Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-280
2S0. országos ülés június 10. ÍSSG 197 forgalom kifejlődését. És éppen ezen közbeeső vonalrész az, a melynek segélyével a déli vasuttársulat uralkodik Fiume forgalmán is. Tehát a mérlegbe, melyben egyfelől van azon összeg, melyet volt szerencsém említeni, másik felében nemcsak a 6 és fél mértföldnyi vasutat kell fektetnünk, hanem azon fontos érdeknek megóvását és jövőre való biztosítását is. Sőt nemcsak erről van szó a szerződésben. A szerződés következtében az állam a déli vasuttársulattal cartell-viszonyba lépett. T. ház! A cartell kötése csaknem mindenütt érvényre emelkedik, a hol a veszteségeket előidéző tarifa-verseny az illető forgalmi vállalatokat erre kötelezi, hanem még ott is, hol ennek az áramlatnak legtovább ellentállottak, például Amerikában. Végre ott is cartell-kötésre lettek kényszerítve. Ezen eartell-szerződés 3 évre köttetett és ha valaki azt a kifogást tenné, hogy az hátrányos, hogy 3 évre van megkötve, én viszont azt mondom, hogy ez czélszerü és szükséges, mert a forgalmi viszonyoknak három évnél tovább tartó cartell által való megkötése, mindenesetre praejudiciumot képezhetne, különösen itten, hol a verseny beszüntetésével a magyar déli vasutak anomal helyzetének sanirozása és más intézkedés következtében, a mit a másik törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is volt szerencsém érinteni, okvetlenül oly változása áll be a forgalmi viszonyoknak, mely csak előnyére lesz a magyar államvaspályáknak és melyeknek hasznát a cartell lejárása után Magyarország szabadabban fogja élvezni, mintha hosszabb időre kötnők le magunkat. Maga a cartell előnyöket biztosít a magyar állam forgalma számára, különösen, hogy ha a mostani cartell-viszonyt vesszük, mely már is coulausäbbá tette a déli vasuttársulat eljárását és egyszersmind sok tekintetben megszüntette az előbb fennállott anomáliákat, melynek nyomása alatt van a közvélemény most is ; a déli vasúttársaság forgalmi politikája fölött itél. Meg kell vallani, hogy ezen anomáliák megszűntek és a mostani cartell, még előnyösebb lesz ugy a forgalom felosztási arány tekintetében mint pénzügyi tekintetben. Készletekbe bocsátkozni nem szándékozom. Ugy az indokolásban, melylyel bátor voltam a bizottság nevében a törvényjavaslatot a t. háznak beterjeszteni, mint a kormánynak e tekintetben a bizottságban tett még részletesebb előterjesztéséből meg lehete győződni, hogy ez arányok a forgalom megosztásában Fiúméra nézve 30—80, sőt 100%-al kedvezőbbek, mint eddig voltak. Másfelől pedig a szerződés 7-ik pontja értelmében nemcsak a fiumei relatiókban, hanem a triesztiekre nézve is kötelezi magát a déli vasúttársaság, hogy a Triesztbe szállítandó küldeményekre vonatkozó összdíjtételeket alacsonyabbra soha sem fogja állítani azon összdfjtételeküél, melyek saját vonalán Szt.-Péteren át Fiúméba szállított küldemények után szedetnek. S ez a pálya rövidségéné! fogva mindenesetre előnyére fog válni Fiúménak. Ha, t. ház, ezt mérlegbe vetjük, azon árral szemben, a melyről szó van, — ha számításba vesszük azt, hogy már csak a cartell következtében 300,000 frttal több bevételre számíthatunk, még az 1879. évi rósz forgalmi viszonyok arányai szerint is s hogy tehát megvan az elvállalt pénzügyi teherre a compensatió, —• ha tekintetbe vesszük, hogy a forgalmi politika kérdéses nagy hátrányai eloszlatása fejében csak egy lucrum cessansról mondunk le 10 évre az adómentesség megkoszszabbítása által: akkor azt hiszem, hogy a vétel sem drágának, sem elfogadhatatlannak nem fog feltűnni s azért ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. [Helyeslés a jobboldalon.) Vidliczkay József: T. ház! A t. előadó ur előadása közben felhozott egy eszmét, mely engem arra indít, hogy mindenek előtt általános szempontból bíráljam meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A t. előadó ur említette vasúti bajaink radicális megoldását. Nem volt szándékom előadásomat ezen eszmén kezdeni, de a t. előadó ur ezen előadása arra indít, hogy egy általános tekintetet vessek vasúti bajainkra. (Helyeslés a szélső bal/elől.) Vasúti bajainkon részint új vasutak építésével, részint némely vasutak megvételével kivannak segíteni. En ezt radicális megoldásnak nem tekintem. Én radicális megoldást találhatnák egyedül oly helyes nemzetgazdasági politikában, melynek eredményei képesek lennének következményeikben egyszersmind vasúti bajainkon is segíteni. Ilyen nemzetgazdasági politika követését én nem látom. Csak néhány szóval akarom magamat kimagyarázni a tekintetben, hogy milyennek kívánnám én azon nemzetgazdasági politikát, melytől várni lehetne vasúti bajaink gyökeres orvoslását is. En a mondó vagyok, hogy a t. kormánynak tulajdonkép nincs is semmi nemzetgazdasági politikája. Hanem ha mégis jelezni kívánom azt, hogy miben áll az, a mit a kormány nemzetgazdasági politikájának lehetne nevezui, akkor, fajdalom, azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy ez oly politika követésében áll, mely egyrészről elnyomja a magyar ipart. Én tehát mindenekelőtt oly nemzetgazdasági politikát kívánnék, mely nem hogy elnyomja az ipart, hanem mely megteremtse és fejleszsze azt. (Helyeslés a szélső balon.)