Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

se 255. országos ülés május 1. 1880. alakult egy társulat g részben alakulóban van; j hogy alakult egy társulat, a mely ugyanazon tengeri utakon akar járni, ugyanazon kiindulási és végpontokat akarja hajóval érinteni, a melyek Fiume és a nyugateurópai kikötők köztt vannak ; hogy alakult egy társulat, a „Sehottiseh-AustroHungarian

tt névvel, a mely társulat feladatává tette azt, hogy Fiúmétól szt a magyar tengeri kereskedelemre nézve előnyös lendületet elvegye rögtön és Triestbe, illetőleg annak hátamögé, Bécsbe ültesse át. Ez a társulat megvan, ez a társulat megalakult, de hogy miképpen, hogyan alakult, kéz alatt, nyíltan és kulissák között, — arról természetesen a t. kormánynak bővebb tudomása lehet, mint nekünk. De annyit én is megjegyezhetek, hogy mind magyarországi, mind bécsi hírlapok igen sajátságos leleplezéseket tettek ez irányban. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Nevezetesen tették azt a leleplezést, hogy ennek a Schottisch-Austro-Hungárián társaságnak, ennek a triesti társaságnak voltaképen a mozgató lelke és talán igazgatója is Catinelli ministeri tanácsos, a ki a magyar állam szolgálatában áll és a kereskedelmi ministeriumban fontos positiót foglal el. Én ezt bécsi és budapesti hírlapok után mondom, melyek igen régen megírták már ezt, de felvilágosítást sem Catinelli ministeri tanácsos úrtól, sem a kormánytól eddigelé nem kaptunk. Hogy igaz-e, nem-e, én azt nem keresem, ez rám nézve igen alárendelt érdekkel biró kérdés azon fontos kérdés mellett, hogy mi, ha lehet, meg ne előztessük magunkat a triesti társaság által és a magyar tengeri kereskedelmet, a magyar kivitelt Fiúmén át, valabogy át ne engedjük játszani Triestbe. Ez előttem a fontosabb kérdés. Fontos pedig ez a kérdés azért, mert akárhogy subventionáljuk az osztrák-magyar Lloydtársaságot, akármennyire bevettük azt az idegen társaságot a közös, tehát részben úgy mondott hazai társulatok közé, az Magyarország kebelén fölmelegedni egyáltalán nem akar, vagy ha felmelegszik is, gyakran úgy tesz, mint a kigyó, melyet kebelén melenget az előrelátással nem biró jószívű ember, hogy a mint felmelegszik, megmarja a melengetőt. (Tetszés a szélső balfelöl.) Megint a hírlapokra hivatkozom és pedig olyan hirlapra, minő a Pester Lloyd, a mely a kereskedelmi tudósítások és értesülések terén, talán nincsen roszul értesülve, a mely azt irja és be is bizonyítja, hogy pl. azt osztrák-magyar Lloyd Triest előnyére, és Fiume hátrányára szabja meg pl. a fuvarbéreket és igen nevezetes tekintetben hátrányára van kereskedelmünknek, a mennyiben, hogy pl. az osztrák-magyar Lloydtársulat a budapesti malmoknak a lisztkivitelnél nem adja meg azon előnyöket, a melyeket megad ! a bécsi esportvereinnak. (Mozgás a balon.) Igenis a bécsi exportvereinnak, pedig mi éppen úgy subventionáljuk, mint Ausztria subventionálja. Hogy a vitelbér néhány schilinggel drágább tonnánként rövid tengeri útra is, hogy pl. a magyar liszt kivitelét a jávai, borneoi szigetekre és egyebüvé megnehezíti és annak kiviteléi megkönnyíti, ha az Bécsből történik és nem Pestről. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ilyen adatok hozatnak fel és ilyen állítások igazoltatnak be a hírlapok által. Már most mikor még az általunk subventionált tengeri hajózási társaság is a magyar érdekeket így veszi figyelembe, vagy inkább igy nem veszi figyelembe, a mikor Triestet emelni és Fiumét, a magyar kikötőt ekként lenyomni törekszik —• pedig nagyon sok százezer forintot, sőt milliókat fizetünk mi neki azon kikötött időre — már akkor mégis az a főkérdés, hogy Fiúménak megmentsük azt, mit emelkedése biztos reményül állít élőnkbe és azon kivitelt, a mely nélkül a magyar kereskedelem érdeke és a gazdaközönség érdeke igen súlyos csorbát szenved évről évre. A t. kormány felteszem, elhiszem, tudom, ezen indokok által vezéreltetve megkötött egy szerződést az úgynevezett „AdriaSteam-Ship-Company"-val, a mely szerződés öt évi idő tartamnál 150,000 forint subventióval öt, nyolez—tíz hajói tartozik az Adrián járatni és bizonyos számú hajójáratot teljesíteni köriilbelől 150-ig Fiúménak, Angliának és részben Francziaországnak kikötői között. Én előre bocsátom, t. minister ur, hogy én ezt a szerződést elvileg nem helytelenítem, pedig a mint lesz szerencsém kimutatni, én ezen szerződésben gyanús pontokat veszek észre, de mondom, ezen szerződést elvileg nem helytelenítem. Hanem ugyanazon szerződést is csak akkor tartom elfogadhatónak, ha azon kedvezmények mellett magyar-tengeri hajózási társulat nem alakulhat rögtön; de ha lehet alakítani magyar tengeri hajózási társulatot ugyanezen feltételek mellett, én akkor a másikat minden erővel ellenezni fogom* Ezen szerződést, mondom, elvileg nem helytelenítem, ámbár aggodalmaim vannak. Aggodalmaim elseje mindenekelőtt az, hogy itt egy csomó ur van megnevezve ezen törvényjavaslat 1. §-ában, t. i. Burrel and Son, Schenker & Comp., Burnz and Mac Iver és Clarkson & Comp., mondom egynehány ur van megnevezve részint mint a társulat beltagja, részint mint egyszerű tagja, részint mint talán csendes tagja. Nem tudom, hogy ez a „& Comp." szó mit jelent; talán az igen t. minister ur sem tudja egészen. De hogy ezen urakban megvan-e a kellő morális garantia és megvan-e a kellő anyagi garantia arra nézve, hogy azon feladatnak, melyet mi reájok ruházunk s azon kedvezményeknek,