Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

222 281. országos Slés jnnins 11. 1880. is vannak e javaslatnak, akkor azt hiszem, hogy azon tekintet, hogy e részben Ausztriának még nagyobb előnyei vannak, nem riaszthat vissza bennünket attól, hogy a gyárosok által annyira sürgetett ezen reformot életbeléptessük és felhasználjuk a gyárosok által elismert adóemelésre, melyre az államkincstárnak is szüksége van. {Helyeslés jobbfelöl.) Ezen szempontok vezérelték a pénzügyi bizottságot e javaslat elfogadására s arra, hogy ezek alapján a törvényjavaslat elfogadását a t. háznak is ajánlja. [Helyeslés jobhfelö'l.) Elnök: T ház! Mielőtt a tanácskozásban tovább haladnánk méltóztassék a főrendiház izenetét meghallgatni. Grómon Dezső, a főrendiház jegyzője: Nagymélt. elnök! T. ház! A méltóságos főrendiház mai napon tartott ülésében a Budapest főváros által felveendő kölcsön bélyeg- és adómentes gégéről szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vévén, azt a képviselőház által megállapított szövegezésben elfogadta. Van szerencsém az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot tisztelettel átnyújtani. (Éljenzés.) Elnök: A jegyzőkönyvi kivonat fel fog olvastatni. Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! Ekként a Budapest fővárosa által felveendő kölcsön bélyeg- és adómentességéről szóló törvényjavaslatot a főrendiház is elfogadván, legfelsőbb szentesítés végett ő Felségéhez fog felterjesztetni. Most folytatni fogjuk a tárgyalást. Helfy Ignácz: T. ház! Igyekezni fogok ezen igen fontos törvényjavaslathoz lehetőleg tárgyilagosan hozzá szólni. Azt mondhatom „lehetőleg", mert két okból igen nehéz e törvényjavaslathoz tárgyilagosan szólni. Nehéz először magának a tárgynak természeténél fogva: Igen sok technikai szakismeret szükséges arra, hogy ha valaki ezen törvényjavaslatnak részleteit akarja birálat tárgyává tenni; nehéz tárgyilagosan szólni különösen azon mód miatt, melylyel ezen törvényjavaslat a ház elé került. Ez a mód olyan, hogy valóban lehetetlenség felháborodás nélkül megnézni és végig gondolni, hogy milyen módon járnak el ezzel a magyar országgyűléssel. Alig 20—25 napja, hogy a ministerelnök ur elősorolta a ház előtt, melyek azon tárgyak, a melyeknek sürgősségét az ország érdeke és a kormány kivánja. Ezen sürgős és múlhatatlanul elintézendő tárgyak köztt, az éa emlékezetem szerint, a czukoradóról szóló törvényjavaslat nem szerepelt. {ügy van! a szélső balon.) Ez volt alig 25 nappal ezelőtt és alig 8—10 nappal később felfedezte a kormány, a mint fVlfedezte ma Hegedűs Sándor t. előadó ur, hogy a magyar czukoriparuak existentiája ezen törvényjavaslattól függ; (Halljuk!) és még különösebb az, hogy e^en néhány nap alatt történt, hogy a magyar czukorgyárosok könyörögve könyörögtek a magyar kormányhoz, hogy mentse meg őket, ők nagy veszedelemben vannak és hogy ők ezen veszedelmet most fedezték fel, éppen & szünetek előtt és hogy 25 nappal ezelőtt erről a veszélyről mitsem tudtak; de nemcsak, hogy semmit sem tudtak erről a veszélyről, hanem tudok én éppen az ellenkezőjéről valamit, t. i. hogy a midőn ezen törvényjavaslat legelőször az osztrák országgyűlés elé került, ugyanazon magyar gyárosok, a kikről az előadó ur azt akarja állítani, hogy ők voltak kezdeményezői ezen dolognak. Hegedűs Sándor (közbeszól): Nem állítottam ! Helfy Ignácz: Bej írták az egyes képviselőket, ha tetszik meg fogom nevezni, — voltak nálam is, voltak másoknál is, voltak bizonyosan a t. előadó urnái is, kérve, hogy óvják őket a czukoradótól, azon csapástól, melyet az osztrák országgyűlés újabban reájuk akar mérni. Ez tény. r És mi történt ezen pár nap alatt, hogy egyszerre megváltozott a czukoripar érdeke; a magyar gyárosok felfogása is annyira megváltozott, hogy pláne akkép igyekeznek ezt feltüntetni itten, mint némikép compensatióját azon kárnak, melyet eddig az osztrák czukorgyárosok a mi gyárainknak okoztak. De maga a modor, a mint ez bejött az osztrák parlamentbe, a hol, mint méltóztatik tudni ül 50 — 60 czuk ^gyáros, holott, fájdalom, mi közöttünk alig van 2—3 képviselő, ki szakképzettséggel tud ezen dolog részleteihez hozzászólni, mondom ott, a hol 50—60 czukorgyáros képviselő van, a kiknek szavazata döntő az ottani parlamentben, ezek megcsináltak maguknak egy törvényjavaslatot, mely első porban megfelel az osztrák czukorgyárosoknak, második sorban megfelel az osztrák kincstár érdekeinek és a harmadik sorban megfelel egyáltalában az osztrák czukoriparnak. Jól tudták ők, hogy igen nehéz lesz a magyar törvényhozással •— vagy legalább azt vélték —- s ugy látszik sokkal okosabbaknak tartottak bennünket, mint a milyenek vagyunk, — (Igaz! a szélső baloldalon) hogy nehéz lesz a magyar törvényhozással ezt elfogadtatni, mert hiszen ezen törvényjavaslatnak pénzügyi eredménye az, hogy be fog folyni ezentúl évenkint 3 millió forinttal több adó czímén, ebbő! a 3 millió forintból Magyarország fog kapni egy koldusmorzsát, 2—-300 ezer frtot és az osztrák fog kapni 2 millió 800 ezer frtot. (Halljuk!) Mondom, ők azt lehetetlennek hitték, hogy a magyar törvényhozás ilyesmihez