Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-270

370. országos ülés május 2i. 1880. 395 törvénykönyv életbeléptetési törvényjavaslatánál, azon közbeszúrt §., mely a szerző, szerkesztő, kiadó és nyomdász fokozatos felelősségre vonatását az 1848-iki XVIII., a sajtóügyet szabályozó törvényczikknek hagyja fenn, minden egyebekre nézve pedig, igy a szedőkre, elárusítókra és nyilvános olvasótermek tulajdonosaira nézve, a büntetőtörvénykönyv intézkedéseit érvényesíti, ez által a fokozatos felelősséget egyesítette volna az együttes és egynemű felelősséggel s még a mellett a nyomtatványok utján elkövetett vétségek megítélésére nézve is, az abban részt vett közreműködők személy szerinti birói illetékességét homályban hagyta volna, a szerzőt, szerkesztőt, kiadót, könyvárust a sajtóbiróság elé, a széthordót, elárusítót és betűszedőt pedig a rendes polgári bíróság elé utasítva. Miután véleményem szerint a büntetőtörvénykönyv a fokozatos felelősségre vonást el nem törölhette, annálfogva az alantibb fokú terjesztő tényezők csak akkor vonhatók felelősségre, ha a feljebb való tényezők meg nem találhatók és csak akkor, ha a rendes sajtóhatóság az illető nyomtatványokat vétkes tartalmuaknak nyilvánította s a terjesztőkre kiderült a dolus. Annálfogva felszólítom a t. igazságügyéiurat, méltóztassék az iránt nyilatkozni, hogy ily értelemben kivánja-e az idézett törvény szakaszát magyaráztatni'? Es ezzel kapcsolatban kérem a t. igazságügyér urat, méltóztassék fel világosírást adni, hogy azon esetben, melyről a 62. §. intézkedik, a midőn t. i. a szerző ismeretlen, vagy külföldön lakó, a mikor a nyomtatvány megsemmisítése is elrendelhető, mely bíróság fog a tárgyilagos eljárásra nézve illetékes lenni? Elnök: Méltóztatik az igazságügyminisíer ur mindjárt válaszolni? Pauler Tivadar igazságügyniinister: Ha a t. ház megengedi. (Ralijuk!) T. ház! A hozzám intézett interpellatió első része a fokozatos felelősségre vonatkozik. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a judicaturának és birói cognítiónak tárgyát képezi a törvényeknek alkalmazása eoucrét esetekben. A biró a törvény alapján kiadott rendeletek és szokásjog szerint jár el; az én nézetem és véleményem tehát reá e tekintetben irányadó nem lehet. De irányadók reá nézve a törvény és irányadók rá nézve a törvény magyarázatának elvei. Márpedig a törvény szerint, a mint az van, akár az észtani, akár pedig a logicai magyarázatnak elveit tekintsük, a dolog oly tiszta és oly világos előttem, hogy én nem kételkedem, miszerint az én nézetem a bíróságok nézete is lesz, hogy a fokozatos kizáró felelősség elve fenn van tartva és semmiképen nincsen megcsorbítva. Á kormány által beterjesztett törvényjavaslat fenntartotta az 1848: XVIII. törvényczikk 13,14,33 és 43. §§-ait. Ezen törvény intézkedései szerint első sorban felelős a szerző; ha az nem tudható ki és felelősségre nem vonható, felelős a kiadó, azután pedig a nyomda- vagy metszdetulajdonos. A hírlapoknál szintén első sorban felelős a szerző, azután pedig a többi személyek. A törvény kimondja, hogy az, a ki valamely elítélt elmeművet közzé tesz, megfenyítendő; s megmondja, hogy a könyvárus azokat a műveket árulhatja, melyek ítélettel sújtva nincsenek. így tehát a fokozatos felelősség fenntartása világosan és kétságtelenül meg van állapítva. A képviselőházban a tárgyalás alkalmával némi kételyek merültek fel, kételyek az iránt, hogy miután a büntetőtörvénykönyv a szándékosságot megkívánja, ez niucsen-e ellentétben ezekkel az intézkedésekkel és nem fog-e ez alkalmat szolgáltatni arra, hogy az itt szóban forgó személyekre nézve is a szándékosság megkívántatván, ez által némileg illusoriussá fog válni a felelősség. A törvényjavaslat visszaküldetett az igazságügyi bizottsághoz. Az igazságügyi bizottság világosabban formulázta ugyan, de semmiképen meg nem változtatta, nem alterálta a fokozatos felelősség elvét. Kern alterálta, a mint világosan mutatja a szöveg, mely igy szól: „Nyomtatvány útján elkövetett bűntettek és vétségek eseteiben az 1848: XVIII. törvényczikk 13. és 33. §§~ai alapján felelősségre vonandó személyekre nézve, a bűntettekről és vétségekről szóló büntetotörvénykönyvnek a felelősséget tárgyszó mindazon intézkedései, a melyek az 1848: XVIII, törvényczikk 13. és 33. §§~ból folyó felelősséggel ellentétben állanak, nem alkalmazandók." Azért van itt utal felelősségre vonandó személyekre nézve, hogy mintegy indigitáltassék, hogy azoknál a szándékosság nem kívántatik meg; de éppen azért a contrario oly esetekben, hol ezen személyek közül valaki felelősségre nem vonható, a többiekre nézve az általános elvek állanak. Még világosabban tünteti ki ezt ezen szakasznak indokolása. Elégséges azt felolvasnom, hogy minden ilynemű aggodalomnak eleje vétessék. (Olvassa.) „A bizottság ebbeli határozatának indokolására a következőket találja kiemelendőknek: I. A 7-ik §. azon szövegében, mely a 362. sz. bizottsági jelentésben foglaltatik, ki van mondva, hogy az 1848: XVIII. törvényczikknek mindazon szakaszai, a melyek határozottan hatályon kívül helyezve nincsenek, érvényben maradnak. A sajtó-törvény 13. és 33. §§-ainak változatlanul érvényben tartása által, a bizottság az ezen szakaszokban szabályozott fokozatos kizáró felelősséget éppen oly terjedelemben, mint ez a büntetőjogi beszámításnak általános elveivel szemben eddig is fennáll, továbbra is fenntartatni 50*