Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

250 264- országos ülés május 20. 1880. vasút évenként 40 ezer francot. Mily jogot vindicál magának az állam bizonyos évek száma után az ilyen vasutakra ? Általánosságban tehát ezt kimondani nem lehet. Azt hiszem, hogy méltányosan járván el, Wahrmann képviselő ur módosítványát akként kell módosítani, hogy a mennyiben ily vasút vállalkozók, testületek által, tehát tisztán speculativ szempontból épült, az ily vasút 90 esztendő után, mint a nagy vasut-vonalak, az állam tulajdonába megy át; ha azonban községek, vagy magánemberek által építtetett, ez örök időkön át magán tulajdonként respectáltassék. Nem fogalmaztam még módosítványomat, mert rövid volt az idő, hanem ha a t. ház belenyugodni méltóztatik, azt utólagosan megteszem. Ennek kapcsán kénytelen vagyok némely más megjegyzést is. tenni, hogy t. í. ezen törvényjavaslatból egészen kihagyatott az az eshetőség, hogy ha községek, vagy magánosok építenek ily helyi érdekű vasutakat. így nevezetesen a 13- §-ban világosan ki van mondva, mily feltételek mellett indulhat meg ily társulat, tehát mikor indulhat meg a tulajdonképi működés, de nincsenek felemlítve azon feltételek, melyek mellett magános ember ilyen helyi érdekű vasutat megindíthat; mit kell bebizonyítania, mily módokhoz kell nyúlnia a végből, hogy a kormánytól az engedélyt kinyerje. Ugyancsak ez alkalomból nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt, hogy — és azt hiszem, hogy e szakaszban volna helyén ezt felemlítni, — ezen törvényjavaslatnak bevallott czélja az, hogy minél gyorsabban lehessen ily engedélyt, a hol kifogásnak helye nincs, megadni és e czélból lett kivéve a dolog a törvényhozás kezéből. Ha ez a czél, ugy én szükségesnek találnám, hogy a kormány a maga részéről is kötelezve legyen, bizonyos határidő alatt ily engedélyt megadni, mert másként a főczélt, melyért e törvényt megalkotjuk, nem érjük el. Nem mondom, hogy a kormány köteles legyen ennyi idő alatt az engedélyt megadni, hanem azt lehetne a törvénybe iktatni, hogy az engedély-kérvény benyújtása napjától számítandó három hónap alatt, ha a kormány a terv ellen kifogást nem tett, az illető fel van hatalmazva a munkába belefogni, mert másként ki vagyunk téve annak, a mit eddig is tapasztaltunk, — hogy hónapok telnek el s az illető belefáradt, a tőkét nem akarja ott Inában hevertetni és a szép terv dugába dől. Nem fogadhatom el a többi módosítványokat sem; azt, a melyet Tors Kálmán képviselőtársam benyújtott, azért nem, mert én abban nem tágítást látok, hanem megfordítva, bizonyos megszorítást. Én nem akarom, hogy a törvénybe legyen iktatva, hogy az állam fenntartja magának a jogot, hogy ő is építhessen helyi érdekű vasutat. Hisz ez ugy venné ki magát, mintha engedélyt kellene kérnünk a kormánytól, hogy mit építhet az állam; pedig megfordítva áll a dolog: e törvény kimondja, hogy mit enged meg az állam a kormánynak, a nélkül, hogy a törvényhozás beleszóljon. Mindaz , a mi e törvényben felemlítve nincs, igen természetesen érintetlen joga marad az államnak, következőleg a törvényhozásnak. Nem fogadhatom el az Irányi Dániel képviselőtársam által benyújtott két módosítványt sem, még pedig nem azon okokból, mezeket Wahrmaun képviselő ur elmondott. Az elsőt nem fogadhatom el azért, mert szintén ezen törvényjavaslat egyik főczéljárnak kell lenni, hogy minél könnyebbé tegye az ily vállalatokat és nem az, hogy az államnak minél több jogot biztosítson. Ha azt akarjuk tehát, hogy minél több kedve legyen az illetőknek ily vállalatokba belekapni, ne tegyünk bele oly feltételeket, a melyekből az illető azt gyaníthatná, hogy ha rósz lesz az üzlet, ő veszthet mellette, ha pedig jó lesz, majd az állam valamely ürügy alatt azt magának vindicálja és a legmostohább viszonyok és a legkedvezőtlenebb cursus mellett visszafizetné a tőkét. Ez által eíriasztanók a vállalkozókat és eltévesztenők a czélt, melyet elérni akarunk. Nem fogadhatom el a második módosítványt sem, a mely azt czélozza, hogy ne csak az államok, de még a bekeblezett társulatoknak is legyen joguk ily helyi érdekű vasutakat megváltani, mert az megint elvonna bennünket a foezéltól, mert megtörténhetnék, hogy ez által e vasút megszűnnék helyi érdekű vasút lenni, megtörténhetnék nagyon könnyen, hogy egy társulat pl., mely ezen helyi érdekű vasút szomszédságában nagyobb vonallal bir, magához váltaná azt azért, hogy más tarifapolitikát kövessen, hogy egyáltalában más vasúti politikát kövessen, a mi az ő egyéni érdekeinek jobban megfelel, de a melylyel véletlenül akár az állam, akár valamely ott szomszédságban levő vonal vasutpolitikájának árthatna, vagy pedig egyáltalában azon vidék érdekeit nem képviselné annyira, mint képviselné akkor, ha csakis a helyi érdekre kell tekintettel lenni. Végre nem fogadhatom el Boros Béni tisztelt képviselőtársam módosítványát sem, mert e szerint valamennyi engedélyokmányt meg kellene változtatni, a mi eddig kiadatott. Nem lehet e vasutaknál más tőkét képzelni, mikor építési tőkéről van szó, mint a névleges tőkét, mert a tényleges tőkét nem tudjuk határozottan megmondani, az változik egyik napról a másikra.