Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

36 253. országos ülés április 29. 1881). ő 18 millió deficittel terjesztett be, 30 millió új adóssággal képes lesz fedezni. A pénzügyi helyzet tehát, t. ház, nézetem szerint legkevésbé sem indokolja azon könnyű elbánást, melyet a t. kormány részéről tapasz­talunk. És konstatálhatjuk ma a budget tárgya­lásának lefolyta után, hogy a pénzügyi rendez­kedés nagy munkája, ezen évben nem haladt előre egy lépéssel sem. Ez azon szomorú tanú­ság, a mely ezen budget-vitából constatálható. De van még egy másik, ez az, hogy a belügyi-, pénzügyi-, igazságügyi-, közlekedési-, közgazda­sági-, közoktatási és honvédelmi tárczák tárgya­lásánál ismételve megújult általános viták a bajok és létező hiányok egy oly seregét tárták fel, a melyek közállapotaink jelenlegi sülyedésének objectiv szemlélőjét, még inkább megerősítették abban a hitben, hogy ettől a kormánytól köz­állapotaink javítását remélni nem lehet. {Igaz! ügy van! Tetszés balfelöl.) Parlamentáris országban a kormányt illeti meg a kezdeményezés kötelessége; neki kell leg­jobban ismernie az ország közállapotait és a létező és felismert bajok orvoslásának módjaival első sorban a kormánynak kötelessége tisztában lenni. De nálunk éppen ez hiányzik. A t. kor­mány nem vezet, nem jelöl ki irányt, nem halad maga előre és igy természetes, hogy a parla­ment működésének sikere teljes nem lehet. Én figyelemmel kísértem, t. ház, 1867. év óta az országgyűlés működését. Nem emlékszem, hogy lett volna budget-lárgyalás, melynek alkalmából állami organismusunk, közigazgatásunk és igaz­ságszolgáltatásunk közgazdasági és pénzügyi helyzetünk annyi beteges jelensége consta­táltátott volna, mint ezen budget-tárgj^alás al­kalmával. És nem volt még 1867 óta kor­mány, mely annyiszor utalt volna a bajok orvoslásának universalis g) r ógyszerére a tanul­mányozásra ; és nem volt tudtommal kormány, mely a budget-vita alkalmával az utasítások oly halmazát kapta volna, mint a minőben ezen bud­get tárgyalás alkalmával a t. ház részéről ezen t. kormány részesült. Ezek után t. ház, miután a bevett szokás szerint ezen törvényjavaslatnak elfogadása bi­zalmi kérdésnek tekintetik, én részemről ezen törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Éles Henrik: T. ház! Az e házban meg­honosodott gyakorlat szerint (Halljuk!) a költség­vetési vitának három stádiuma vau. (Halljuk!) Az első stádium az, a midőn mindenki arról beszél, a miről neki tetszik és esetleg beszél még a költségvetésről is. S talán ezen thematicus általános természeténél fogva neveztük el ezen tárgyalást általános tárgyalásnak. A második stádium a részletes tárgyalás, a melyben a körül forog a kérdés, hogy vájjon realis-e a budget vagy nem. A harmadik stádium az apropriatio­nalis vita, a melyben a körül fordul a vita, hogy a kormány realis-e és bizalmat érdemel-e vagy nem. S itt, ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy ezen egyes stádiumok között a kellő határvonal nincsea meg és hogy különösen azon második kérdés az egész költ­ségvetési vitán keresztül vonul. Ez idén a kérdés el is döntetett, a mennyiben az ellenzék azon türelmetlenséggel, mely a praesumptiv örökösö­ket rendszerint jellemzi, nem vélie bevárni a kormány természetes halálát és ezen eseményt siettetni igyekezett a bizalmi kérdés felvetése által. És igy az apropriationalis kérdés el is volna döntve és nem is az a lényeges, hogy azt itt tárgyaljuk. Ha mégis felszólalok, azért teszem, hogy az ellenzéki felszólalások ellenében szava­zásomat indokoljam. (Halljuk!) Fogok tehát foglalkozni az apropriationalis kérdéssel, de nem közvetlenül, hanem közvetve, t. i. azon kérdés helyett,hogy realis-e a kormány, vagy nem; fogok foglalkozni azon kérdéssel, hogy realis-e az ellen­zék, vagy nem. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) És én azt hiszem, hogy ezen kérdés jogos is és czélirányos is. Jogos azért, mert nekünk kétségtelen jogunk van kérdezni, hogy kik azok, a kik birói szerepet vállalva, pálezát törnek azon kormány felett, melyet mi védünk. Jogunk van kérdezni, hogy vájjon azok, kik több önhittséggel, mint parlamentáris illemmel. {Ellenmondás balfelöl.) Tessék ezt bevenni. (Derültség jobbfelöl) Jogunk van, mondom, kérdezni, vájjon azok, kik több önhittséggel, mint parlamentaris illem­mel a kormány tagjait kuktáknak nevezik, maguk értenek-e a főzéshez! Jogunk van kérdezni, vájjon azok, kik a kormányt minduntalan azzal vádolják, hogy minden eszköz felhasználásával igyekszik a hatalom birtokában megmaradni, nfim csak önmaguk után itélve beszélnek-e ugy és nem épp ők-e azok, kik minden eszköz fel­használásával a kormány hatalmába jutni igye­keznek? És jogunk van kérdezni azt is, hogy vájjon azok, kik a kormányt tehetetlenségről vádolják, valóságos, vagy pedig csak oly szín­padi Herculesek-e, kik az igazi vassúlyokat nagy bölcsen ott hagyják a vasárus-boltban és az ő tudományukat nem is fából, hanem papier-maché­ból készült vassúlyokkal mutatják be, melyek­ből két font megy egy mázsára és melyekre a nagy kilogrammok csak rá vannak pingálva. (Zaj balfelöl. Halljuk! jobbfelöl.) De, t. ház, nem csak jogos, hanem czél­irányos, vagyis a szőnyegen levő kérdés meg­oldásához vezető ezen kérdés, azon gyakorlati igazság alapján: mondd meg nekem, kivel társa­logsz, mondd meg nekem, kik barátaid és én ;

Next

/
Thumbnails
Contents