Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-252
252. orHágos ülés április 28. 1SSS>. 27 Pester Lloyd" Bécsben és a Lajthán túli tartományokban való elárusítását betiltotta, illetve, meg nem engedte? 2. Mit szándékozik a belügyminister ur ez esetben tenni, hogy a paritásnak e téren — Magyarországban is érvényt szerezzen." [Helyeslés.) Elnök: Közöltetni fog a belügyminister úrral. Turgonyi Lajos : T. képviselőház! Minden hosszasabb indokolás nélkül, több érdekelt malom-iparostól és kereskedőtől vett felhívás és figyelmeztető kérés folytán, a következő röviden indokolt interpellatiót vagyok bátor a t. kereskedelmi minister ellen intézni. [Olvas): „Interpellatió a közgazdasági és kereskedelmi minister úrhoz, a magyar malom- s lisztiparnak Németországgal való visszás kereskedelmi szerződés által okozott pangása s tönkrejutfatással fenyegetése miatt. Több érdekelt malomiparostól és kereskedőtől vett felhívás s figyelmeztető kérés folytán, a következő s röviden indokolt interpellatiót vagyok bátor a t. kereskedelmi minister úrhoz intézni: A malomipart űzők és kereskedők a legutóbbi időben sokszor panaszkodtak a napi nagy sápjaink hasábjain, hogy szép virágzásnak indult malmaink külföldre nem képesek a külfölddel, kivált Németországgal versenyezni. Az e miatti mind sűrűbbé vált panaszok, jámbor ministereink ismert engedékenysége miatt, eddig sikeres eredmény nélkül hangzottak el. Ez alatt az égető baj nem hogy nem orvosoltatott a kormány által, hanem mind jobban-jobbaii nagyobbodott. Mígnem a napokban nagyobb lapjainkban azon szomorú tényt voltak kénytelenek az illető malomtulajdonosok s kereskedők a közönség sajnos tudomására hozni, hogy „négy nagy malom teljesen szünetel, a többi pedig csak egy negyed részt őröl". Ezen szomorú íagadhatlan tényállás pedig azon visszás kereskedelmi szerződéses helyzetnek elmaradhatlan következménye, mely Németország és Ausztria-Magyarország köztt fennáll. Ugyanis Németország két márka vámot vetett a lisztre métermázsánkínt, mely magas vám miatt azután a kivitel tőlünk lehetetlen, Az osztó igazság azt hozná azután magával, hogy ha Németország ily busásan és szigorúan, könyörtelen uzsorásként megvámolt bennünket, akkor nekünk is vissza kellene adni neki a kölcsönt s ezen vámnak kölcsönösnek kellene lenni. Azonban kormányférfiaink magyar nagylelkűsége miatt, csupa lovagiasságból, e jogos követelésről lemondottak, mi miatt azután, fájdalom, a mi malmaink leszoríttatnak a lisztpiaczokról nemcsak Ausztriában, hanem még itt benn Magyarországban is, mert Németország elözönli a birodalom mindkét felét vámmentesen leszállított lisztjeivel. Nem tudom mit és mennyit, ér reánk, magyarokra a német szövetség, hanem annyit tudok, hogy semmi esetre sem ad annyi hasznot hazánknak, mely első sorban gabonatermelő ország s ez képezi legfőbb jövedelem forrását, hogy érte azon nagy áldozatra is készek legyünk, hogy miatta gabonáinkat el ne árusíthassuk s e mellett malomiparunk is tökéletesen megsemmisíttessék. Mindezen elősorolt indokok folytán kérdem a t. kereskedelmi minister úrtól: 1. Van-e tudomása ezen szomorú s hazánk egyik legvirágzóbb iparát megsemmisítéssel fenyegető állapotokról s ha, mint hiszem, igen — 2. Mit tett eddig, vagy mit szándékozik a lehető leggyorsabban tenni és hivatalos állásából kifolyólag elkövetni, ezen égető bajnak s abnormis állapotnak orvoslására s megszüntetésére. Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a kereskedelmi minister úrral. Bakay Nándor: T. ház! Ne vegye a ház szerényíeleuségnek, hogy a még székét el sem foglalt új közlekedési ministerhez intézem interpellatiomat, ámbár azon reményben jegyeztettem be ma, hogy lesz szerencsém hozzá már a mai ülésben. Ettől azonban eltekintve, vagyok bátor interpellatiomat röviden a következőkben indokolni. A költségvetési vita alkahnával midőn a közlekedési ministerium tárczája tárgyaltatott, az új minister ur elődjétől, az akkori közk-kedési minister úrtól én és Széll György t. barátom magán úton kérdeztük, hogy mily stádiumban van azon munkálat, a melyet közlekedési ministeriura a tiszaszabályozásra vonatkozólag előkészített. A t. minister ur nyilvánította, hogy a ministeriumban készen fekszik ez a munkálat és csak beterjesztésre vár. Mi akkor nem akarván nyújtani a költségvetési vitát a tiszaszabályozási kérdésekben való felszólalások által, ámbár lett volna okunk felszólalni ez irányban, mert igen nevezetes tételek fordulnak elő a minister ur tárczájában a Tisza szabályozás ügyére vonatkozólag. Elálltunk akkor azon szándéktól, hogy felszólaljunk, azon biztos reményben, hogy ezen, a tiszaszabályozásra vonatkozó munkálatok úgyis rövid idő alatt a t. ház elé fognak terjesztetni. Én azt értem, hogy az igen t. minister ur, habár készen feküdt bureaujában a munkálat, midőn már úgyszólván lelépett volt, nem akarva utódjára nézve befolyással lenni, azért nem terjesztette be, mintegy utódjára hagyván annak előterjesztését; mondom, ezt értem és méltánylom, még pedig annyival inkább, mert azt tapasztalom, hogy a mi kormányzatunkban csak pusztán személyváltozások történnek, rendszerváltozás úgyszólván lehetetlen ; mondom, ezt méltányos dolognak tartom és meghajlok ez indok előtt, hogy az ügy azért 4*
