Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-265

265. orsaágos ülés május 21. ISSft. 281 évi cyclusban azon 50,000 frtot, a nélkül, hogy a megye megérezné, sőt megtakaríthatná úgy, a mint jeleztem a vasút építése esetében, még egyéb költségekre is, melyekre eddig fedezet nem létezett. Azonban korlátoztatván a megye, mint szándékoltatik, azon kellemetlen helyzetbe jön, hogy vagy az évi annuitást, ha ugyan 50,000 forint tőkét akar megszavazni, emelnie kellene annyira, a mennyit a közmunkaváltság meg nem bir, vagy pedig annyira kell leszállítania a terhet, a mennyivel a vállalat nem boldogulhatna, sőt veszélyeztetve is volna. Ezen szempontból bátor vagyok a t. háznak javasolni, hogy a 10 évre való korlátozást megszüntetni méltóztassék. Helyesebbnek látom, ha a korlátozás nem az időre íráoyoztatik, hanem az Összegre, t. i. a hányadra, mely a közmunka alapból megszavaztatni kívántatik. Pb, ha kimondatnék, hogy a megye közmunkaalap bevételeinek csak bizonyos hányadát fordíthatja a tervezett vicinális vasutvállalatra. De tekintettel különösen arra, hogy fenntartatik az is, hogy a megye határozatához a kormány hozzájáruljon, ezt is feleslegesnek tartom. De minden esetre kevésbé terhes, mint a most szándékolt korlátozás. Midőn a korlátozást megszüntetni javaslom, nagyon kérem az igen t. minister urakat, ne ragaszkodjanak a most előttünk fekvő szöveghez. Hiszen a törvényhatóságoknak ezen szöveg szerint is úgy sem marad egyéb módjuk a vicinális vasutakat segélyezni, mint éppen a közmunkaalap egy részével. Már pedig bármennyire üdvösen hatna is a vicinális vasút a megye közgazdasági és politikai érdekeire, feltehető még a mellett is, hogy akadni fognak a tárgyalásnál a megyékben is egyes ellenzők. Igen kérem a t. minister urakat, kérem a t. házat, legyen szives eszközlője lenni annak, hogy a a szándékolt vasuttervnek ne legyen ellenzője. legveszedelmesebb ellenzője maga a törvény, mely korlátozza a megyét az anyagi segélyezésben, de egyszersmind erkölcsileg is sújtja határozási szabadságának korlálozásával. A mi pedig a 9. §-hoz való viszonyt illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy miután a t. ház bölcsesége tegnap a 9. §-nál az ott előforduló 10 évi korlát megszüntetésére irányzott módosítványt elvetni méltóztatott, azon érvek, melyek döntők lehettek a 9. §-nál a községekre nézve, egyáltalán nem alkalmazhatók a 10. §-nál, mely a törvényhatóságokról intézkedik. A községeknél arról volt szó, hogy a kamatbiztosítást a község ne szavazhassa meg továbbra, mint 10 évre. A kamatbiztosítás összege ismeretlen összeg akkor, mikor a vasút létesíttetik. Helyén lehetett tehát a községet megakadályozni abban, hogy ismeretlen összeg megszavazásánál tovább KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. menjen 10 évnél. Továbbá a községekre az által, hogy kamatbiztosítási, vagy egyéb terhet a vasút javára elvállaltak, új teher rovatik. Helyén lehetett tehát ezen új terhet azokra hárítani, a kik a határozathoz hozzájárultak és korlátozni a községeket a tiz évre. Azonban a törvényhatóságoknál a megajánlandó segély nem ró terhet reájuk, hanem, a mint jelezni szerencsém volt, a közmunkának létező bevételeiből fordíttatnék annak bizonyos, még pedig csak csekély része a vasútra, oly teher tehát, mely a megyei közönségnek új megadóztatását nem csak feleslegessé teszi, hanem a megyének még nagy összeget is kiméi meg egyéb kiadásai fedezésére. Ennélfogva bátor vagyok a t. háznak egy módositványt ajánlani, a mely abból áll, hogy a 10-ik §-nak azon intézkedése, mely a törvényhatóságokat tiz évre megköti, hagyassék ki. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a módositványt): „Módosítvány a 10, §. bekezdéséhez: E szavak: „mig a közmunka alapból való ilynemű segélyezést, a törvényhatóságok legföllebb tiz évre biztosithatnak előre" — hagyassanak ki és az ezen szavak után következő pont igy kezdődjék: „A törvényhatóságoknak e részbeni határozatuk stb." Móricz Pál: T. ház! Bátor vagyok megjegyezni, hogy már volt szerencsém figyelmeztetni a t. házat, midőn a községi kamatgarantiáról volt szó, óvatosnak kell lenni, hogy oly terheket ne engedjünk róni az egyes vidékekre, melyek ezeknek magánérdekeit túlságosan sértenék. A t. képviselő ur módosítása szintén ilyen szabadságot ad a megyéknek, hogy az egész megye megterheltetasével megszavaztassa oly vidék vasutját, melynek a másik vidék semmi hasznát sem veszi. Ennélfogva én óva intem a t. házat, ne méltóztassék ezt a módositványt elfogadni, mert azáltal igen sok calamitást és igen sok oly terhet rónánk azon lakosokra, kik a vicinális vasutak által nem volnának érdekelve. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Mandel Pál képviselő ur módosítványát részemről nem volnék képes elfogadni. Elismerem, hogy a czél igen fontos és hasznos, de azt tartom, hogy nem való ezen törvény keretébe, mivel ez általános szabályokat állít fel, melyek az ily vicinális vasutakra minden megyében alkalmasak legyenek. Elismerem, hogy lehetnek kivételek a megyék köztt, de épp azért, mert a törvényjavaslat általánosságban szól és általánosságban lenne alkalmazandó minden megyére, nem a kivételekre fektetendő a fősúly, hanem az általánosra. Ott, hol a népesség gyérebb, minden esetre a közmunka is kevesebb, mint ott, a hol a népesség több. A közmunkák tulajdonkép az állami utak fenn36