Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

38 253. országos fllés április 29. 1S8Ü. egy néhány év előtt volt szerencsém oly párthoz tartozni, a mely ehhez hasonló nézetet, tudniillik az állami közigazgatás szükséges voltát irta zászlajára, melyhez azonban akkor a t. képviselő ur nem tartozni jónak látta és mert ezt határozottan kimondom —• meggyőződésem arról a tárgyról ma is ugyanaz, a mi akkor volt. De eltérek a t. képviselő úrtól abban, hogy én annak ma napirendre való hozatalát égetőnek nem tartom, mert ma nemzeti lételünknek sokkal közvetlenebb, sokkal égetőbb, veszélyesebb ellenségei működnek, mint a minő a helytelen közigazgatási szervezet." És tovább folytatólag még igy nyilatkozik: „A t. képviselő ur még azt mondja, hogy a mi őt a jelen költségvetésben aggasztja, az nem a pénzügyi deficit, hanem az a politikai deficit, mely abban nyilvánul. Legyen szabad nekem a t. képviselő urnak erre azt felelnem, hogy a mit az ő és a vele együtt felszólalóknak fellépésében hibáztatok, a mi abban engem ki nem elégít, a mi engem abban akadályoz, hogy ahhoz csatlakozzam, az viszont az a nagy politikai deficit, melyben az ő eljárása szenved. Támogatni mindazon politikai ballépésekéi-, a melyek nagyban veszélyeztetik a magyar nemzetet és azután a mellett kiragadni egy egyes kérdést, a mely némileg talán hozzájárulhat, sőt az én meggyőződésem szerint is hozzá fogna járulni a magyar állami eszmének eonsolidatiójához, de melynek fontossága ama kérdésével nem nevezhető egy napon, szóval a nagyobb kérdések terén a subventíót és a szerves tendentiát támogatni és a kisebb kérdésben ezért kárpótlást keresni: ez egy oly politikai deficit, minővel én megbarátkozni nem tudok." T. ház! Most már megbarátkoztak vele, mert most már Grünwald Béla képviselő ur egész deficzitjével ott ül barátságosan közöttük. S honnan e változás? Talán azért, mert a helyzett változott? A helyzet nem változott, mert azok a veszélyek, melyek tavaly léteztek, léteznek az idén is. Legelső veszély gyanánt említtetett a birtokos osztály depossedátiója. Lukács Béla képviselő ur a vita alkalmával kimutatta, hogy fájdalom., ez éppen meg van most is, mint meg volt akkor. A másik veszély volt a külügyi politika. Ez szintén nem változott, mert az idén Novi-Bazár felé mentünk. A harmadik veszély azon lappangó alkotmányellenes szellem volt, a mely a kormány eljárását átlengi. Ugy tudom, hogy a kormány nem változott; önök legalább nem dicsérik jobban az idén a kormányt, mint tavaly. Miért tehát e változás? Azért, mivel Jókai Mór képviselőtársamnak talán igaza volna, a ki azt mondta: hogy minden politikai hiba, mihelyt önökhöz átvándorol, politikai bölcsességgé válik? Vagy annyira megörültek annak az egy szálnyi aecrescenciának, hogy örömükben szemet hunytak a politikai deficit előtt? Vagy azért van ez, mert similis simili gaudet? Vagy azért van-e, mert azt hitték, hogy a politikában épp ugy, mint a mathematikában a két minus, egymással szorozva plust eredményez ? Vagy azért van, mert az önök táborában már annyi a politikai deficit, hogy egy gyei kevesebb, vagy több, már számba sem jön? Fegyvert gyártott a t. egyesült ellenzék ellenünk azon váddal is, hogy a mi politikánk a dinastia érdekeit veszélyezteti. Én nem tudom, mit érthettek ez alatt egész határozottan, de azt hiszem, nem értettek alatta mást, mint a függetlenségi párt elveinek terjedését. Nem akarok arra nézve véleményt koczkáztatni, vájjon a függetlenségi pártnak elvei csakugyan veszélyeztetik-e a dynastia érdekeit vagy sem, nem mintha erre nézve megállapodott nézetem nem volna, banem mivel nem akarom ebben az irányban bármily nézetnek nyilvánítása által a vitát oly térre terelni, mely a szőnyegen levő kérdéssel szoros kapcsolatban nincs, de elfogadom egy pillanatra az önök álláspontját akár clausulával, akár clausula nélkül és tegyük fel, hogy a függetlenségi párt elvei csakugyan veszélyeztetik a dynastia érdekeit. De hát kérdem, a mi szövetségesünk-e a függetlenségi párt, vagy az önöké? Hiszen én ugy tudom, hogy a függetlenségi párt az önök szövetségese. Hogyan van tehát, hogy önök, ismerve a függetlenségi párt elveinek veszélyességét, mégis szövetkeztek a függetlenségi párttal és hogyan van az, hogy midőn önök szövetkeztek velük, mégis minket, ellenfeleiket vádolják azzal, hogy a dynastia érdekeit veszélyeztetjük ? Végül fegyverül használták szokásuk szerint —- és elismerem, hogy ezen a téren csakugyan nem kuktálkodtak, — a személyeskedést. Kétségbe vonták, megtagadták a kormánytól a jóakaratot, megtagadták a tehetséget, megtagadták a kormánypárttól a függetlenséget, megtagadták tőle az ország függetlensége iránti érzéket; vádolják a kormányt a corruptió terjesztésével, vádolták a kormánypártot a kormány működésének leplezésével, szóval: elmondtak róluk mindent, a mi rósz, a mi férfira nézve lealázó. Csanády Sándor: Valódiságot! (Derültség.) Éles Henrik: És mindezt miért? Azért, mert önöknek reális politikájuk nincsen; azért, mivel önök minden eszköz felhasználásával a hatalomra törekednek; azért, mivel önök itt is öszszetévesztik a czélt az eszközzel és a hatalomra nem mint eszközre vágynak, magasabb czélok, eszmék valósítása kedvéért, hanem törekednek a hatalomra, mint czélra és a nagy eszméket csak eszközül, csak czégérül használják és hogy ezen czélt elérjék, szövetkeznek a legellentétesebb ele-