Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-265

302 265. országos ülés május 2!. 1880. irányára" nézve, mint ezt a bizottsági jelentés állítja. Úgyde, van ám még egy kérvény és szem­látomást a bizottsági jelentés ebben látja sar­kalni az egész dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis a közelebb ismert ministeriális kezde­ményezés és pártfogás mellett alakult „általános iparegylet" is, a legutóbbi napokban kérvénynyel járult a képviselőházhoz, mely a nélkül, hogy csak egyetlen kívánalommal szemben is formu­lázna valamely eltérő véleményt — sőt a kér­vény a congressusi kérvényekben foglalt legtöbb kérdésre nézve azonos elvi álláspontra enged következtetést —- mégis hivatásának ismeri az egész anyagot, mely a hazai iparosság zömének kívánalmaként és több éven át folytatott szak­tanácskozások eredményeként a t. ház előtt fek­szik, ngy s olyképen oda állítani, mint a melyre a t. ház semmiféle coneret határozatait még nem alapíthatná. Az új ministeriális egylet sok min­dent még „megfontolandónak" tart, a mire nézve a gyakorlati élet napontai boldogtalan tapaszta­latai nyomáu, az összes iparkamrák és többi illetékes szaktestületek hosszú idő óta ritka egyhangúsággal, az iparosok nagygyűlésen nyil­vánult panaszok és óhajak értelmében nyilat­koznak. Hát én még csak a collegialitás tekintetei­nél fogva sem akarnám az új általános ipar­egylet jogát, sőt kötelességét kétségbe vonni, hogy a szőnyegen levő fontos ipari kérdésekre nézve saját véleményét is érvényesítse. De leg­alább is nagy merészséget árul el azon eljárás, melynél fogva egyesületi firma alatt, egyeseknek magán véleménye, szembe állíttatik agy hatalmas országos tanácskozmány higgadt enunciátióival, vagy egy régi traditiókkal biró országos szaktestület munkálataival. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen az új egyletnek még csak szak­osztályai sem alakultak meg és egyáltalábau a tagoknak még csak módjában sem állt ama kér­dések felett behatóan tanácskozni. Már pedig oly dolgozatra, melyet egy bármennyire szakavatott tisztviselője az egyletnek készít és melyet sem­miféle testületi beható tárgyalás meg nem előz, azt hiszem, a t. ház ez alkalommal épp oly kevéssé kíváncsi, minthogy kevés becset tulajdo­níthatna az orsz. iparegyesüiet emlékiratának az esetben, ha az nem 38 budapesti ipartársulat kiküldöttei több havi tüzetes tanácskozásainak eredményét képezné, hanem az egyesület egyik­másik vezető közegének magán véleményét fejezné ki. T. ház! Nem bocsátkozhatunk a szőnyegen levő kérdések érdemleges tárgyalásába ; szükség­kép vagy nem, helyesen vagy nem, a közgazda­sági bizottság és a ház is tényleg kifogyott az időből; ezen ténynyel számolni kívánok, midőn magam s képviselőtársaim nevében egy határo­zati javaslatot kívánok beterjeszteni, mely ezért csak annyiban tér el a bizottsági javaslattól, hogy, mig ez utóbbi éppen semmi irányban sem ad utasítást a kormánynak, mi legalább egy miüimumot mégis akarunk kimondani, vagyis legalább a legsürgősebb ügyeket kívánjuk ki­jelölni, melyekre nézve — minden részletes directiva mellőzésével — a kormány törvény­javaslatok beterjesztésére lenne utasítandó. Hiszen ha még talán szó fér is ahhoz, hogy mily ala­pokon létesíttessék az iparszervezet, hogy mily eszközökkel orvosoltassék a munkaviszonyokban elharapódzott legnagyobb mérvű fegyelmetlenség, vagy, hogy mik az állam elutasíthatlan feladatai az iparos szakosztatás rendszeres szervezése körül; az iránt ma már csak midenki tisztában van, hogy az egyik m másik irányban is a jelen állapotok tarthatlanok és hogy végre tenni kell valamit. Ezen szempontból kérem a t. házat, hogy a bizottsági jelentésben is hangsúlyozott négy legégetőbb kérdésre nézve, t. i. az ipartörvéuy módosítására, az alsóbb fokú iparos szakoktatás országos szervezése, a vásárürügy rendezése és a házalás, valamint a vándorraktár-üzletnek szabá­lyozása tárgyában a kormányt oly időbeni javas­latok beterjesztésére utasítani méltóztassék, hogy azokat még ezen országgyűlésen tárgyalni és törvényerőre emelni lehessen. Valójában nagyo > szerény kívánságok ezek és a t. többség ne mél tóztassék bennem a pártembert látni, midőn azok­nak szerény szószólója vagyok. Hiszen, ha nem is nyulunk vissza a programmbeszédekre, nagyon kevés tagja van e t. háznak, a ki választóival szemben a szóban forgó érdekeknek életbevágó fontosságát és a mélyreható bajok orvoslásának szükségességét alkalmilag el ne ismerte volna. Tegyünk hát valamit, t. ház, tegyük a minimu­mát annak, a mire százezernyi teherviselő szor­galmas állampolgár existentiális érdekei igényt tarthatnak. (Helyeslés a baloldalon^) Nincs itt szó egy nagyobb szabású ipar­politika kereteinek megállapításáról. Abban a mértékben, a mint gazdasági rendszerünk egy­oldalúságának veszélyei mind sötétebb árnyakat vetnek eo-ész anyagi fejlődésünkre, abban a mér­tékben fog a nemzeti ipar eszméje hódítani és abban a mértékben fog azon nézet is közmeg­győződéssé érlelődni, hogy ha már az iparfejlesz­tés nagy eszközeit az Ausztriával való közgazda­sági kiegyezés kicsavarta kezeinkből, legalább az alárendelt apró rendszabályoknak és óvintéz­kedéseknek öntudatos rendszerbe foglalását továbbra halogatni nem lehet. Egy közelebb megjelent hivatalos publicatió szerint kenyér­terményekben és lisztben az átlagos európai import az utóbbi években átlag 1,-230 millió frt értéket képviselt. Magyarország gabona- és liszt-

Next

/
Thumbnails
Contents