Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

346 268. országos ülés májns 28. lSüfc következtében elfogadom azon álláspoutot, a melyet a szerződés többi pontjában elfoglal. Tebát nem fogok indítványozni egészen új alapon, egészen új szerződést, bár igénytelen nézetem szerint, legalább legradikálisabb, de egyszersmind minden mellékes bajnak leginkább gátat vető alap lett volna az, ha a részvények egyszerűen lebélyegeztettek volna és annak törlesztésével az egész alap átvétetett volna s ennek következtében ezzel a társulatnak egyszer-mindenkorra vége vettetett vo na. (Helyeslés balfelöl.) De Lichtenstein képvdselő ur sem különvéleményében, sem felszólalásaiban nem tagadta meg íizt és igen helyesen tette nézetem szerint, hogy a szerződés ezen formájában is, melyben ajánltatik, elfogadható. Elfogadta tehát ő is azt, hogy a megváltás ugy történjék, hogy a részvényesek maradnak ugy, a mint vaunak, az államtól húzzák ugyan a kamatokat, de egyszersmind a tőke tiz év alatt kisorsolás útján törlesztetik. De ha ezt az álláspontot foglaljuk el, akkor ugy a kereskedelmi törvény értelmében, mint a dolog logikájánál fogva, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a társulat bár feloszlásában, bár tényleg nem fungálva, de létezik. Én, t. ház, mondom, nem ezt tartom a leg szerencsésebb és Icgezélszerűbb módnak, hanem miután előttünk vau, nem akarom a megoldás e nemét, ezen alakját meghiúsítani és ezzel az egész dolgot hátráltatni, nem különösen azon szempontból, mert ugy a szerződés létrejötte óta, valamint a törvényjavaslat más határozatainál fogva én legalább azt észleltem, hogy bizonyos érdekek provokálva vannak és bizonyos álláspontok elfoglalva vannak, a melyek tekintetéből én nem szeretnék egy új alkudozázi időszakot újra átélni, már csak azért sem, mert lehetséges, hogy ezzel az ügy elhalasztathatnék egy esztendőre és ezen egy esztendő is, a megváltásra nézve a megváltási év átlagát financiális szempontból talán hátrányosabbra megváltoztatná, mint a hogy a szerződésben most van. Ennek következtében tebát elfogadom azt, hogy a társulat, mondom, bár felszámolás alatt és ezen leszámolás a kereskedelmi törvény értelmében vihető keresztül, tehát bár tényleg a társulat nem létezik, de jogilag fennáll és igy a részvényesek képviseltetéséről kell gondoskodni. Ezen alapon a kormány részéről és a törvényhozás által ntiin dekretálható az, hogy az igazgatótanács ugy, a hogy most van, fenntartassák, vagy hogy a részvényesek érdekeinek képviseleteiről mi módon történjék gondoskodás. Én azzal nem törődöm egyáltalában, hogy mi történjék a mai igazgatótanácscsal és felügyelőséggel, az sem érdekel, hogy a részvényesek mi módon kívánják akár a sorsolásnál, akár a támasztandó igényekkel szembea, melyek szintén előfordulhatnak, érdekeiket képviseltetni. Ennek következtében indítványomnak, melyet bátor leszek benyújtani és elfogadásra ajánlani egyik lényeges^ pontja az lesz, hogy ezek érdeke megóvassék. És e tekintetben bátor vagyok Lichtenstein képviselő urnak megjegyezni azt, hogy ő azt volt szíves mondani, miszerint a társulat tökéletesen megszűnt, ennek következtében azzal törődni nem kell és azt mondta, hogy a leszámolás egyáltalában helyén nem volna. Egyetértek, mint beszédem elején jeleztem, abban, hogy lényeges a leszámolás tekintetében és a társulat sajátságos helyzete és a szerződés természeténél fogva; de az is tény, hogy felszámolásnak van helye mindig, a mikor egyesülés és csőd kivételével valamely társulat feloszlik, tehát a törvénybetűje szerint itt is látom annak helyét. Azonban az már tagadhatatlan — se tekintetben tökéletes igazságot adok ugy a különvéleménynek, mint mindazoknak, kik e tekintetben ez álláspontot elfogadják — hogy sem a hatáskör, sem a feladat, sem a munka nem olyan, nem oly érdemleges és nem annyi, hogy egyáltalában igazolni és indokolni lehetne akár a régi igazgatótanácsnak jelen számában, alakjában és díjazásában való megtartását, akár pedig — mint a pénzügyi bizottság indítványozza — oly módon való díjazását, hogy a tartalékalap t;gész kamatja arra használtassák. Kekünk, az államnak a szerződés e pontjával szemben, három érdekünk van. Az egyik az, ha már elfogadtuk azt, hogy a kisorsolás és törlesztés ilykép történjék és a társulat ügyének lebonyolítása igy eszközöltessék : akkor, ha el is fogadjuk, hogy bizonyos képviselet legyen, melynek constituálása és megszabása nem a mi dolgunk — feltéllenül szükséges, hogy az sokba ne kerüljön; mert az állam — s abban Lichtenstein képviselő urnak igazat adok — feltétlenül pénzügyileg is érdekelve van magában a tartalékalapban. Egyben n azonban nem értek egyet vele e tekintetben. 0 azt a tételt állította fel, hogy az állam feltétlenül rendelkezik az egész tartalékalap felett is, hivatkozva részben előbbi szerződésekre, részben pedig a dolog egész genesisére. Ezzel szemben bátor vagyok megjegyezni, hogy ha egyszer ez a szerződés áll előttünk és a szerződésnek basisa az, a miről most bátor voltam említést tenni: akkor tényleg mi ezt a szerződést egyoldalúlag meg nem változtathatjuk még a tartalékalapra nézve sem. Ennek következtében nem mondhatjuk ki egyoldalúlag és feltétlenül, hogy a szerződés értelmében, illetőleg a dolog természeténél fogva