Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülés junius 11. 18S9. 219 sági tekintetben semminemű eorrectivumot nem nyújtott az egyes gyárak adóképességéuek helyes megállapítása és az adózásban való helyes arány helyreállítása tekintetében. Másfelől általában nem nyújt semminemű eorrectivumot a túlspecuiatió s ezzel kapcsolatban a restitutió összegének folytonos fokozása és ez által a mouarchia igénybevétele ellen. Minthogy azonban a eontiiigentált összeget a gyárosoknak be kellett fizetniök, minthogy a verseuynyel egymás között és a külfölddel szemben fölhagyni és azt helyesebb kihasználás által megváltoztatni nem akarták, sőt ellenkezőleg meg akarták tartani mindazon előnyöket, melyeket az áltaiányozási rendszer e pénzügyi correctivum nélkül eddig nekik nyújtott, vagyis egyszerűen szólva teljesen, vagy legalább nagyobbrészben ki akartak bújni az adózás terhe alól, ezt ugyanis oly módon akarták elérni, hogy egyfelől az adó-alapot, melyre a törvény értelmében a kormány felhatalmazva lévén, kivetette az adót, szűkebbre szorították, oly módon, hogy egyfelől az űrmértékeket redukálták, melyek alapján az adó kivettetik, másfelől a feltöltéseket szaporították az áztatási gyárakiiái, hogy abból ugyanazon adó-alap nnlleit sokkal fokozottabb mértékben gyárthassanak és megsokszorozz cl tv £1 ezukormennyiséget, melyet ugyanazon űrmértéken előállítanak. Ennek kél tekintetben igen hátrányos harása volt. Pénzügyi tekintetben ugyancsak az a hátiánya, hogy a, pótfizetések rendszerét állandósította; a direet adófizetés csaknem semmi levén, pótfizetés utján kellett a eontiiigentált adóösszegei előállítani; a mi üzleti szempontból azon nagy hátráuynyal járt, hogy egyáltalában minden üzleti el ősz ámítást lehetetlenné tesz, a mi részvény társulatoknál ugy, mint magánosoknál, határozott üzleti hátrány. Azonban a főhátráuy nem ebben rejlik. Az abban volt, hogy tökéletesen megzavarta az egyes gyárak köztt az adózási arányokat és sokkal veszedelmesebbé, sukkal hátrányosabbá tette azon túlspeculatiót, melyet a jobban berendezett és kisebb űrmértéken dolgozni képes, fokozott productióra alkalmas gyárak előállítani képesek voltak. Minthogy pedig egyfelől az adóalap szűkült, másfelől a pótfizetések fokozódtak, nagyon természetes, hogy az adózási aránytalanság is nagy mértékben növekedett úgyannyira, hogy már e campagneban ott állottak volna a gyárosok, hogy nemcsak azon egy hectoliter űrmértéken kihasználandó répamennyiség megkétszereztetett volna adóalapban, de még azonfelül is számíttatott volna a répameimyiség feldolgozása, mi a különböző berendezésű gyárak köztt roppant aránytalanságokat idézett volna elő, különösen a sajtóval dolgozó gyárakra nézve, melyek nálunk még aránylag jelentékeny számban vannak és jelentékeny termelési képességgel bírnak, úgyannyira, hogy előfordult volna az az eset, hogy oly répamenuyiség vétetett volna fel adóalapul, melyet tényleg fol nem dolgoznak s ennek következtében a legnagyobb igazságtalanság köveitetett volna el némely gyárakkai szemben. így állván a dolog, igen természetes, hogy a gyárosok maguk akartak véget vetni ezen helyzetnek s az ő részükről indíttatott meg a mozgalom, hogy e tekintetben a törvényen változtatást tenni kell azon czélból, hogy az adózásban a helyesebb arányok helyre álljanak és biztosíttassanak. Ezen mozgalom, mely érvényesülést a prágai confereníiában nyert, nálunk bizonyos bizalmatlansággal fogadtatott, bizalmatlansággal a tekintetben, hogy oly körökből indult ki, melyekről az van feltételezve, hogy sem a magyar gyárak, sem pedig a magyar pénzügy, érdekek iránt kiváló kedvezéssel nem viseítetueki Ennek következtében, midőn e törvényjavaslat. mely előttünk áll, beterjesztetett, midőn abban bennfoglaltatnak azon correctivumok, melyeket nagy részben a prágai conferentia ajánlott, a pénzügyi bizottság kötelességének ismerte, hogy legelőször is a magyar szakértőket hallgassa meg, a tekintetben, hogy minden pressiótól menten, a mi körünkben hogyan nyilatkoznak a javasolt reform tekintetében. A pénzügyi bizottság jelentéséhez van mellékelve gyorsírói jegyzetek alapján azon enquéte tárgyalás jegyzőkönyve, mely ezen alapon létrejött. Ennek figyelmes átolvasásából méltóztatnak meggyőződni, hogy van ugyan egyes részletekre nézve az egyes szakértők köztt eltérés, sőt ellenmondás is van, a helyzet felfogása és a magyar ezukoripar jövőjére nézve eltérnek a nézetek, különböznek a diffusionalis és présgyárak még az eddigi törvény magyarázása tekintetében is, a mennyiben a diffusionalis gyárak azt állítják, hogy az előnyösebb volt a présgyárakra, mint rajok, azonban egyetértenek azon tekintetben, hogy azon correctorium, mely ezen törvényjavaslatban a gyáripar érdekében, a contingentalis összegnek alapul vétele, illetőleg az adóalapnak megállapítása tekintetében ajánltatik, helyes, czélszerű és hogy — habár kisebb-nagyobb mértékben eltérő felfogás szerint ítélnek — az érdekeiknek megfelel. A correctivum, a mely a törvényjavaslatban ajánltatik, az eddigi helyzet ellenében és a mely az eddigi törvényt lényegében válloztatjameg, a következő: A diffusionalis gyárakra nézve, mert első sorban ezekről van szó, nem csak az űrmérték és a répa vétetik adó-alapul, hanem a feltöltések száma is, a mennyiben aa 28*