Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-254
68 25-1. országos ülés április 30. 1880. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Maximovits Miklós: Interpellatióm indokolása alkalmával bővebben kifejtett okoknál fogva a tisztelt ministerelnök ur válasza engem nemcsak nem elégít ki, hanem az aggodalmaimat még inkább képes fokozni, a mennyiben válaszából azt veszem ki, hogy a kormány az elkövetett sértések orvoslására nem is gondol. — A ministerelnök ur érvelésének fősuiyát, mellékesen, vagy nem is érintve az ügynek általam különösen hangsúlyozott elvi oldalát, a történelem és a törvények értelmezésének terére vitte át, minélfogva nem az feladatom, hogy bebizonyítsam, hogy a törvénynek rendelkezéseit saját felfogás szerint is lehet interpretálni, hanem az, hogy igazoljam azt, hogy a törvénynek általam adott értelmen kivül más értelmet adni nem is lehet. Ne méltóztassanak ezen állításomat elbizakodottságomnak tulajdonítani, hanem azon, magába az ügybe vetett bizalmamnak, hogy ez maga magát védi meg még akkor is, ha részemről a jó ügy rósz és a ministerelnök ur részéről, a rósz ügy jó védelemben részesül. A ministerelnök ur az első kérdésemre azt feleli, hogy a patriarcha saját kérelmére felmentetett és hogy kérelmének benyújtására a kormány által felszólítva nem lett. Nem akarom, t. ház, ez alkalommal mindazokat felhozni, miket a legbiztosabb forrásból megtudtam, mert elégségesnek tartom, csak egy tényre hivatkozni. A minister urnak ezen kijelentése össze nem egyeztethető azon ténynyel, hogy a patriarcha a kormány egyenes felhívására, a felhivatás okainak megnevezése, tehát azoknak tudta nélkül azon feltevésben jött Pestre, hogy feljövetelének egyedüli oka lehet a boszniai egyházi kérdésben megindítandó tárgyalások, mi is eléggé bizonyítja, hogy a meglepett patriarcha az egész aetusban egy idegen, erősebb akaratnak felelősségre nem vonható médiuma volt. Ily lemondás pedig a keleti egyház tanai szerint semmis. A keleti egyházban, tisztelt ház, egyátalán tiltva vannak a lemondások, az önkéntes lemondások is, azon okból, mert az egyház és a főpásztor köztti „Vinculum natura sua perpetuum est" és ezen szabálynál fogva : „Si digni sint, qui sacra mysteria obeant, in iis maneant, sint autem indigni, nec per renuntiationem exeant, sed potius condemnati". Ezen egyházi szabály, melynél fogva a főpásztornak joga és kötelezettsége az elvállalt egyházi hivatalt élete hosszáig viselni, mind mai napig teljes érvényben fenntartatott; és ha egyes lemondási esetek előfordultak is, nem lehet ezen eltéréseket az egyházi praxisból igazolni, hanem mint egyes kivételeket, a melyeket csakis az egyházi viszonyokban rejlő rendkívüli okoknál fogva, az említett egyházi szabálynak fenntartása mellett, mint különös egyházi kegyet engedélyezettnek és megengedhetőnek. Az ilyen kegy elemkép eni kivételes felmentésnél különös figyelem fordíthatott és fordítandó arra, hogy a lemondás nemcsak szabad akaratból, hanem pusztán elhatározásból is történhetik, mit e patriarcha lemondásánál, az említett előzményeket tekintve, feltennünk sem lehet. A keleti egyházban továbbá, t. ház, ezen egyházi szabálynál fogva nem léteznek, de nem is létezhetnek, tehát meghatározva sincsenek, mint a katholika egyházban , azon kánoni okok, melyeknél fogva a püspök hivataláról lemondhat. A keleti egyházban a lemondásnak szabályként. bármely oknál fogva, nincs helye, annál kevésbbé kivételkép sem, az illető javadalmas személyében és nem az egyházi viszonyokban rejlő okok miatt; és eszerint a testi törődöttség, melyre való tekintetből a patriarcha felmentetett, nem lehet felmentési ok, de ha mégis felhozatott, akkor annak az egyház általi megvizsgálását és megítélését az egyháztól, önjogainak megsértése nélkül, elvonni nem lehet, annál is inkább, mert a lemondások bármily oknál fogva tiltva vannak, ily esetben pedig, a hol máskép provideálni lehet, vagy már provideálva van, az egyház és a főpásztor köztt létező kapocsnak kegyelemképeni végfelboutása, az egyház lényeges és eminens jogai közé tartozik. A patriarcha felmentése tehát a keleti egyház tanai szerint semmis, mert az egyházi törvények, szabályok és gyakorlat ellenére, egyoldalulag, a világi hatalom előtt és az illetékes egyházi felsőbbségnek teljes mellőzésével történt. Az illetékes egyházi hatóság pedig a keleti egyházban általában a synodus, a magyarországi szerb particularis egyházban, az egyház autonomicus szervezeténél fogva, a congressus és püspöki zsinat. A püspöki zsinat, melynek püspökválasztási joga van, tudtomra az eddig előfordult 4 esetben gyakorolta ezen jogot a püspökfelmentésre nézve. Épp úgy tagadhatatlan a metropolita felmentésére a congressus hozzászólási és határozati joga, mely a metropolitát választja, és felette a fegyelmi hatóságot gyakorolja. Ezen jognak az állam által való egyoldalú gyakorlását, az állami megerősítés jogából következtetni, mint a ministerelnök ur tette, nem lehet, mert az államnak ezen negatív természetű jogot azon positiv substratum nélkül, a congressuson első sorban eszközlendő választás nélkül, gyakorolni sem lehet. A congressus joga választási és nem az előterjesztési jog és ezen jognál fogva már az autonómia lényegéből kifolyólag is azon hatalmának birtokában van, a mely kizárja a lehetőséget, hogy az egyház akarata ellen, az egyháznak nem kedvező személyek az egyházba betolathassanak. Az államerőről ellenben nem