Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

138 280. országos ülés junius íö. 1880. búzafeleslegét Boszniának szegényebb része és a magyarországi határőrvidék teljesen felhasználja, ugy hogy Fiúméba szállítandó gabona aligha marad. Mi marad tehát? Tudjuk, hogy Boszniának egy nevezetes terményét képezi a szilva. Azért, hogy a boszniai aszaltszilva könnyebben jusson Fiúméba, 11 millió forintnyi áldozatot hozni nem tartom érdemesnek. {Igaz! a szélső balon.) Ugy hiszem, hogy nem az a valódi indok, hogy Fiúménak az a háttér: a határőrvidék és Bosznia biztosítva legyen. Egészen más indokok azok, a melyek a kormányt ennek a javaslatnak beadására birták. Nincs itt egyébről szó, mint arról a régi sziszek-novi vasútról. Ezt akarja a kormány az országgyűlési időszak végén, midőn kifáradt már a figyelem, a megszavazott budapest-zimonyi vasút által keltett jó benyomás alatt. És hogy ezt annál jobban drappirozhassa, javaslatba hozza a sziszek-károlyvárosi vasút kiépítését, hogy a képviselőház annál könnyebben elnyelje a sziszek-novii hires vasúti tervezetet. A t. előadó ur kiemelte, hogy a sziszeknovii vasúttól nincs annyira okunk félni, mint a hogy egy időben a közönség allarmirozva volt. Miután megszavaztuk és biztosítottuk magunknak a budapest-zimonyi vasút által a délkeleti forgalmat, a konstantinápolyi és salonichi összeköttetést és a dálya-bródi vasút kiépítését, beismerem azt egy bizonyos mértékig, hogy ez nem oly veszélyes, mint volt. Azt azonban, hogy ez ne volna aggályos, nem látom át, mert nagyon könnyen megtörténhetik, hogy Ausztriában erőltetni fogják a bánj ablkai vasútnak nemcsak üzletképessé tételét, sőt meglehet, hogy erőltetni fogják azt is, hogy minden természeti nehézségek ellenére is a vasút Szerajevótól Saloniki felé kiépíttessék. Ámbár mondom, magam is elismerem, hogy a sziszek-novii összeköttetés nem oly aggályos, mint a minőnek kezdetben tartották, de ha ez igy volna is, még mindig fennforog az a körülmény, hogy ez a rövid kapcsolat Ausztriának, de csakis Ausztriának nagy érdekében áll azért, mert ez a legrövidebb és legegyenesebb összeköttetés Ausztria, illetőleg Bécs és Bosznia között, a mi nagyfontosságú kereskedelmi szempontból. Bécs, Steinbrück, Zágráb és most Növi felé a legrövidebb úton oda viheti iparterményeit. Már most bátor vagyok azt kérdeni: helyes dolgot cselekszünk-e, ha mi áldozatot hozunk, nevezetesen a bosnyák vasútra 4.400,000 frtot dobunk ki azért, hogy avval nem magunknak tegyünk valami szolgálatot, hanem igen nagy szolgalatot Ausztriának, hogy mi magunk adjuk meg annak az árát, magunk fizetjük, hogy Ausztria tökéletesen monopolisálja a maga iparterményei számára a bosnyák piaezot és velünk ott, kiknek most már szintén esélyünk van iparterményeinket oda vinni, a dálya-bródi összeköttetés utján a legelőnyösebben concurráljon. Kérdem, mivel érdemelte meg Ausztria, hogy ezen kedvezményben részesüljön, hogy érte, javára ily áldozatokat hozzunk és micsoda ellenszolgálatot tesz Ausztria, vagy mit tett általában a mi érdekünkben, a mi javunkra ? Nem járt-e el mindig a legnagyobb méltatlansággal, szűkkebblűséggel mindannyiszor, valahányszor az enyémről és tiedről volt szó ? És most ezen kérdésnél a mi saját pénzünkön nyissuk meg neki az utat egyenesen Boszniába, saját pénzünkkel tegyük lehetetlenné a concurrentiát az ő iparterményeivel. Méltóztassék megengedni, én ezt egyenesen bárgyúságnak tartanám a dicső' magyar nemzet részéről. {Igaz! Ugy van! a széls'ó balon.) A másik nagyfontosságú szempont, a Boszniávaljívaló egyenes és könnyű összeköttetés. Természetes, ha kiépíttetik az a darab vasút, ezután sokkal kevesebb költséggel, nagyobb könnyebbséggel fog Austria eljutni Boszniába. Erre vonatkozólag bátor vagyok ismét kérdezni, érdekünkben van-e nekünk ahhoz hozzájárulni, hogy az a bosnyák foglalás consolidáltassék ? A t. ház maga első feliratában kijelentette, hogy Boszniának elfoglalását nem helyesli, kijelentették ezt mindazok, kik később, azóta talán a fait accomplt előtt meghajolni készülnek. De hát nem áll-e azért az, hogy a bosnyák occupátió reánknézve folytonosan külügyi tekintetben veszélyt jelent, nem áll-e folytonosan az, hogy pénzügyi tekintetben állaudó seb marad országunk testén, nem marad-e fenn azon tekintet, hogy a bosnyák occupátió által még közjogi tekintetben is a legnagyobb bajoknak leszünk kitéve, hogy a bosnyák occupátió folytán mindinkább terjesztetnek a közös ügyek és mi mindezen állapotoknak nemcsak továbbra is fenntartására, de még consolidátiójára is hozzájáruljunk, ehhez pénzzel is járuljunk hozzá, — akkor, midőn pénzügyeink, anyagi állapotaink a legsanyarubb helyzetben vannak — ehhez a magam részéről hozzájárulni nem vagyok képes. De hát vannak még itt más tekintetek is, t. ház, igen különös dolgok, mindenesetre olyanok, melyek engem még inkább hajlandóvá tesznek arra, hogy egyátalán ne fogadjam el ezen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául. Tudva levő dolog, hogy az 1877: XXVI. t. ez. intézkedett a határőrvidéki vasutak kiépítéséről. Most az mondatik, hogy igenis a sunjasziszeki vasutat abból a határőrvidéki alapból kellene építeni, hanem hát annak az alapnak kassájában nincs pénz, csak 1.750,000 frt cautió van benne, hát kölcsönözzünk mi neki. Az mon-