Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

255. oi-BziSgos ülés május 1. 1880. 9i rozza meg és ki legyen, a ki ellenőrizze, minő alapon és úton tétessék ezen számítás; nincs provisio arra a fórumra nézve sem, melyhez az illető folyamodjék, hogy ha érdekeit megsértetteknek véli. Erről egyáltalán nincs gondoskodva és itt rejlik az egésznek magva, az a pnnctum saliens. Mert hiszen, ha az a budapesti malom, hogy ha például Fiúménak indítja a lisztet, nem bizonyos az iránt, hogy ott ugyanazon fuvardíjakat fogja találni, melyeket Triestbe fizet, minek indítsa oda Fiúméba? Ezt biztosítani kell. Megengedem, hogy ha Fiume forgalma oly nagy mértékben emelkednék, hogy oda nem subventionált hajók is jönnének, mint a múlt évben is történt, akkor már maga a verseny fogja megszabni ezen árakat. De hiszen a segély éppen azért adatik, mert ily lendület nincs, mert ha meglenne, egyáltalában nem volua szükség segélyre; azért kell éppen a segély, mert erre nézve kétely és kétség van s attól kell tartani, hogy jöhetnek idők —- s én már a jelenlegi évet is olyannak tartom — melyben ily verseny nem lehetséges és biztosítani kell a szállítónak a fuvardíjak egyenlőségét. Azt a kifogást lehet tenni e tekintetben, hogy hiszen a vállalatnak saját érdekében van, hogy azokat az árakat tartsa meg, melyek más kikötőkben érvényesek. Ezen kifogás helyén volna azon esetre, ha az illető vállalat csakis Fiúméra szorítkoznék s ha nem volna jogában Triesfből is eszközölni a szállításokat. Akkor igenis érdekében volna minél többet szállítani és a versenyt Trieszttel kiállani, hogy neki a Triesztből való szállítás ne történjék hátrányára s mert akkor Fiume kereskedelmének felvirágzása az ő érdekével oly szorosan össze volna fűződve, hogy máskép nem is járhatna el. De a 8. §-ban megadatik a társaságnak azon jog, hogy más kikötőből is szállíthat. Én ebben nem látok bizíosságot a fuvardíjakra nézve s a mint mondom, ezen §-ban azt találom, hogy e szerződésben minden eshetőségre nincs meg a kellő óvatosság. {Helyeslés balfelöl.) De egy másik pontra nézve is van még aggodalmam s ez már nem annyira szövegezési hiba, hanem valósággal elvi kérdés. A 13. §. második bekezdésében ez mondatik: „Ha a magyar kormány nyugat felé a 4. és 5. §§-ban említetteken felül más járatok rendszeresítését óhajtaná, e részben mindenekelőtt az „Adria" gőzhajózási társasággal fog érintkezni, mely egyenlő feltételek mellett, más vállalkozók felett elsőbbséggel birand." A harmadik bekezdés pedig igy szól: „ Ugyanez áll a szerződés tartamának lefolytával is, ha a magyar kormány az „Adria" társaság hajói részéről bejárt vonalakat továbbra is szerződésszerűen biztosítni óhajtja." Ebben előlegesen határozottan kimondatik, Í hogy egyenlő feltételek mellett ezen társaság tdsőbbséggel bir más vállalkozók felett. Én ebben a verseny kizárását látom. Nem tartozom azon optimisták közé, a kik azt mondják, hogy ma lehet ily magyar társaságot felállítani s még azok közé sem tartozom, a kik a legnagyobb biztosítékot látnák abban, hogy valamely társaság magyar, mert tudjuk, hogy a mai adásvevési időben, a mi ma magyar, holnap lehet más, mert eladathatik másnak. Ebben tehát nem találok nagy biztosítékot. De azért, mert ma nem lehetséges ily társaságot felállítani, ezt nem akarom lehetetlenné tenni 5 évre és nem akarom lehetetlenné tenni egyáltalában. (Helyeslés a baloldalon.) És az, a ki elfogulatlanul bírálja meg a viszonyokat, tudja, hogy ha valamely társaságnak elsőbbség adatik egyenlő feltételek mellett más vállalkozók fölött, komoly vállalkozó ily esetben versenyre nem lép. Ezt tapasztalta a pénzügyminisíer ur is. Azt minden vállalkozó tudja, hogy a mely társaságnak egyszer valamely vállalat a kezében van, az a vállalat, a mig abból valami hasznot remélhet, nem bocsátja ki a kezéből. És azért nem is fog egy komoly, solid vállalkozó sem versenyre lépni. Erre ugyan azt lehet válaszolni, hogy ily nagy vállalat létesítésére 5 év nem elég és ha azokj nak, a kik ma vállalkoznak, csak az a kilátásuk volna, hogy öt évnél tovább nem folytathatják az üzletet, ma nem mennének abba. De, í. ház, hiszen én a versenyt egyáltalában nem akarom kizárni és az ily berendezett, kellő tapasztalatokkal rendelkező vállalatok, a verseny alkalmával különben is nagy előnyben vannak mindenkivel szemben, a kinek ezen tapasztalatok, ezen berendezés nem állanak rendelkezésére; tehát bizonyos körülmények között biztos sítva vau az ő kezében a vállalat továbbra is. A szerződés jelenlegi szövege szerint azonban még akkor is, hogy ha ezen társulatnak eljárása, ezen törvényhozásnak nem fog tetszeni, hogy ha bizonyos aggodalmak fognak felmerülni ezen társulattal szemben, ezen társulatnak, minden előny előzetesen biztosíttatik. Én Fiume város t. képviselőjével sok tekintetben egyetértek, nem szeretek elhalasztani bizonyos dolgokat esnem vagyok barátja, hogy mindig a jobbat hangoztassuk, a mely határozott ellensége a jónak és elhalaszszuk a jót az által, mert jobbat akarunk, de azt hiszem, hogy az ügyet magát nem koczkáztatom, a dolog rendezését nem hátráltatom, mire meg lévén adva a mód, hogy az üzlet folytattassék, mert megszavazta a törvényhozás ama 150,000 irtot. De arra kérném a t. házat, hogy utasítsa vissza ezen törvényjavaslatot a közgazdasági bizottsághoz, helyesebb és okszerű fogalmazás czéljából 11*