Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

190 280. országos ölés június 10. 1889. államvasút vonatai, mint a déli vaspályának vonatai, a sziszek-doberlini vonal pedig a magyar állam által egészíttetik ki, a magyar vasút igazgatóságának kezében van a forgalom kulcsa mindkét irányban. Már most a távolság Sziszekről Zágrábon át Fiúméig 284 kilométer, Sziszekről Zágrábon át Triesztig 338 kilométer, tehát 54 kilométer­rel rövidebb az ut Sziszekről Fiúméba, mint Triesztbe. Jelenleg elegendőnek tartom ezen előnyt; nagyobb előnyöket kívánok majd akkoron biztosí­tani, midőn Magyarország déli vasutai foguak kiegészitetni, mikor Sziszektől Bródig fog a va­sút kiépíttetni, mert akkor érjük el azon ozélt, melyet annak idején Kossuth legelőször pengetett, az alföld-fiumei vasút eszméjét az országgyűlé­sen felemlítvén. Mikor az alföldi vasút össze köttetése meglesz, akkor kell a legrövidebb utat Fiúméba keresni és nem gondolnám, hogy tévedett a bizottság, hogy ezen vonalrész kiépítését elhalasztotta addig, mig a bród-sziszeki vasút kiépítve nem lesz. Ez volt oka indítvá­nyomnak. Mocsáry t. képviselőtársamnak még azt kívánom megjegyezni, hogy ezen vasúti csoportra nézve Zágráb a góczpont, Zágrábtól Bécsig 378 kilométer, Zágrábtól Budapestig 345 kilo­méter. Itt is tetemesen rövidebb a Pestre vezető ut és miután, mint előbb is mondottam, a másik törvényjavaslatban a magyar állam kezébe jön ezen vasútnak kulcsa, ennek következtében ezen proponált javaslatokat ugy, a mint azok beter­jesztettek, elfotradom. {Helyeslés a jobbfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! E rövid jelentés­sel kapcsolatos még rövidebb törvényjavaslat sokkal foutosabb, mint első tekintetre tetszik. Fontos az politikai, pénzügyi és forgalmi tekin­tekintetben egyaránt. Á politikai tekintetet maca a bizottsági jelentés sem titkolja, sőt nyíltan bevallja, hogy e vasutak kiépítésének czelja az, hogy a hatalmi körünkbe vont Boszniával hazánkat a legrövi­debb módon össszekötíetésbe hozzuk. Szóval e vasutak újabb befektetések akarnak lenni azon ádáz politika érdekében, a melynek fiaink ezreit s a millióknak megszámíthatlan sokaságát áldoz­ták fel a nemzet akarata, sőt nyílt ellenzése daczára. De mi nem akarjak semminemű új köte­lékkel Boszniát hazánkhoz kötni ; rai Bosznia feladását s mihamarabbi elhagyását tartjuk az egyedüli módnak, a mely amaz őrült lépésnek gyászos következményeit enyhítheti. Elég volt azon 16 millió, a mit mi a boszniai közlekedési eszközökre kidobtunk; az a 4.340,000 frt, amit most a kormány a boszniai ös-zeköttetésre meg­szavaztatni akar, ismétlése lenne azon első bak­lövésnek, a melyből még most sem merítettek okulást. Következménye az azon gyászos politi­kának, a mely homlokegyenest ellenkezik ugy Ausztria, mint a mi érdekeinkkel. Olyan ez eljárás, mint a javíthatlan kár­tyásé, a ki vagyonának legtekintélyesebb részét eljátszotta s most a visszanyerés reményével, vagyona utómaradványát is —-a miből össze­húzódva megélhetne — koczkára teszi s magát a végsemmisülésnek dobja oda áldozatul. Önök ott Boszniában egy oly hazárd játékot folytat­nak, a mely trónt és az országot egyaránt veszélybe döntendi. Én részemről ahhoz az esz­közöket, hazám romlására, szolgáltatni nem vagyok hajlandó s már politikai tekintetekből sem fogadhatnám el e törvényjavaslatot; de ezekhez még hozzájárulnak a pénzüg}á és for­galmi tekintetek is. Azon csaknem 5 millió frt, a mibe az ezen pályatestek kiépítésére szükséges pénz kerülni fog, oly holt tőke, a mely soha jövedel­met hozni nem fog, nem legalább hazánknak, mert Bosznia nem azon ország, a mely egy vasút forgalmát biztosítaná, valamint hazánk sem számíthat arra, hogy nyersterményeinek ott piaczot teremtsen. így tehát nekünk sem oda bevinni, sem onnan kihozni valónk nem lesz. A határ­őrvidéki alap csak üres ürügy, mert a mi drá­gán kamatozott kamatnélküii kölcsönünket az visszafizetni soha se fogja; s igy építtetik velünk e vasutat. Építteti azt velünk az osztrák kapzsiság, hogy ott iparczikkeinek piaczot teremtsen és meg akarja építtetni a militarismus, hogy olcsó dicsőségének scorbutos gyümölcseit élvezhesse. De ezen reánk nézve drága mulatozásnak van még egy sötétebb háttere is, az, hogy egy újabb gyilkos csapást mérjen a mi kereskedel­münkre s hazánk fővárosának kikerülésével Bécsnek egyenes és rövidebb összeköttetést biz­tosítsanak keletre s ez által, a mi keleti keres­kedelmünk valahai felvirágzását kerülő utakon tönkre tegyék. Gsernátony képviselő ur, valamint a bizott­ság is nagyon erősen hangsúlyozza azt, hogy Fiume érdeke és emelése követeli e vasutak ki­építései. Fiumét emlegetni mindig népszerű, mert tudjuk, hogy mindenki pártkülönbség nélkül örömest áldoz e kedves város és kikötő emelé­sére. Azt találom azonban, hogy itt Fiume nem egyéb, mint a boszniai rémet elfedezendő köpeny, mert fája és dongája van igen sok Magyar­országnak is, ezen kiépítendő vasutak pedig a mi fánkat és dongáinkat fogják versenyképtelenné tenni, mert már magában az olcsó vizi közleke­dés, mely a határőrvidéknek és Horvátországnak rendelkezésére áll, ezeknek igen nagy előnyöket biztosít s különben is a fát, mely igen nagy térfogatú czikk, akkor, midőn olcsó vizi-út áll

Next

/
Thumbnails
Contents