Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-269
356 2C9. országos ülés május 28. 1SS!> Elnök: Ki fog nyomatai, szét fog osztatta és annak idején napirendre tűzetni. Szlávy Olivér, a mentelmi bizottság előadója: T. ház! Vau szerencsém bemutatni a mentelmi bizottság jelentését, Gyurgyik Gyula képviselő ur mentelmi ügyében. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentés kinyomatását elrendelni s tárgyalásra kitűzni. Elnök: Ki fog nyomatni, szétosztatni s annak idején napirendre tűzetni. Következik a napirend : a tiszavidéki vasút megvételéről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Bódogli Albert: T. ház! A tiszavidéki vasút megváltásának, emez tigy vasutiigyi politika, mint vasutaink csoportosítása tekintetéből igen fontos műveletnek részletes taglalásába most nem bocsátkozom. Egyszerűen kijelentem, hogy magamévá teszem azt, a mit erre nézve az előttem szólottak legnagyobb része mondott, sőt a mit maga az indokolás is tartalmaz, hogy ez egy igen szükséges lépés arra, hogy északi és keleti forgalmunk eme kulcsa, a kormány, illetőleg az állam egyenes befolyása alá essék, hogy igy a vasuttarifa berendezésében, szabályozásában semmi közbeeső factorok által az állam ne akadályoztassák, ne gátoltassék. Magamévá teszem, a mint moiidom, az indokolást és ezzel jeleztem azt, hogy általánosságban elfogadom a torvényjavaslatot, ha mindjárt nem zárkózhatom is el azon sajgó érzés elől, hogy ez a művelet is osztotta azon szerencsétlen fátumot. a mely kormányunk minden operatumával oly szervesen van összenőve. (Iga^l a szélső baloldalon.) Ez sem történt meg a maga kellő idejében, a mikor megszerzése kevesebbe került volna az államnak, hanem késtünk vele, mint minden intézkedésünkkel addig, mig azután a sok experimentatió megtanítván bennünket, hogy a vételt odább halasztani már nem lehet, nagyobb áldozatot kellett érte hozni, mint kellett volna az előtt. De osztani kellett ezen intézkedésnek ama fátumot is, hogy már megszületésénél magán kell hordani a gyarlóság, az cgészségtelenség bélyegét, mert ime a törvényjavaslat már nemcsak kilátásba helyezi, hanem intézkedik is arról, hogy a tiszavidéki vasút egyrésze, a legjövedelmezőbb, a közepére eső rész, idegen kezelés alá adassék, {ügy van! a szélsőbalon.) Ezt a törvényjavaslat indokolása oly természetes dolognak tartja, hogy ennek igazolására az annyira szükséges, a közvéleményt és magát a házat meggyőző^ indokokról nem is gondoskodik. Én a magam részéről ezt nemcsak indokolatlannak, hanem egyszerűen megérthetőnek, felfoghatóuak sem látom és éu— közbevetőleg mondva—ezt a törvényjavaslat egyik lényeges hibájának és gyarlóságának tartom. Ezeket azonban csak mellesleg említem fel; mert felszólalásomnak tulajdonképem tárgya a mai ülés napirendje, a megváltási szerződés és Hegedűs Sándor t. képviselő ur indítványa, melyet a pénzügyi bizottság által szövegezett törvényjavaslathoz a ház tegnapelőtti ülésében benyújtott; és minthogy ugy az előttem szólott képviselő urak, mint a nevezett indítvány, szorosan az 5. §-al foglalkozik, én is csak erre az igen sok tekintetben figyelemre méltó, az ország közönségének várakozását annyira megfeszítő §. tárgyalására fogok szorítkozni. (Halljuk! Halljukl a szélsőbalon.) Nem mondom én, t. ház, hogy a szóban levő 5. §. valami rendkívüli veszedelmet hoz a hazára; azt sem mondom, hogy e házban oly szerződések, oly törvényjavaslatok el ne fogadtattak volna, a mel} T ek sokkal nagyobb kárt, sokkal nagyobb romlást, veszedelmet hoztak reánk, de mégis kijelentem azt, hogy nézetem szerint sajátságosabb, mondhatni unieumot képező §. még e ház előtt nem állott. Megmondom, miért. Azért, mert kendőzetlenebb alakban, nagyobb cynismussal, őszintébben a kormány sohasem állott kívánságával e ház elé, soha sem kívánta oly őszintén teljesítését annak, a mit valóban czéloz, mint éppen ezoii §-ban, illetőleg e törvényjavaslatban. A fennforgó esetben anyuyira világos, annyira elénk van tárva a kormány törekvése, hogy azt nem látni, valójában még annak is igen bajos volna, a ki egyáltalában látni nem akar. És ez a törekvés nem más, mint hogy 12 férfiú évenkint 42,000, tehát ÍO esztendőn át összesen 420,000 frtjavadalomban részesüljön, még pedig minden teljesített munka, vagy minden ezért tett foglalkozás, szolgálmány nélkül, Ázén mondom, hogy sajátságos ez nálunk, nevezetesen sajátságos ezen törvényjavaslatnak őszintesége, mert kormányunk eddigelé még mindig igy ekezeit elburkolíd, elkendőzni, elfedni törekvéseit, a melyeket a benyújtott törvéjiyj avas! átok által elérni akart. Igy Bosznia elfoglalásánál azt mondta, hogy kényszerítve volt reá; kényszerítette rá a berlini szerződés ; az önálló nemzeti bank tárgyalásakor hivatkozás történt egy bizonyos legfelsőbb helyen el nem oszlatható aggodalomra ; a vámügyi kiegyezésnél pláne az állit atott, hogy az iryereségesebb reánk nézve, hogy jobb a réginél. Most azonban nyíltan, sisak nélkül áll akaratával és törekvésével a törvénjhozás elé a kormány; mert azt csak nem akarja velünk elhitetni, hogy ezen szerződést a tiszavidéki vasuttársulat, legközelebb ápril 20-dikán tartott közgyűlésén, a részvényesek többsége a kormány befolyása, tudta-akarata nélkül hozta létre ; az természetesen feltehető sem lévén, hogy a szóban lévő tizenkét igazgató-tanácsos szavazta meg
