Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

279. országos ülés jnnlus 9. 1880. 169 csak azért is, hogy az egész alföld egyenes összeköttetésbe jöjjön a fiumei vonallal. Azt hiszem, hogy ezen vonalnak, ezen irányzatnak és kapcsolatnak ezen előnye már magában elegendő arra, hogy azon két mértföldnyi hosszkülönbséget kiegyenlítse, a mely egyedül szól a szabadkai vonal mellett és mely rögtön elveszti jelentőségét, mihelyt e vasutat nem mint egy nagy internationális forgalomra szántat, hanem főleg a belforgalom és a localis érdekek szempontjából fogjuk fel. {Helyeslés balfelöl) A felfogástól e tekintetben függ a kérdés elbírálása. Ha, mint nagy internationális pályát fogjuk fel e vonalat, elismerem, hogy a fisztelt ministerelnök urnak igaza van a maga okoskodásában. Akkor ez elsőrendű érdek. Ha azonban ez nem eszközölhető, akkor kétséw-ldvül ezen mellékes, de esetleg sokkal fontosabb érdekeknek első sorban kell elhatározásunkra súlyt, befolyást tulajdonítanunk. Most még esnpán néhány szót legyen szabad szólnom azokra nézve, a miket a t. minister nr, Bánhidy t. képviselőtársammal szemben felhozott. {Halljuk!) A t. mimstereluök ur okoskodása igen egyszerű és látszólag plausibiüs. Azt mondja, hogy teljesen elfogadná azon álláspontot, hogy valamely vasútra nem lehet más módon döntő befolyást gyakorolni, mint az által, hogy az közvetlen állami kezelés alatt áll. Még azt is felhozta a t. ministerelnök ur, h gy nagy különbség van egy régen eoneessionált vasút köztt, melynek eddigi szerződéseit már meg nem lehet másítani és egy oly vasút köztt, melynek engedély-okmányában már az állam magának a befolyás nagyobb mérvét biztosította. T. báz! Ez igen szép kijelentés, hanem, hogy vájjon azon tünetek, melyeket a gyakorlati életben látunk és melyek csak egy nem rég letárgyalt, sőt nemcsak egy, hanem számos nem rég letárgyalt vasútvonal ügyeiben illustrátiót nyertek, vájjon ezen biztatás, ezen remény egyáltalán alapos és elfogadható e, abban részemről legalább is kételkedni vagyok bátor. Ha emlékszem arra, hogy hány ínséges vasúttársaság volt Magyarországon, hány vasúttársaság volt, mely a bukás és a csőd szélén állott azon esetre, ha az állam segélylyel, ha az állam tényleges támogatással közbe nem lép; ha emlékszem azokra, mik a házban z keleti vasútra vonatkozólag elmondattak ; ha enVékszem a kormány magatartására a kisssa-oderbergi vonallal szemben; ha emlékszem mindazokra, a mik a tiszai vasúttal folytatott tárgyalások különböző pházieain keresztül felmerültek; ha szemügyre veszem azon alkudozásokat, a melyeket a kormány egy másik, nagy zavarban levő .vasúttal, a déli vasúttal folytat és pedig- oly kevés eredménynyel folytat, mint a kormány maga is beKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIY, KÖTET. vallotta: nem hihetem, hogy oly vasutak, melyek, reménylem, egészséges alapra lesznek fektetve, — mert azt nem hiszem, hogy a kormány egészségtelen alapra fektetett vasutat kívánna a ház által megszavaztatni és már az engedélyokmányban oly bonyodalmak lehetőségét akarná felidézni, melyekből a kormány fegyvert nyerhetne a vonal ellen, — nem hiszem, mondom, hogy egészséges alapra fektetett vonalra a kormány bárminő befolyást gyakorolhatna. Jól mondja a latin: fistula dulce eanit, mielőtt a madár lépre menne, de ha lépen van, hiába vergődik a madáx, nem szabadul. Ma szépen meggyőzö'leg beszélhet a kormány, sok tekintetben plausibilis argumentumokkal lép fel és azt mondja, hogy meg lesz az elhatározás őszszel. Ma, midőn a kormányt utasítani kívánjuk, midőn Bánhidy t. képviselőtársam előtérjesztendi módosítványát, ma a ház szemben állaministeriummal, mely az utasítást annál inkább elfogadhatja, mert őszszel, ha majd részletes törvényjavaslat fekszik a ház előtt, ha szerződéssel lép fel a kormány, melynek beczikkelyezését kívánja, a háznak, vagy legalább a kormánypártnak ezen elhatározási szabadsága már nem lesz meg. A kormány azt fogja mondani: becsületem és szavam van engagirozva, a ki a szerződést elveti, a kormány politikája ellen bizalmatlanságot szavaz, mit, ha Bánhidy t. képviselőtársam határozati javaslatához hozzá járul, ma egyáltalában nem tesz. Ma a háznak szabad keze van; ma a ház morális pressió alatt nem áll; őszszel a sza bad kéz nem lesz meg és a morális pressió minden módja fel lesz használva arra, hogy a szerződés elfogadtassák. Hozzájárulnak ehhez a számadások, melyekre nézve, ha a ház pontosan akarna eljárni, követelnie kellene, hogy beterjesztessenek, mielőtt a javaslat tárgyaltatik. Ezek előterjesztését azonban ez esetben azért nem kívánom, mivel az ily számadások megbirálása a házban mindig illusorias volt és ezen számadásokkal, melyeket a ház által megbiráltatni már ennek alkotánál fogra is lehetetlen, ezen számadások segélyével könnyen fogja a kormány kimutatni azt, hogy azon szerződés, melyet netalán egyik-másik társasággal a zimonyi vasútra nézve contemplált, kevesebb terhet ró az államra; és azután esztendők múlva ismét talán vgy más kormány, vagy a jelen kormány tagjaiból alakult áj kormány majd kérni fogja a t. háztól, épp ugy, mint most a jelen kormány kérte a tiszavidéki vasút megvételét, hogy miután minden szerződés daczára és minden befolyás daczára az állam nem tudta azon befolyását érvényesíteni az illető vasuttársulatra, a mely befolyás az ország érdekében szükséges, vegye meg az ország ezen vasutat is, különben annak építése és általában czélja el van hibázva. 22