Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

2GS. országos ülés mäjas 26. 1889, 337 tálva. De különben is azt hiszem, hogy azon kérdés, vájjon előbb kellett volna-e ezt megtenni, vagy nem, most már másodrendű dolog. A kérdés csak az, hogy most, vagy később történjék-e ez meg, mint az előttem szólott t. képviselő ur mondotta. Én e tekintetben természetesen csak suppositióra alapíthatom véleményemet, de teljesen meg vagyok győződve, hogy éppen, miután a mostani megváltás olyan időszakra esik, midőn az utóbbi 7 évben néhány rósz termésű év van, mely rósz termések a tiszai vasútra közvetlen befolyást gyakorolnak, ezen időpont kedvezőnek mondható. És ha vártunk volna a megváltással, vagyis, ha az állam a vasutat most üzletbe vette volna, de a megváltást csak 1888-ban eszközölné, hogy ez előnyösebb lenne, ezt a jövőre nézve bebizonyítani nem lehet; de azt hiszem, hogy kétségkívül nagyobb áldozatokba kerülne, azért, mert feltehető, hogy nem lesznek mindig oly rósz esztendők az ország forgalmára nézve, mint ezen időszakban voltak. Más részről figyelembe veendő, hogy most létesülvén Brassónál a nemzetközi összeköttetés, lehet remény leni, hogy a tiszai vasút forgalma emelkedni fog és igy a megváltás később még drágább lenne. Midőn egyáltalán az engedélyokmány ezen intézkedése folytán a kormány az illető számításokhoz fogott, egy szempontot kellett szem előtt tartania, azt, hogy ne lépjen az alkudozás terére, hanem az engedélyokmány kiszámításai képeznék az alapot. A megváltás azou módozata pedig, hogy ezen tiszta jövedelem 6°/°-kal tőkésittetett, valamint a másik intézkedés, hogy azért nem az egész tőke fizettetik ki egyszerre, hanem fokonként 10 éven át egy millió hozzájárulásával történik a törlesztés, határozottan előnyös. Ne méltóztassanak ezen intézkedés által az actiót véglegesen befejezettnek tekinteni. Vannak igenis nagy fontosságú kérdések, melyek megoldandók, hogy a közlekedési tekintetben fennálló visszásságok megszüntessenek ; de a jelenlegi lépést tartotta a kormány a legfontosabbak egyikének. A többit nem rohamosan, egyszerre, hanem fokonkint kívánja megállapítani és az iránt az előterjesztéseket megtenni. E^en eljárásnál nem lehetett azon nézeten, melynek az előttem szólott t. képviselő ur kifejezést adott, hogy t. i. ha azon elv elfogadtatik, hogy a vasúti vonalakat állami kezelés alá kell venni, ez alkalmaztassák minden vonalra és hogy ha azon czél elérésére, hogy a fővonalakra közvetlen befolyást gyakoroljon aa állani, teszi azon intézkedést, hogy a tiszai vasutat megváltja, miért 'áem teszi azt, hogy a tiszai vasút minden vonala, habár nem első' rangúak is, befolyása alá jöjjenek; ebben én az ellentmondást felfogni nem tudom. Különben, t. ház, azt hiszem, hogy a törKÉPVH. NAPLÓ 1878 —81. XIII. KÖTET. vényjavaslat részletes tárgyalásánál lesz mód és alkalom arra, hogy azon kifogások ellen, melyek a törvényjavaslat egyes intézkedései ellen tétetnek, észrevételeimet előadjam s részemről nem akarnék alkalmat szolgáltatni arra, hogy először általánosságban, azután a részleteknél is reflexiók történjenek minden pontra nézve. Még azon tárgyalási módra kívánom a t. ház figyelmét felhívni, melyet Lichtenstein József képviselő ur javasolt. Azon eljárást, hogy a szerződés pontonkint is tárgyaltassék, felfogásom szerint, ha nincs is kizárva a törvényhozás feladatai közül és a szokott eljárásból, részemről czélravezetőnek nem tartom, mert egy kétoldalú szerződést, melynek módosításához a másik fél hozzájárulása is szükséges, itt egyoldalúkig módosíthatónak nem tartok. Módjában van minden képviselő urnák, hogy, ha valamely észrevétele van, azt az 1. §-nál előhozni s ott méltóztassék kijelenteni, elfogadják-e a szerdést, vagy sem és ha igen, mily módosítással. Ennyit az eljárásra nézve. Hogy a törvényjavaslat czíme utoljára liagyassék, mint a t. képviselő ur kijelentette, ez szokásos eljárás, hogy a czím a szerint állapittatik meg, amint a törvényjavaslat elfogadtatott s azért nekem ez ellen észrevételem nincs. Igen kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslések jobbfelöl,) Helfy Ignácz: T. ház! A t. minister ur felszó • lalása folytán, kötelességemnek tartom mindenekelőtt a tárgyalás módozata iránt nyilatkozni. Megvallom, én czélravezetőnek azon módozatot tartom, melyet Lichtenstein József képviselő ur ajánlott. E törvényjavaslat 1. §-a ugyanis igy szól: „A tiszavidéki vasút megváltása iránt 1880. évi ápril hó 11-én kötött szerződés jóváhagyatván, ezennel beczikkelyeztetik." iia e szakasz most szavazásra bocsáttatik, akkor felesleges minden további vita. Ha a t. kormány ugy szerkesztette volna az 1. §-t, hogy az magában foglalta volna azon alapelvet, hogy a kormány felhatalmaztatik, hogy a tiszai vasutat megváltsa, magam is hiszem, hogy igen kevés kivétellel, ezí: az egész ház elfogadhatta volna; de midőn a törvényjavaslat azon kezdi, hogy az aláirt szerződést iktassuk törvénybe, akkor belső meggyőződésem, hogy nincs e háznak egyetlenegy tagja sem, a ki erre^szavazhatna. Igaza van Lichtenstein József képviselő urnák abban is, a midőn mondja, hogy a czímre nézve sem nyilatkozhatik, mert az magában foglalja csakugyan az egész [szerződésnek egész módozatát, a mennyiben igy szól: 43