Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-270

380 270. országos ülés május 29. 1SS9. tartalmaz, hanem mindössze azt czélozza, hogy a törvény intentiója iránt támadható minden kétségnek eleje vétessék. Mindezek alapján kérem a tisztelt képviselő házat, miszerint a javaslat 1. §-át az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni méltóztassék. [Helyeslés.) Bessenyey Ernő: T. ház! Mindaddig, mig a régi törvényeinkben foglalt kiváltságos jogok meg nem szüníettetnek, Magyarország valódi szabad államnak nem nevezhető. És igy mihelyt közgazdasági és pénzügyi viszonyaink engedni fogják, a kisebb kir. haszonvételek megváitandók lesznek és azok gyakorlata mindenkire egyaránt kiterjesztendő. Ha ezen állítás jog és szabadság szempontjából igazolt, a mint hogy igazolt is, mennyivel igazságosabb és méltányosabb annak kimondása, hogy mindazon jogok, melyek senki tulajdonához nem tartoznak, illetőleg kisebb kir. haszonvételt nem képeznek, mindenki által tényleg gyakorolhatók. Már pedig, t. ház, én az őrlési jogot a kisebb kir. haszonvételek közé nem számiiottam soha, minekünk nem is volt malomjogunk, hanem csak vizjogunk. Hogy az őrlési jog nem tartozik a kir. kisebb haszonvételek közé, azt az igen t. előadó ur kimutatta a törvényekből. E szerint tehát sem őrlési, sem malomjogunk, hanem egyedül csak vizi jogunk volt. Már, t. ház, ha mi csakugyan kimondjuk azt, hogy azon gőzre berendezett, folytonosan őrléssel foglalkozó malmok nem tartoznak a királyi kisebb haszonvételek közé, hanem szabad üzletek, ha kimondjuk, hogy azon gőzmalmok is, melyek esetleg valamely ipari ezikket is előállítanak, favágási, vagy más iparral foglalkoznak, azok sem tartozván a kir. kisebb haszonvételek közé, azok is szabad üzletet képeznek ; akkor, ugy hiszem, senkinek jogát nem sértjük. Ha mi, t. ház, nem járnánk el igy, akkor szerintem a helyett, hogy a kiváltságokat megszíintetnők, inkább új kiváltságokat teremtenénk és ezen kiváltságokkal egyedül csak a földbirtokosokat ruházzuk fel; mert azt csak nem akarja tagadni közülünk senki, hogy a földbirtokostól meg lehetne tagadni azon jogot, ha már teszem cséplőgépet beszerez, azt esetleg favágásra, fűreszelésre, vagy más iparczikk előállítására is használhassa. E szerint nem is lehet másnak mondani, mint a szabad ipar terjesztésének. Ha mi nem járunk el igy, akkor eljárásunk sem az igazság, sem a méltányosság, sem a ház méltóságával, sem a kor szellemével meg nem egyeztethető. De azt mondják, hogy ha mi ezen kisebb szerkezetű gőzmalmokat is a szabad iparhoz számítjuk, ezeknek tömeges fölállításával a vízimalmok megkárosittatnának. Én, t. ház, azt hiszem, hogy senkinek sem jut eszébe ily gőzmalmokat felállítani ott, hol jó vizi malmok vaunak. Ez nem lenne czélszeríí; nem pedig azért, mert az i!y gőzmalmok azokkal a versenyt ki nem állhatják. Ugyanis, inig a vizi malmok felállítása kevésbe kerül, kezelése alig valamibe, mozgósítása pedig semmibe, addig a gőzmalmok felállítása, kezelése és mozgósítása igen nagy költséggel jár, különösen nálunk Magyarországon, hol a fa és kőszén nagyon drága. Tekintve tehát azt, hogy a gőzmalmok felállítása ott, a hol vizi malmok nincsenek, azon vidékekre valóságos áldás, mert oly szükségletet pótolnak, melyet azon vidékeknek különben nagy költséggel és fáradsággal kell beszerezni ; tekintve azt, hogy az illető földbirtokosoktól megtagadni nem lehet, hogy gőzgépeiket, melyeket drágán szereztek be, minél jövedelmezőbben működtessék; és végre tekintve azt, hogy ha valahol, Magyarországon kell mindent elkövetni arra, hogy az ipar minél szélesebb körben és minden irányban terjedjen, mert ez által a közgazdaság, kereskedelem és forgalom emeltetik: én az 1. §-nak a bizottság jelentése szerinti szövegezését el nem fogadhatom, hanem hozzájárulok a Gulner t. képviselőtársam indítványához, mely szerint az ily ipari czikkek előállításával foglalkozó gőzmalmok is felvétessenek a törvényjavaslatba. (Helyeslés a baloldalon.) Halász Bálint: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden hozzászóljak a bizottság javaslatához. Első sorban kénytelen vagyok én is kijelenteni azt, hogy alig hiszem, hogy a földesúri kiváltságos jogok végleges és gyökeres rendezése nélkül e tekintetben valamit egészen helyesen elérhetnénk; de minthogy ezen javaslat, melynek egyes szakaszai jók és szükségesek, előttünk fekszik, kell, hogy azt a legkevésbé ártalmas alakban fogadjuk el. Erre vonatkozólag mindenekelőtt ki kell fejeznem, hogy ezen most szőnyegen forgó törvényjavaslat, általában nem annyira a törvényalkotás, hanem inkább törvénymagyarázat czíméii és szine alatt hozatott be, vagyis az mondatik, hogy ez csak interpraetatió. Én tehát első sorban ezen interpraetatióról kívánok szólani. Az interpraetatió, a mint tudjuk, az általános fáklyául szolgáló tudományos interpraetatión kivül, vagy íörvényaíkaluia^ás: birói interpraetatió, vagy hiteles törvény általi magyarázat. A birói interpraetatió nem terjeszkedhetík ki politikai tekintetekre; annak feladata az, hogy leghelyesebben és legjobban kimutattassék, hogy mit mond a törvény, miként alkalmazható az minden kételyt kizárólag, miként adható annak a leghelyesebb értelmezés a törvény indokai czélja és más körülményekből. Ellenben a legális, törvényhozási utón eszközölt törvénymagyarázat ugy alakjára, mint lényegére nézve valóságos törvényalkotás és hatályára nézve is nagyban különbözik a másiktól.