Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülés .ftrains 11. 1880. 229 sem a házon kivül oly valamit állítani, a un nem igaz. (Élénk helyeslés a balon.) Elnök: T. ház! Méltóztatnak tudni, hogy a mai napon még egy interpellatió van bejelentve és a ház annak megtételét elfogadta, ennélfogva ezen törvényjavaslat tárgyalása a holnapi ülésre halasztatik és most elő fog terjesztetni az interpellatió. (Helyeslés.) Mindenekelőtt azonban, azt hiszem, czélszerű lenne a holnapi napirendet megállapítani. (Helyeslés. Halljuk!) Első tárgy lesz: az indítvány- és interpellatiós-könyv felolvasása; azután a ma letárgyalt törvényjavaslat végleges megszavazása ; ezután a czukoradóról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása és azután a mai ülésre kitűzött tárgyak azon sorrendben, a mint tegnap meg lettek állapítva, nevezetesen: a gazdasági bizottság jelentése a ház június havi költségvetése és Rimanóczy terembiztos nyugdíjaztatási kérvénye tárgyában ; a pénzügyi bizottság jelentése a Barcs és Theresienfeld között építendő állandó hidról szóló törvényjavaslat tárgyában; továbbá a ház könyvtári bizottságának jelentése, a képviselőház könyvtárának gyarapodása iránt. A pénzügyi bízottság jelentése ÍIZ országgyűlési gyorsiroda hivatalnokainak fizetési pótléka tárgyában. Az igazságügyi bizottság jelentése a telekkönyvekre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. A pénzügyi bizottság jelentése a közösügyi zárszámadás szerint Magyarország terhére eső tartozás és jelentése az 1879. évi közösügyi költségekre pótlólag fizetendő összegekről szóló törvényjavaslatok tárgyában. (Helyeslés.) Végül a kérvények tárgyalása és netalán bejegyzett interpellatiók megtétele. Megjegyzem még, hogy holnap pontban 10 órakor fog az ülés megnyittatni, kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak pontosan megjelenni, hogy az időt ne vesztegessük, nyár van és a képviselő urak sietnek haza, szükséges tehát, hogy a tárgyalásra kiszabott időből egy perczet se veszítsünk el. (Helyeslés.) Most méltóztassanak az interpellatiót meghallgatni. Mocsáry Lajos: T. ház! Egy interpellatiót vagyok bátor a t. ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez intézni Ismeretes dolog, hog a magyar lapoknak egyes számonkénti elárúsítása Bécsben eltiltatott; próbát tettek erre nézve először a „Magyarország és Nagyvilág", azután az „Egyetértés", végre a „Pester Lloyd";; nem aratott sikert a kísérlet, mert Ausztriában a minister törvény által fel van jogosítva arra, hogy Bécsen kivül, ha mindjárt az osztrák tartományokban megjelent lapoknak áruitatását Bécsben meg ne engedje. Ebből nemcsak azon baj következik, hogy a mi hírlapkiadóink bizonyos jövedelemtől, bizony^ haszonélvezettől elesnek, hanem van e dolognak egy egészen más hátránya, az, hogy a bécsi közönség egész kényelemmel, a lehető könnyűséggel nem meríthet közvetlen forrásból híreket Magyarországból; nem értesülhet közvetlen forrásból az itteni közvéleményről, a mi nem egy tekintetben hátrányos. De továbbá tudvalevő dolog, hogy Bécsben — fájdalom —• igen nagyszámú magyarok laknak, a kiket mindenesetre méltatlan eljárás megakadályozni abban, hogy könnyen juthassanak hazai lapok olvasásához, a mi által ki vannak téve annak, hogy folytonosan és kizárólag bécsi lapokat olvasván, ez rájuk, habár nem nagy mértékben is, de mindenesetre bizonyos mértékben germanisáló, saját hazáj októl elidegenítő hatást gyakorol. Azt hiszem, ezt tagadni nem lehet. Mindamellett t. képviselőház, nem akarom kétségbe vonni legkevésbé sem az osztrák kormány azon jogát, hogy a saját területén tehet, a mi neki tetszik, vagy a mi neki ott megengedve van; és én nem is kivarrnék ezen a bajon valamiféle közösügyes intézkedés utján segíteni; nem akarnék még a paritásra sem hivatkozni, de a dolgon mindenesetre segíteni óhajtandónak tartanám. És miután más mód e tekintetben sikertelennek bizonyult be, azt hiszem, helye volna annak, (Halljuk!) hogy az osztrák lapok ellenében, a magyar kormány részéről repressaliák gyakoroltatnának. {Helyeslés a szélső balon.) Ez, azt hiszem, sikeres volna már azért is, mert a bécsi lapok kiadóinak sokkal nagyobb érdekök van abban, hogy lapjaik eladása Magyarországon megengedtessék, mint a mennyi káruk lehet abból, ha a magyar lapok árultatása Bécsben megengedtetik. E tekintetben figyelembe veendő mindenesetre az, hogy nálunk nem létezik törvény, mely a ministert feljogosítaná arra, hogy nem magyarországi lapoknak itteni könnyű eladását megakadályozza és én nagyon távol vagyok attól, hogy a ministert arra, hogy a sajtószabadságot korlátozhassa, felhatalmazni akarnám. Azonban kivételként ezen speeziális esetben s remélem csakis ideiglenesen, a magam részéről kész volnék beleegyezni abba, hogy a bécsi lapok irányában repressaliák gyakoroltassanak, kész volnék ebbe beleegyezni azon okból, mert ezt látom egyedüli módnak arra nézve, hogy azon kétségtelenül méltatlan eljárás, mely Bécsben a magyar hírlapok és a magyarság ellen e tekintetben elkövettetik, orvosolható legyen. És ezért bátor vagyok a belügyminister úrhoz a következő interpellatiót intézni: „Interpellatió a belügyminister úrhoz. Hajlandó-e a minister ur intézkedni a hazai hírlapok azon sérelmének orvoslása iránt, hogy bolti áruitatásuk Bécsben meg nem engedtetik ?