza s a t. előadó ur 1 kétszeri felszólalásában ismételten előhozta, hogy