Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-267

26?, országos ülés május 24. 1880. 319 a többség magatartása, mely mindig és mindent tudomásul vesz s ezáltal a ministereknek még a legképtelenebb bérleteknél is szabad kezet enged. A bizottság jelentése hangsúlyozza azt is, hogy az érdekelteknek is feladata a bajoknak önmaguk által orvoslására hatni. Csakhogy itt éppen a kormány és a többség tette lehetlenné az önsegély alkalmazását, mert a kormány és a többség teremtette meg a vám- és bankszerződés által a szomorú helyzetet, ők vonták meg a megélhetés föltételeit; ők teremtenek oly terhes hitelviszonyokat, a melyek az előrehaladást lehetlenítik. Ők idézték elő az iparíörvényekkel azon zűrt, a miből most kibontakozni nem tudnak. Az orvoslásnak tehát onnan kell jönni, a hol a bajnak kútforrása rejlik. T. ház! A mi ípartörvényürik nem más, mint az 1859-iki pátensben megjelent osztrák intézkedések szolgai átültetése; azon intézkedések honosítása, a melyeket akkor az osztrák uralom éppen a mi iparososztályunk megrontására igyekezett megalkotni s a melyek ellen már akkor erélyesen remonstrált Magyarország iparos osztálya. A mi ekként alkotott ipariörvényünk a hamisan alkalmazott iparszabadság nagy jelszava és zászlója alatt megalkotta az iparszabadosságot, iparosainkat kegyelemre kiszolgáltatta az osztrák iparnak és a tőke hatalmának, a mely ellen védekezni hitel nélkül, uzsora - kölcsönökkel képtelen. A törvényhozás rontotta meg a helyzetet, a törvénjdiozásmik kell vonagló iparososztályunkat a kontárok és idegen nyerészkedők megölő versenye ellen fedezni és pedig késedelem nélkül, mert ha sokáig enquetíezüuk, félek, hogy nem lesz mit megmentenünk. A bizottság jelentése mellett felszólaltak bő anyagot szolgáltattak a birálásra, azonban az előttem felszóllaltak már kellően ellensúlyozták azokat s igy nekem csak csekély tarlózni való marad: mindazonáltal még se térhetek ki azon kötelesség elől, hogy a szakminister beszédére egypár megjegyzést tegyek. A t. kereskedelmi minister ur beszédében azzal akarta jellegezni e kérdés complicáltságát, hogy azt iparos- és munkás díérdésnek monda. Nem tagadom, t. ház, hogy az iparoskérdéssel szoros összefüggésben van a munkás-kérdés másutt; de nálunk ez összefiigg'ég éppen nem, vagy észrevehetlen csekély mérvben létezik. De éppen azért tartjuk mi veszélyesnek a tétovázást, az ide-oda kapkodást, a folytonos halogatást, a netalánok egy egész lánezolatához való folyamodást: mert mi nem akarjuk, hogy ez égető kérdésnek, az állam érdeke által szintén tiltott örökös halogatása és elodázása által meg teremtsük a hazánkban eddig nem létezett munkáskérdést ; a melyet mulhatlanul meg fog teremteni, sőt azt el fogja mérgesíteni maga a kormány, ha továbbra is mostoha lesz derék iparosaink iránt, ha továbbra is csak fiscalis szempontból birálja az ipar ügyét s ha főleg hazai iparunk érdekeit, ezután is az osztrák ipar alárendeltjévé, túlkapásai és teiheflensége szabad zsákmányává teszi. Nálunk, Istennek hála, még eddig ismeretlen volt a munkahiány, minek következtében ismeretlen volt a munkáskéidés és ennek rút kinövése a proletariátus. Ezt is megteremte az önök bölcs közösügyes politikája és közgazdasági szerződéseik. S én félek, hogy ha a közelgő választásnál a nemzet ébredése Önök végzetes hatalmának véget nem vet, egész nemzetünket e

gy nagy proletárius tömeggé alakítják át. A kereskedelmi minister ur igen erősen hangsúlyozta az enquettek szükségességét. Erre már fennebb előadtam nézeteimet, itt csak azt kivánom utánpótlólag megjegyezni, hogy az országgyűlés nem experimentáló helyiség, nem kiskornak tan- és íápintézeíe, mely a folytonos tanulgatásra, a folytonos contemplátióra van kárhoztatva, hanem mi azért vagyunk itt, hogy végezzünk és teremtsünk, még pedig ugy, hogy azért a nemzet elismerését és ne kárhoztatását vonjuk magunkra. Még csak pár szóval kívánok észrevételt tenni Hegedűs Sándor előttem szólt képviselő ur beszédére. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a felszólalók és indítványtevők hamis világításba helyezték a bizottság véleményét, pedig ők is követelik az iparos ügyek rendezését és a reformokat. T. ház! Én elhiszem és helyeslem is, hogy követelik; de követelni szóval és azután tettleg semmit sem tenni, ezzel a fontos ügyet megoldani nem fogjuk. Hisz, t. ház, éppen az a baj, hogy önök szóval jó indulatot mutatnak, de tényleg a rosszat teszik. Olyforma a többségnek eljárása, mint éppen Hegedűs Sándor t. képviselő uré, a ki 2000 vezérczikk közül legalább is 200-at az önálló magyar bank támogatására irt, azután itt a házban azt leszavazni és megbuktatni igen élénken segélyezte, (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) T. ház! Mi nem' szavakat, hanem tetteket, még pedig gyors tetteket várunk. A miket a képviselő ur Eáth Károly t. képviselőtársam ellen felhozott, azoknak czáfolatába nem bocsátkozom, mert a t. indítványozó urnak zárszava van és remélem, hogy azon igen tréfás állításokat komolyan vissza fogja utasítani. Hanem arra kivánokreflectálni, amiket Hegedűs Sándor t. képviselő urNémetországra hivatkozókig állított,hogy mennyire szükséges ezen ügynek hasznos tanulmányozások általi előkészítése; hisz Németországnak is 3000 ily kérvény adatott be,