Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-271
271. országos ttlés májas 31. 1880. ]_ j keinek elnyomását sehol sem látom és a királyi biztosságot elégségesnek tartom arra, hogy ennek érdekét minden egyes közeg túlkapásától, de minden félrevezető izgató működésétől is megóvhassa. {Helyeslés jobbfelbí.) A mely perczben az egyik, vágj- a másik irányban veszélyt látnék, fogom az országgyűlés szünetelése alatt is és bármikor érvényesíteni azt a befolyást, melyet a törvény nekem, mint ministerelnök és belügyministernek rendelkezésemre bocsát. Ezzel megfeleltem, t. ház, a tett kérdésekre és csak az utolsó kérdés van még hátra, melynek egyik petituma az volt; hogy mielőbb adjak érdemleges választ; másika pedig, hogy az olyan legyen, hogy abból a képviselő ur választói is kellő megnyugvást nyerhessenek. Azt hiszem, elég gyorsan megadtam a választ és megadtam volna már három nappal előbb is és azt hiszem, hogy eléggé a dolog érdemére menő választ adtam. Hogy a t. képviselő ur választói is megnyugodhassanak benne, az iránt csak egyet kérek és ezt a képviselő úrtól kérem, ne ő adja elő nekik, a mit válaszoltam, hanem engedje, hogy olvassák el válaszomat: meg fognak benne nyugodni. (Élénk tetszés a középen.) Most pedig kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a középen.) Bakay Nándor: T. ház! Nem szándékozom a t. házai saját ügyemmel foglalkoztatni és legkevésbé sem lett volna szándékom saját ügyemre hivatkozni, ha a t. ministerelnök ur éppen az én ügyemet nem idézi. Az igen tisztelt ministerelnök ur, — mert mindenekelőtt a személyes vonatkozásra akarok, ámbár igen tárgyilagosan, válaszolni, — szives volt éppen az én esetemet idézni; hát azt én személyes vonatkozásnak veszem. Nem telek sajátíttatott ki ott, t. ház, hanem gyár, mely 60 ölnyi telekkel bir és azon 60 ölnyi telek megfelel az üzlet kellékeinek és azon 60 ölnyi telken, az épületből levágatik 24 öl és a kártérítés nem szól a telek, hanem az épületre és midőn én ezt a kártérítést csak kölesönben kértem, nem direct kártérítést, — mire nézve ott fekszik az én követelésem a műszaki osztálynál, •— akkor csak folytatom azt, a mit eddig is követtem; midőn a könyöradományokban való részesülésről lemondtam — a mire leszek bátor később hivatkozni —• csak azt folytatom és ha kölcsönt kérek és nem kérem azt, — mert birok annyi belátással — a kisajátítási bizottságtól, hanem csak jeleztem, hogy •annak idejében nekem arra az összegre szükségem lesz s kölcsön utján fogom ezt felállítani; igaz, kérek direct kárpótlást is,hogy azon elkerülhetetlen költségeket fedezzem, melyek csakugyan mint károk tűnnek fel. Csak ezt akarom saját ügyemre vonatkozólag megjegyezni, mert avval csakugyan kár lenne a t, ház figyelmét igénybe venni. T. ház! Az igen t. ministerelnök ur — bocsásson meg, ha én visszájáról válaszolok az ő válaszára — (Közbeszólás jobbfelöl: Jó lesz!) .... hátha jó lesz, akkor ugy fogok felelni visszájáról, a mint ő befejezte, t. i. azon részt veszem elő, melyben azt mondja, hogy ne én adjam elő ezt a mai ministeri választ Szeged városa polgárainak, hanem adassék elő nyomtatásban és akkor meg fognak mugodni. Meglehet arról győződve a t. ministerelnök ur és a t. ház is, hogy eddigi törekvésem is az volt, hogy Szeged városa polgárai megnyugtathassanak. Mert érdesnek lenni és csipősuek, ahhoz nem kell tudomány; nem kell semmi erény ahhoz, a képviselőházban ily kérdésekkel foglalkozván, — én mondom kerültem is mindeddig ezt eddigi eljárásomban; és ha interpellatiómban bizonyos kérdéseket feltettem, azon alakban, a mint azok léteznek, nem azon szándékkal tettem fel, mintha én avval hatást vadásztam volna legkevésbé is. A mi a választókkal való érintkezést illeti, erre kénytelen vagyok annál inkább kiterjeszkedni, mert interpellatiómnak főoka volt, a kormány eljárása és a választók közérziilete köztt a kellő harmóniát helyreállítani. Hogy ezt méltóztaitak többször kétségbe vonui, ugy a túlsó oldalról, mint maga a t. ministerelnök ur is, ezt megbocsátom; mert ez politikai előítéletből származik. Arra nézve pedig, ha már én Szeged városában meg akarok telepedni, a mint hogy visszatelepedtem, mert beleegyeztem a cserébe, — ugy hátrarakva, meri csakugyan ugy van — beleegyezik abba a nagy rész, de bizonyos, más körülmények által szoríttatnak a felek a beleegyezésié, nehogy pert kelljen kezdeniök, mert a peres eljárás hosszú. Tehát mondom, tárgyamnál maradva, mert Szeged polgárai köztt a jó hangulatot akartam fenntartani akkor, arra nem szükséges, hogy Szeged város polgárait a kormány nemesebb intentiói iránt félre vezessem. Ha tehát én adnám elő a választó-közönségnek, a ministerelnök ur válaszát, én csakis a józan valót adnám nekik elő. Én azonban szándékosan kerültem, mióta a Szeged reconstructiójára vonatkozó törvények megalkottattak, a választóimmal való érintkezést, mert ismerem már parlamenti pártviszonyainkat, melyek szerint, hogy ha valahol egy véletlen felütné a fejét, ezért azok vádoltatnának, a kik ott a nép vezetőinek tartatnak, pedig a népvezetők csak azon irányban vezethetnek, a hová maga a nép is akar menni. De, mondom, mégis szándékosan kerültem a néppel való érintkezést és midőn az ünnepek alatt egy küldöttség jött hozzám, hogy a királyhoz vezessem, én visszautasítottam e megkeresést a
