Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-278

120 278. országos ülés június 8. 1880. Fenntartatik a jogorvoslatokra nézve a perrendtartás

r egész terjedelmében, kivéve a perújítást. Én ezt egyébbel indokolni nem tudnám, mint ha csakugyan feltehetném azt, hogy azon ügyek, melyekre ez vonatkozik, t. i. a rendezés és tagosítás, ezentúl alig pár évig fog tartani; de miután tegnap az előzményeket elfogadtuk én arról vagyok meggyőződve, hogy némely per elintézésébe ezután is bele telik 10—15 év. Vannak azonban itt igen fontos körülmények; az úrbéri elkülönítés, vagy arányosítás tárgyát képező területek birtokállapotának ideiglenes fenntartása fölött ezután a törvényszék által kiküldött biró fog a sommás ügyekre vonatkozó törvények szerint eljárni. Elvétetett tehát a competentia a járásbíróságoktól az ügyekre nézve és a törvényszéki küldött biró fog eljárni a dologban. Azonban, különösen a birtokállapot ideiglenes fenntartása felett tett intézkedések lehetnek olyanok, a melyeknél sérelmet szenvedhetne az illető fél, ha adandó esetekben nem élhetne perújítással is. Mert mondom, lehet kilátás arra, hogy még igen sok évig fog tartani a per és ha az illető elüttetik talán a rósz védelem által, mert az ügyvéd rosszul védelmezte, vagy talán azért, mert rosszul volt idézve és ennélfogva nera jelenhetett meg a bíróságnál, hogy ő most az ellen perújítással ne élhessen, ez sérelmet okozhatna neki, mert megfoszthatja őt a haszonélvezettől huzamos időn át. Ennélfogva én azt akarnám, hogy tartsuk meg e tekintetben az eddigi gyakorlatot, a mely Erdélyben már megvolt, valamint Magyarországban még most is megvan és ne foszszuk meg a lehetőségtől is, hogy ha van reá ok, az illető megújíthassa a pert, a mi az úrbéri pereket egyáltalában nem akadályozhatná. Én tehát azt indítványozom, hogy a 12. §-nak, most már 13. §-nak 2-ik bekezdésében „alkalmazandók" szó után pont tétessék, a többi szavak pedig hagyassanak ki". A második bekezdés tehát igy hangzanék: „Ezen kérdésekben az 1868. évi LIV. t. cz.-nek az eljárásra, a bizonyításra és a perorvoslatokra vonatkozó minden szabályai alkalmazandók". Én azt hiszem, hogy azt nem volna miért elleneznie a t. előadó urnak, ugyanazért kérem, vegye azt figyelembe. Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a módosítást. Beőthy Algernon jegyző (olvassa). Pauler Tivadar igazságügyi minister: T. ház! Nekem is van egy módosítványom ezen §-hoz, még pedig a 2-ik bekezdéshez. Előre bocsátva azt, hogy azért vétettek ki ezen eljárások a járásbíróságok hatósága alól, mert az eljáró biró, ki be van avatva mindezen viszonyokba, sokkal könnyebben intézheti el az ügyeket; ezt Cozina Párthén képviselő ur indítványára megjegyezve, az én indítványom oda irányul, hogy habár a polgári perrendtartás jogorvoslati rendszere ezen kérdésben meg is tartatnék, mégis a polgári perrendtartásnak azon intézkedését, hogy lehessen külön semmiségí panaszszal élni, ezen ügyre alkalmazandónak azért nem tartom, mert ez az ügyeknek folyamát csakis lassítaná és akadályozná. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva azt indítványozom, hogy e §. második bekezdése következőkép módosittassék: „Ezen kérdésekben az 1868. évi LIV. t. cz.nek az eljárásra, a bizonyításra és a perorvoslatokra vonatkozó szabályai alkalmazandók ; semmiségi panasz mindazonáltal csak a fellebezésben érvényesíthető és a fölött fokozatosan, az ügy érdemében ítélő felső bíróság határoz. Perújításnak ez ügyben helye nincs? Miután úgyis a rendes bíróságok utján a netaláui sérelmeket orvosolni lehet. (Helyeslése) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni az indítványt. Beőthy Algernon jegyző (olvassa). Bokros Elek előadó: T. ház! A mi a Cozma t. képviselőtársam módosítványát illeti, ki kell jelentenem, hogy azt egyáltalában el nem fogadhatom. Meg vagyok győződve, hogy ha a polgári perrendtartás revisiója ma állana a t. ház előtt, magában a perrendtartásban is teljesen hasonló dispositió történnék, mert megyei igazgatási perekben, melyeknél a tulajdonjog kérdése teljesen figyelmen kívül hagyatik és rendes tulajdonjogi keresettel orvosolható, továbbá az ideiglenes intézkedéseket magukban foglaló ügyeknél perújításnak helye természetszerűen nincs s hogy az 1868. évi LIV. torvényczikkben van, az csak a perrendtartásba becsúszott tévedés. Ennélfogva midőn ezen szakasz világosan kimondja ezen elvet, nem egy létező és általános elvvel áll szemben, hanem a perrendtartásnak azon hiányával, mely magában is orvoslást igényelne. Ennélfogva a módosítványt el nem fogadhatom. A mi a t. igazságügyminister ur módosítványát illeti, ez szavaiban és szerkezetében a jogügyi bizottság határozatával némi ellentétben látszik lenni, azonban én ez ellentétet nem találom érdemlegesnek, mert az alaki sérelmeknek a semmiségi panasz utján való orvoslata fennhagyatik, csak egyszerűen a competentia változik, a mennyiben a semmítőszék helyett a perben érdemlegesen itélő felsőbb bíróság lesz hivatva alaki tekintetben is ugyanazon orvoslást szolgáltatni, melyet különben a semmítőszék teljesítene. Én tehát, minthogy érdemleges eltérést nem látok, az ügyek gyorsítása pedig ezen kérdésekben is szükséges, nem tartom hivatásomnak,