Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

254. országos ülés április 30. 1SS0. 51 melyért ő a változtatást kívánja, teljesen megszűnt. A második, a mire az előadó ur is súlyt fektetni látszik, megvallom még alaptalanabb. Azt mondják ugyanis, hogy törvényeinkben sehol sincs a rendbüntetés fogalma megállapítva. Ugyan kérdem, hát a fegyelmi büntetés fogalma hol van meghatározva törvényeinkben, hát az úgynevezett criminális büntetés fogalma hol van definiálva, hát azon száz, meg száz fogalomnak meghatározása, a melyet a jogi életben a bírónak alkalmaznia kell, hol van törvényeinkben? Mindezt a bíráknak a tudományból kell meríteni: s ha azt annyi fogalomra bizton és nyugalommal reméljük, miért kell azt hinnünk, hogy csak a fegyelmi és a rendbüntetés fogalmára nézve nem lesznek képesek magukat kellő biztossággal tájékozni. Én megvallom, hogy ezt az érvet már csak azért sem fogadom el, mert az a „bűnvádi eljárás" kifejezés felvétele ellen, pedig ezzel akarja az indítványozó pótolni, ugyanazon erővel szól: mert nincs sehol törvényeinkben meghatározva, mi a bűnvádi eljárás fogalma, ezt is a bírónak a tudományból kell vennie. Nem helyeslem az indítványt azért sem, mert tisztán negatív alakú, mert nem szabatos; a positiv alakban való kifejezése mellett, nézetem szerint két ok szól. Először, mert tudományos szabatossággal bir, mig a másik nem bir azzal. Mert péld. csak arra figyelmeztetem, hogy a kihágásokra vonatkozó eljárást, igen számosan nálunk nem sorolják a bűnvádi eljárás fogalma alá. Másodszor a positiv formulát sokkal helyesebbnek tartom. Ugyanis sokkal helyesebbnek tartom a törvényben kimondani, hogy minő büntetések azok, a melyekre a törvény rendelkezése vonatkozik; mint pusztán arra helyezni a súlyt, hogy mily eljárás szerint nem intéztettek el az ügyek. Mindezeket összevéve, megvallom, szabatosabbnak, helyesebbnek tartom a bizottság által tett fogalmazást, annál fogva én azt fogadom el és a t. háznak is azt ajánlom elfogadás végett. Elnök: T. ház! A 7. §. három pontból áll, az első bekezdésből, továbbá az 1. és 2. szám előtti pontból. A két első bekezdéshez nem tétetett észrevétel; a 2. ponthoz azonban egy módosítvány adatott be, mely a szöveggel ellentétben áll, vagyis a szöveg értelmét másképen fejezné ki, mint a hogy a bizottság által megállapított szöveg; és igy, ha a bizottság által megállapított szöveg fogadtatik el, a módosítvány elesik. {Helyeslés.) Mielőtt azonban a kérdést a szavazásra feltenném, méltóztassék a t. ház meghallgatni a módosítványt. Baross Gábor jegyző {olvassa Bokross Elek módosítvány át). Dárday Sándor: T. ház! Azt hiszem, hogy a módosítvány nem zárja ki a szöveg elfogadását, el lehet fogadni a szakaszt s azután lehet szavazni a módosítvány felett. {Ellenmondás.) Elnök: Miután a módosítvány ellentétben áll a szöveggel, ha a szakasz szövege fogadtatik el, ez által a módosítvány elesik. {Helyeslés.) Ennélfogva, miután az első két bekezdésre észrevétel nincs, azt a t. ház elfogadja; {Helyeslés) kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a bizottság által megállapított szöveget? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik. Felkiáltások! Ellenpróbát!) Most méltóztassanak felállani azok, a kik nem fogadják el! {Megtörténik.) A többség a szöveget elfogadja. Antal Gyula jegyző {olvassa az 5. és 6. szakaszt, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 7. szakaszt). Dárday Sándor: E szakaszhoz bátor vagyok egy módosítványt benyújtani, mely egyebet nem czéloz, minthogy a sajtótörvény 25. §-a is vétessék fel ezen itt felsorolt §§, sorába. A 7. §. által ugyanis a büntető törvénynek azon szakaszai is életbe fognak léptetni, melyek a sajtóvétségeknél a valóság bizonyítását megengedik. Ez, azt hiszem, kifogás alá egyik részről sem fog esni. De ha kimarad s nem fog egyúttal a 25. §. is felvétetni, ellentét fog a büntető törvény és a sajtótörvény köztt létezni. A 25. §. ugyanis ezen rendelkezést tartalmazza: „A meggyalázott, vagy megbecstelenített panaszló fél erkölcsi magaviselete mellett tanukat hallgattathat ki, de a vádlott annak erkölcsisége ellen tanúk kihallgatását nem követelheti." A meggyalázott fél a vádló, ha tehát az ellen nem lehet tanukat hallgattatni ki, akkor azon esetban, hol a valóság bizonyítása forog fenn, ez teljesen lehetetlenné volna téve. Indítványozom tehát, hogy a paragraphusok sorába a sajtótörvény 25-ik §-a is vétessék fel. Teleszky István: T. ház! Én nem látom az ellentétet a sajtótörvény 25. §-a és a büntető törvény életbeléptetendő azon intézkedései köztt, melyek a rágalmazás! és becsületsértési esetekben a rágalmazó és becstelem'tő tények bizonyítását bizonyos, a törvényben megjelölt korlátok köztt megengedik. A büntető törvénykönyvben ugyanis szó van azon concret tények igazolásáról, melyekkel a rágalmazás és becsületsértés elkövettetett. Hogy ez bizonyítható-e és miként, az meglesz ítélendő ezen büntető törvénykönyv életbeléptetendő új szabályai szerint. A sajtótörvény 25. §-a egészen mást tartalmaz. Felolvasta ugyan t. barátom, hanem én felolvasom még egyszer: „A meggyalázott és megbecstelenített panaszló fél erkölcsi magaviselete mellett," — tehát nem 7*