Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

2Í2 281. országos ülés jnnins 11. ISSO. létesíteni és azt hiszem, hogy ezen helyes sorrend az lesz, ha legelőször a vukovár-samáezi csatorna építtetik ki, minthogy annak kiépítése által fogjuk ezen vizi utat leginkább megrövidíteni. De azt hiszem, hogy ilynemű építkezések a dolog természete szerint csak akkor hozzák meg teljesen gyümölcsüket, ha azokat vagy az állani létesíti, vagy legalább azoknak kezelésére az állam döntő befolyást gyakorolhat. Mert ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy mindenütt, a hol csatornák léteztek a vasutak építése előtt; és a hol nem történt gondoskodás arról, hogy a vasutak, melyek később létesültek, ezen csatornát hatalmi körükbe ne ejthessék, a csatornáknak a vasutakkal való versenye tökéletesen ülusoriussá vált. Pl. a francziaországi déli csatornának a déli vasut-társaságtól való visszaváltása iránt most a franczia kormáuy kénytelen roppant áldozatokat hozni. Minthogy pedig e meggyőzőzésben vagyok, a dolog természete szerint következik, hogy ezen vizi utak mikor leendő létesítésére nézve egyik döntő körülmény az ország pénzügyi helyzete. És mert a most legközelebb megszavazott törvényjavaslatokkal amúgy is jelentékeny terheket vállalt magára az ország, én azt hiszem, hogy Apponyi t. képviselőtársam sem fogná azt helyesnek találni, ha most, mielőtt a kérdés tökéletesen tanulmányoztatott volna, mielőtt ezen csatornáknak, szabályozásoknak keresztül vitelére a kormánynak részletes terve volna, ez irányban akármely határozott ígéret történnék. En azt hiszem, hogy nem lehet ma a tárgyról többet mondani, mint azt, hogy végtelen fontosak ez összeköttetések és igy szem elől nem tévesztendők és különösen kézben tartandók, mint a vasutaknak egyedül hatályos versenytársai. Mindezeknél fogva én azt hiszem, t. ház, hogy még azok is, kik az ezen törvényjavaslat elfogadása által biztosított lépésnél nagyobbat szerettek volua tenni, miután azt nem tagadhatják, hogy a czél elérésére ez okvetlen szükséges, ezen törvényjavaslatot teljes megnyugvással elfogadhatják. (Helyeslés jobb/elöl.) Irányi Dániel: T. ház ! A t. államtitkár ur maga elismerte, hogy a zágráb-károlyvárosi vonalrész megvétele által azon czél, mely szem előtt lebeg, nem lesz elérve, hogy a czél elérésére újabb áldozatok fognak kívántatni, nevezetesen, hogy Budapest a báttaszék-zákányi vonal valamely pontjával közvetlenül köttessék össze, legyen ez Dombóvár, vagy pedig Bonyhád a kalocsai irányban. De egyik és másik irányban a költség igen tetemes lesz, mert ha Kalocsáról, vagy Bonyhádról kívánjuk folytatni a vasutat, ott azon kívül, hogy egy igen költséges hidat kell emelnünk, a túíparton igen erős védgátakat kell építenünk az ott csaknem évenkint előforduló kiáradások ellen. Kész-e a t. ház ezen újabb áldozatokra is, melyeknek nagyságát meg nem ítélhetjük? Kész-e ilyen összeköttetésnek létesítésére, midőn az a mostani körülmények között is, bár tökéletlenül, fennáll? Kész-e egy olyan vasutat kiépíteni, mely már is versenytárssal bír? Eeményli-e a t. államtitkár ur, hogy ezen Budapesttől Fiúméig menő, közvetlenül a kormány kezelése alatt állandó vasút jövedelmező lesz, midőn tudvalevő dolog, hogy a déli vasatvonalak magyarországi része sem hoz tiszta jövedelmet. Hogyan lehet reményleni, hogy olyan irányban két vasút mégis tiszta jövedelmet hozhasson az államnak? De más szempontból is kérem a t. államtitkár urat; mi szükség van akkor ilyen költséges, párhuzamos vonalra, midőn a szerződés 7-ik czikke szerint, a déli vasúttársaság arra kötelezi magát, hogy a Triesztbe irányított árúkat nem fogja olcsóbb díjtételek mellett szállítani , mint azokat, melyek Fiúméba vannak indítva? Vagy bízik a kormány a déli vasuttársulat ezen ígéretében, vagy nem. Ha bizik, akkor nem látom át, hogy miért kíván versenypályát építeni, a melynek jövedelmezősége több, mint kétes. Ha nem bizik, akkor nem látom át, hogy miért akar oly nagy árt fizetni. A pénziigyminister ur tegnapi beszédében figyelmeztetett arra, hogy ily kérdéseknek nemcsak pénzügyi, hanem közgazdasági oldalát is tekintetbe kell venni. Tökéletesen igaza van a pénzügyminisier urnák, csakhogy a közgazdasági oldal nem csupán a forgalmi és kereskedelmi érdekek ápolását jelenti, hanem jdent ás egyebet is. Jelenti a többek köztt azt, hogy kímélni kell a már is megterhelt adózó polgárok erejét, nehogy a még inkább rajok súlyosodó terhek alatt összeroskadjanak, kimébn kell őket, hogy ne csak megélhessenek, hanem nekik is maradjon a mit gazdaságukba befektessenek, mert hiába fektet az állam milliókat vállalataiba, hogyha az egyes polgárok a maguk gazdaságukba mitsem ruházhatnak be. (Igaz! bal/elöl.) Jelenti a közgazdasági érdekek ápolása különösen azt, hogy azon legelső rendű feladatokról ne feledkezzünk meg, a melyek a polgárok életének és vagyonának biztosítására szükségesek. Említettem a minap, hogy a mi körülményeink köztt mitsem tartok fontosabbnak és sürgősebb feladatnak, mint azt, hogy a vizmentében lévő városokat s községeket és azok határait a vész ellen biztosítsuk. Én, t. ház, attól félek, hogy ha ezen feladatokra kerül majd a sor, a kor-